Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

7. szám - Dr. Dávid László: Az öntözőrendszerek vízigényének jellemzése és vízgazdálkodási vonatkozásai

Dr. Dávid L.: Az öntözőrendszerek vízigényének jellemzése Hidrológiai Közlöny 1971. 7. sz. 301 tözőrendszer tenyészidei vízigény tartóssági felüle­tének meghatározására. Tekintsük feladatunknak valamely Tb mezőgazdasági vízhasznosításra berendezett területű öntözőrendszer tenyészidei vízigény tartóssági felületének meghatáro­zását. A feladatot azzal a közelítő feltételezéssel végez­zük el, hogy az elsősorban időjárási hatásokra (nedves, száraz óv) kialakuló évenkénti igényváltozásokat külön­böző vízzel ellátott területekkel azonosítjuk, illetve azzal modellezzük. Ezt a közelítést a gyakorlati tapasztalatok alapján megtehetjük. A feladat megoldását az alábbi lépésekben végezhet­jük el: 1. A Tb berendezett területből meghatározzuk azt a maximális (T m ax) vízzel ellátott területet, amelynek az éves üzemeltetésével maximálisan számolhatunk a rend­szer élettartama során. Ez a Tb 90—95%-ára tehető a gyakorlati megfigyelések szerint, azaz Tmax =r«= 0,90-0,95 T b 2. Megállapítandó az a minimális vízzel ellátandó te­rület (Tmin, azaz Tj) amelynek tenyeszidei üzemeltetesé­vel minden körülmények között, még a legnedvesebb évben is számolnunk kell. Ez szélső esetben 0, de rizs és halastó esetén különböző nagyságú lehet. 3. A T l és T n területek között, elsősorban mezőgazda­sági megfontolások szerint, további Ti területeket hatá­rozunk meg úgy, hogy végül összesen 5—8 területet kap­junk. A közbenső területek megállapításánál arra kell törekedni, hogy megbecsüljük a különböző jellegű évek­ben (száraz, nedves, átmeneti stb.) várhatóan üzemben levő területek nagyságát. 4. A fentiek alapján T„ T s, T 3. . .Ti. . .T« terület ér­téket kapunk, ahol n= 5—8. 5. A 9. ábra alapján minden Ti területhez meghatá­rozzuk a tenyószidő maximális napi átlagos (24 órás), azaz a 0,5% tartósságú vízigényét, azaz io,5%,i-t. 6. A 8. ábra alapján minden Ti területhez meghatároz­zuk az 1* ., 1* ., I* , vízigény tartóssági tényező­je 10 %i 50 %»' 90%i' b J ' 7. A különböző tartósságú /io%t, /50%iés Í90%i víz­igényeket az alábbi ' io%;=­50%' ; ' 00%' ^10%' '^0.5%' 100 ^50%» '-^0.5%' 100 90%* 0,5 100 összefüggések segítségével számoljuk. 8. Az egyes Ti területekhez kiszámított io,5%í, 710 %i, /50 %i és Í90 %i vízigény értékek alapján megszer­kesztjük minden Ti területhez tartozóan az átlagos napi vízigények tenyészidei tartóssági görbéjét, az I=f(dx) függvény kópét. Így összesen n darab tenyészidei tartós­sági görbét kapunk. 9. Az n darab tartóssági görbe alapján megszerkeszt­jük az I=f(d, D) tartóssági felületet. Feltételezzük, hogy az n tartóssági görbe 25= 100% évet reprezentál és így minden görbe 100 : n évet jellemez, azaz az évek 100 : n százalékát. A 6. ábrán látható D—d koordináta ­100 rendszert felvéve először az 1 évnek megfelelő n D% értékhez berajzoljuk a különböző d tartósságú pon­tokat, úgy hogy a 8. pontban megrajzolt tartóssági gör­beseregből az egyes d% tartósság értékekhez tartozó legnagyobb igényeket, azaz az egyes <i%-nál levő ordi­náta tengelyeket legmagasabban metsző tartóssági görbe metszeteként meghatározható igényeket rendel­jük a pontokhoz paraméterként. Az első D% értéket be­fejezve, a 2 évnek megfelelő D% értékhez rajzol­juk be a tartóssági értékeket. E pontokhoz az egyes r/%-oknál a második legmagasabban fekvő tartósság­görbe által meghatározott igényeket rendeljük paramé­terül. Ezt folytatva végül elérkezünk az n évnek n megfelelő D= 100% értékhez, amelynél a tartóssági ér­tékekhez az egyes d% értékeknél legalacsonyabban fekvő tartóssági görbe adta igényeket rendeljük para­méterként. A D-d koordinátarendszerben így kapott ponthalmaz azonos vízigény paraméterű pontjait összekötve kapjuk a „szintvonalakkal", azaz az azonos vízigónyű pontokat összekötő vonalakkal jellemzett vízigény tartóssági felületet. 1Ó. A tartóssági felület alapján tudjuk végül megszer­keszteni az évek különböző Z)%-ára jellemző vízigény tartóssági görbéket, amelyek a felületnek és a különböző d, D= const jelű függőleges síkoknak a metszósvonalai (lásd 6. ábra felső része). A D= 1 %, a D= 50% ós a D = = 100% értékű jellemző vízigénytartóssági görbék szer­kesztése célszerű. A fentiek szerint megszerkesztett vízigény tartóssági felület jellemzi a Tb nagyságú mezőgazdasági vízhaszno­sításra berendezett területtel rendelkező öntözőrendszer vízigényét a tenyészidőben sok év vonatkozásában. A felület szerkesztésénél illetve értékelésénél azonban szá­mításba kell venni, hogy az alapul szolgáló görbék (8. és 9. ábra) rövid időszak, viszonylag kevés pont alapján meghatározott kapcsolatokat fejeznek ki, és elsősorban a Tiszavölgyre jellemzők. Ezért általánosságban eltérő körülmények esetén elsősorban az eljárás menetét indo­kolt figyelembe venni. Meglevő öntözőrendszerek esetén célszerű a rendszer saját, több éves vízfogyasztási adatso­rainak felhasználásával megszerkeszteni a vízigény tartóssági felületet. 3.3 Jellemzés valószínűségelméleti alapon Figyelembe véve, hogy az öntözőrendszerek víz­igényét nagy számú természetes és mesterséges folyamat, tényező befolyásolja és hogy ezek ha­tására az öntözőrendszer vízigénye esetről esetre más-más értéket vehet fel, kézenfekvőnek látszik, hogy a vízigények mennyiségi jellemzését valószí­nűségelméleti alapon is megkíséreljük. A vízigények kialakulási folyamatát a matematikai statisztika szemszögéből kísérletnek tekintve, a vízigény nagysága a kísérlet egyik lehetséges kimenetelót jelenti. Az ehhez rendelhető számértéket nem rögzítik egyértel­műen a kísérlet meghatározására kiválasztott tényezők, hanem ez a számérték az előfordulása alkalmával figye­lembe nem vett, vagyis a meghatározásból kihagyott egyéb jellemző körülmény alakulásától függ. Az öntözőrendszer fővízkivételén a meghatározott időközönként jelentkező vízigényt, a fővízkivótelt és az időközt meghatározó adatokon kívül még igen sok más tényező — mint például időjárási viszonyok, öntözési módszerek, növénykultúra stb. — befolyásolja. Ha a befolyásoló tényezők közül csak a fővízkivótelt és az idő­közt rögzítő adatokat emeljük ki, mint ezt a tanulmá­nyunkban tesszük, akkor a fővízkivételen a többi té­nyező időről időre változó hatásától függően, esetről esetre, szükségképpen más és más vízigényt észlelhe­tünk. Ezért az öntözőrendszer vízigényét — hasonlóan egyéb hidrológiai jellemzőkhöz — valószínűségi változó­nak tekinthetjük, a jelenséget pedig a vízigény, mint valószínűségi változó „véletlen jellegű ingadozásának". Az ingadozás tehát azáltal jön létre, hogy a valószínűségi változó a definiálásakor figyelmen kívül hagyott ténye­zők alakulásától függően, előre nem látható módon, minden észleléskor más és más értéket vehet fel. A vízigény (a napi átlagos vízigény), mint valószínűségi változó nem konkrét számérték, ha­nem általánosabb értelemben vett mennyiség,

Next

/
Thumbnails
Contents