Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

6. szám - Dr. Vermes L.: Klórozott szennyvíz hatása a cukorrépa és a paprika termésére

br. Vermes L.: Klórozott szennyvíz hatása Hidrológiai Közlöny 11)11. 6. SS. 271 ós az ember is elpusztul, mert a klór egyrészt kimarja a légutakat, másrészt a szerves vegyületekbe beépülve altató hatást eredményez. Csak a 0,0001% klórtartalmú levegő nem ártalmas, de még ez a koncentráció is érzékelhető és ingerlő az ember számára, Brcnnan, Leone, és Daines [4] különleges kísérleti kamrában a levegő különböző klórtartalmának hatását vizsgálták többféle növényen. A növények érzékenységei és a toxikus anyaggal szembeni reakciója különféle volt. A levélzet kifakulása ós elhalása volt az általánosan jellemző tünet. Ha a növényeket vízhiányos állapotban tették ki a klórhatásnak, a károsodás mértéke csökkent, de csökkentette a levélzet károsodását az is, ha a klórral kezelt növényt hosszabb ideig sötétben tartották. A klórhatást követően a növényi szövetekben klorid nem halmozódott fel vizsgálataik szerint. A kloridok a sósav sói. Az oldhatatlan ezüst-, higany-, tálliume- és rézklorid, valamint a nehezen oldható ólomklorid kivételével a többi fémek kloridjai vízben jól oldódnak. A természetben is ezek fordulnak elő a legnagyobb mennyiségben a klórvegyületek közül, és — míg az előzőek az élő szervezetekre kifejezetten károsak — a kloridok vagy közömbösek, vagy kimondottan nélkülözhetetlenek az élőlények számára (NaCl, KC1). Mint ilyenek nagy szerepet játszanak a növények anyagcseréjében ós szerepelnek azok táplálóanyagai között is. A kloridokból a klór nem válik ki szabad formájában, hanem ionos alakban marad (Cl-). Amint azt az un. „aktív" klórvegyületeknól láttuk, a hatását kifejtett szabad klór és ennek bomlékony vegyületei a legtöbb esetben végül is kloridokká alakulnak. A negatív töltésű klorid-ionok életfontosságú szerepe a sav-bázis egyensúly fenntartásában, a vízháztartás szabályozásában, és ezen keresztül a magasabbrendű állati szervezeteknél a vese- és gyomorelválasztásban van. Kuthy és .Juhász [22] a nélkülözhetetlen elemek közt tartják nyilván a klorid formájú klórt., 1,0—0,05%-os előfordulási aránnyal az élő szervezetekben. Van Slyk nyomán rámutatnak az ún. klorid vándorlás jelenségére, mely a vérplazma ós a vörösvérsejtek között valósul meg, és óriási szerepe van a vérplazma és a vórsejt közötti szénsav-forgalom biztosításában, mely végső soron a vér széndioxid-oxigén cseréjét bonyolítja le. A növények „klórtartalmával" és a növényekre gyakorolt „klórhatásokkal" több szerző foglalkozik. Ezen a téren már elöljáróban fel kell hívni a figyelmet az irodalomban sorozatosan visszatérő helytelen szóhasználatra, mely a klórral kapcsolatban elterjedt, és csak növeli a zavart az egyébként sem teljesen tisztázott területen. A szerzők zöme ugyanis általában a „klór" kifejezést használja a növényekben előforduló, vagy a növényekre ható kloridok megnevezésére is, pedig a „klór" szón helyesen a szabad, elemi klórt kell érteni. Ez viszont — mint láttuk -—- egészen más tulajdonságokkal és hatásokkal rendelkezik, mint a kloridok, illetve a kloridion. Ennek értelmében tehát a növények kloridtartalmát és a növényekre gyakorolt klorid-hatásokat kell vizsgálat tárgyává tenni. A klór klorid-ion formájában minden növényi testben megtalálható. Hortobágyi illetve Kiss fi8] Vernedszkij-1 idézi, aki a klórt még azok közé a makroelemek közé sorolja, melyek a növényi test élősúlyának 100—0,01 %-át alkotják. Hivatkoznak azonban arra is, hogy a vízkulturás vizsgálatok során már a kutatások kezdeti szakaszában a tápoldatokban nólkülözhetőnek minősítették a Na, ('1, Si és A1 jelenlétét annak ellenére, hogy ezek is jelentős mórtókbon felhalmozódhatnak a növényi testben. Szerintük a Cl inkább a mikroelemek közé sorolható. Mengel [25] szerint a gabonafélékben a Cl-tartalom 10—20 mg/g szárazanyag érték körül mozog, a dohánylevelekben ugyanez az érték 0,2—10,0 ing/g szárazanyag között változhat. Brugovitzky [5] rámutat arra, hogy a legtöbb klorid a nátriummal együtt a halofita növényekben (Salsola soda, Salieornia, Aster tripholium stb.) fordul elő, de könnyen kimutatható a faliamuból, a dohánylevél hamujából, illetve a cigarettahamuból is. Olendszkij, Bulkina ós Koselev [27] kísérleteket végeztek a növényekben levő klór formájának meghatározására. Egyrészt Sztroganov korábbi eredményeinek alátámasztására, melyek szerint „in vitro" a klorid fehérjéken (albuminon) megkötődik, tiszta tojásfehérjét, tiszta vérfehérjót és nyers tojásfehérjét tartottak Clsókkal együtt 28 °C-on egy napon keresztül. A klorid nem kötődött a fehérjékhez. Más kísérletekben a teljes és a melegvízzel kivonható klórtartalmat határozták meg a cigaretta- ós szivardohányból (Nicotina rustiea), a paradicsomból ós a gyapotból. A vízoldható Cl minden esetben egyenlő volt a növények összes Cl-tartalmával, ami azt mutatja, hogy a növények nem tartalmaznak kötött klórt, hanem csak kloridokat. Többen vizsgálták a kloridok elhelyezkedését és mozgását a növényekben. Abban minden szerző egyetért, hogy a legtöbb klorid a vegetatív szervékben, főleg a levelekben található, legkevesebb pedig a generatív részekben, a virágzatban és a magvakban. Matikhiri ós Bojko [23] szerint a levelek barrikád szerepet játszanak a sók generatív szervekben való felhalmozódásának megakadályozására. Udovenko [41] azt állítja, hogy a levélben felhalmozódott klorid ott is marad a növény haláláig, de a szárban és a gyökérben felgyülemlő klorid mozoghat a növény más részeibe. Mengel [25] viszont azon a véleményen van, hogy a klorid mint bazi-, mind akropetálisan jól mozog a növényben, s a vegetáció során leginkább az idősebb levelekből a gyökér felé vándorol. Általánosnak mondható az a megfigyelés, hogy a fiatal növények ós a fiatal növényi részek gazdagabbak kloridokban, 'ttlint az idősebbek [25, 40], viszont Maynard, Lachman és Gesterti [24] a kukoricán, Ramakrishnaya és Murty [33] pedig a dohányon figyelték meg azt, hogy az előzőekkel ellentótben a növények leveleinek kloridtartalma bőséges kloridadagolás esetén az alaptól a csúcs felé csökkent. A kloridok felvétele történhet mind a gyökéren, mind a leveleken keresztül [25, 40], Mengel Johnson-TD és másokra hivatkozva tekintetbe veszi annak a lehetőségét, hogy a kénfelvételhez hasonlóan a növény által felvett Cl~ jelentős része származhat az atmoszférából. Mindazonáltal az egyes növényfajok azon képessége, hogy magukat ilymódon kloridokkal ellássák, különböző. Az atmoszférikus klorid-ellátás elsősorban a csapadók útján valósul meg. Általános megfigyelés, hogy a gyökéren keresztül felvett klorid-mennyiség sokszorosan meghaladhatja a fiziológiai szükségletet anélkül, hogy kárt okozna, szélsőséges esetben azonban a túl nagy kloridtartalom ártalmas lehet a termés mennyiségére és minőségére egyaránt. Ezt az egyes növények különböző kloridtűrőkópessége is befolyásolja. Számos szerző egyöntetű véleménye szerint vannak kloridkedvelő (klorofil) növények, melyek közé tartozik a cukor- és takarmányrépa, a retek, a zeller, a mangold, a spenót, a káposzta, a fejes- és az endivia saláta, melyek több kloridot elviselnek, és vannak kloridérzékeny (klorofób) növények, mint a burgonya, bab, uborka, paradicsom, hagyma, dohány, gyapot, cukornád, here, szőlő, ribizke, szamóca, bogyócserjék, gyümölcsfók, különösen az őszibarack, a citrom és a narancs, melyeknél már jóval kisebb kloridtartalom is káros lehet. Az utóbbi kultúrákat célszerű nem kloridtartalmú műtrágyákkal trágyázni. A gabonafélék és a fűfélék, általában az egyszikűek a tapasztalatok szerint inkább a kloridtűrő növények közé tartoznak. A klorid-ion szerepe a növényi, anyagcserében még nem teljesen ismeretes. Mengel [25] szerint feltehető, hogy más ionokhoz hasonlóan a kloridion is egyrészt a plazmakolloidok duzzadását befolyásolja, ós ezzel a tulajdonságával az enzimekre is hatást gyakorol. I'orpáczy [31 ] azt írja, hogy a plazmafehérjék duzzadása fokozza az asszimiláció endoterm folyamatait és a nagy molekulasúlyú anyagok — a keményítő és a fehérjék —* szintézisét. Klorid-ion jelenlétében emelkedik a légzésintenzitás, az ún. anionlégzés folyamata megy végbe, melyben nagy szerep jut a citroinkróm-rendszereknek. A klorid-ionnak a citromokra gyakorolt hatására mások is felhívják a figyelmet. Ezek szerint a klorid-ion részint a citromkrómoxidáz enzimet aktiválja, elősegíti a citromkróm-C oxidációját, részint a citromkrómok közötti elektrontranszportot serkenti. Miután a Cl~-ion erősen hidrofil, bőséges kloridellátottság esetén növekszik a növény víztartalma, aminek következtében a kloridkedvelő növényeknél a termésmennyiség is növekedhet.