Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

7. szám - Dr. Dávid László: Az öntözőrendszerek vízigényének jellemzése és vízgazdálkodási vonatkozásai

306 Hidrológiai Közlöny 1971. 7. SZ. Dr. Dávid L.: Áz öntözőrendszerek vízigényének jellemzése látszik vízgazdálkodási feladataink korszerű megoldásánál. Az alábbiakban ezek közül ismertetünk néhányat. 4.1 Hidrológiai meggondolások A természet vízháztartásába történő emberi beavatkozás egyik megnyilvánulási formája, a vízigények kielégítése, valamint az ezek érdekeit szolgáló vízgazdálkodási rendszerek létrehozása során, a természetes lefolyási viszonyok megváltoztatása. Az öntöző vízigények hatását a lefolyási viszonyokra (vízkészletekre) a VITUKI vizsgálta [3]. A vizsgálatok szerint a szegedi szelvényben a lefolyás 1945—1965 között, júliusban 15—30%-kai csökkent a korábbi — öntözőrendszerek által még nem befolyásolt —- évtizedek lefolyásához képest. A hatás még szembetűnőbb, ha Szolnoknál vagy Polgárnál vizsgálódnánk. A vízhasználatoknak a lefolyást módosító hatása ma már kimutatható és távolról sem elhanyagolható. Ez a hatás különösen a kisvízi lefolyás idején szembetűnő. Ennek ismeretében azonban a megfelelő hidrológiai következtetéseket le kell vonnunk. Ma ugyanis, elsősorban a Tisza-völgyben és különösen a nyári időszak idején, a lefolyási viszonyok észlelése során távolról sem a természetes állapotot tükröző lefolyó vízmennyiségeket észleljük, hanem azoknak az emberi tevékenység által — a Tiszavölgy vonatkozásában elsősorban az öntözőrendszerek működésével — befolyásolt és kisebbnagyobb mértében csökkentett hányadát. Annak érdekében, hogv egyáltalában megkísérelhessük a ma és a jövőben észlelt lefolyási adatok összehasonlítását a korábbi, lényegében a természetes állapotot tükröző adatokkal, mindent el kell követnünk, hogy az észlelt adatok megfelelő korrekciójával előállíthassuk a mindenkori természetes lefolyást tükröző adatsorokat. Ehhez elengedhetetlen a vízigények, illetve a vízfogyasztások tényleges, nem pedig valamilyen norma szerinti alakulásának figyelemmel kísérése, amelyet nagymértékben segíthet elő az öntözőrendszerek vízigényének valóságos jellegét megközelíteni kívánó jellemzés. A lefolyási viszonyok nyilvántartásához meg kell szervezni az öntözőrendszerek vízfogyasztásának nyilvántartását. Ezeket az adatokat országosan össze kell gyűjteni és közre kell adni. E munkába célszerűnek látszana a VIZJG-ek, a VIKÖZ és a Vízrajzi Szolgálat együttes bevonása, valamint a Vízrajzi Évkönyv és a Vízkészlet gazdálkodási Évkönyv megfelelő átalakítása. Az öntözőrendszerek vízigényének jelentős lefolyást módosító hatása miatt ezt a nyilvántartást minél előbb feltétlenül meg kell csinálni, máskülönben nem lesz lehetőségünk arra, hogy a tényleges lefolyási értékeket megbízhatóan korrigálhassuk és így egyre hosszabb lefolyási idősorokat állíthassunk elő a vízkészletek minél pontosabb meghatározása érdekében. Erre pedig a jövőben is szükség lesz, hiszen az ezredfordulón például feltételezhetően már nem lesz elegendő a vízkészletek meghatározásához ma használatos 30—60 éves adatsor. Mindezek érdekében meg kell kezdeni az alkalmazott hidrológia tudományág keretén belül az öntözőrendszerek hidrológiájának művelését. Ennek keretében foglalkozni kell az öntözőrendszerek vízfogyasztásával a fő vízkivételnél, a rendszeren belül és a termelői vízkivételeken, továbbá a vízkormánvzás jellemzőivel (vízállás, vízhozam, vízminőség stb.). Figyelembe kell venni az öntözőrendszer területére hulló csapadék hatását a vízigények alakulására, a csapadék lefolyó hányadának mértékét és szerepét az öntözőrendszer vízellátásában illetve vízveszteségeinél, a természeti tényezők hatását az öntözőrendszerek különböző vízkormányzási pontjaira vonatkozó vízigények alakulásában, az öntözőrendszernek, mint vízgazdálkodási rendszernek a szerepét a regionális vízgazdálkodásban stb. Az öntözőrendszerek hidrológiai vizsgálata a rendszerek üzemgazdasági, vízkészletgazdálkodási feladatainak megoldásához is fontos alapot nyújthat. 4.2 Vízkészletgazdálkodási következtetések, a sztochasztikus vízmérleg A jelenlegi vízkészletgazdálkodási gyakorlatunkban általában az időben változó ós úgy is — valamely célszerűen megválasztott tartóssági értékkel —- jellemzett vízkészletet hasonlíthatjuk össze az időben változó, de nem úgy, hanem valamilyen norma szerint jellemzett vízigény állandó értékével. Figyelembe véve a vízigényeknek, különösen az öntözőrendszerek vízigényének jelentékeny időbeli változását és a vízigények jellegére vonatkozó ismereteink bővülését, célszerűnek látszik az eddigi összehasonlítási alap fejlesztési kérdéseinek megvitatása. Az operatív vízkészletgazdálkodás terjedésével mindinkább felmerül a'lehetősége annak, hogy a vízkészleteket és a vízigényeket egyaránt mint időben változó, valószínűségi változóként viselkedő mennyiségeket jellemezzük és ezen az alapon mérjük össze. Igv az összemérés eredményeként kapható vízmérleg elvileg nem más, mint egy időben változó, valószínűségi változóként viselkedő vízkészletgazdálkodási jellemző. Ez a megállapítás összhangban van azzal a közelítéssel, amely szerint valamely szelvényben a lefolyó vízhozam a szelvényre vonatkoztatott vízmérleg egyenlegét fejezi ki. Ilyen megközelítésben pedig, mivel a lefolyó vízhozamot valószínűségi változónak tekintjük, nyilvánvaló, hogy a vízmérleg is valószínűségi változó. Az így értelmezett sztochasztikus vízmérleg tehát tartóssági görbével, eloszlásfüggvénnyel jellemezhető. Ez látható a 16. ábrán, ahol felrajzoltuk valamely szelvényben a vízkészlet és a vízigény tartóssági görbéjét és a kettő különbségeként szerkesztettük meg a sztochasztikus vízmérleg (tartóssági) görbéjét. 16. ábra. A sztochasztikus vízmérleg értelmezése Abb. 16. Deutung der stochastischen Wasserbilanz