Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
6. szám - Dr. Vermes L.: Klórozott szennyvíz hatása a cukorrépa és a paprika termésére
272 Hidrológiai Közlöny 1971. 6. sz. Dr. Vermes L.: Klórozott szennyvíz hatása Udovenko [41] megállapította, hogy a klorid növeli a levelek víztartalmát, de csökkenti a transzspiráció intenzitását. Megállapította továbbá, hogy a klorid jelenléte elősegítette és siettette a levelek elöregedését, növelte a levelekben a szabad aminosavak koncentrációját. Péterfi [29] kiemeli, hogy a kloridnak szerepe van az asszimiláták mobilizálásában is: a keményítőszemcsók feloldása csak klorid-tartalmú sejtnedvben mehet végbe, és a diasztáz enzim pedig 1%-os klorid-tartalmú közegben indítja meg a keményítő elcukrosítását. Amint azt többen megállapították, a klorid nagyobb mennyiségben való jelenléte akadályozza a keményítő képződósét, s ez az oka annak, hogy pl. a burgonyánál a K-szulfát-trágyázás felülmúlja a K-klorid-trágyázást. Péterfi [29] viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy a klorid-hiány ugyancsak a burgonya keményítőtartalmának csökkenéséhez vezethet. Többen rámutatnak arra, hogy a klorid hatással van a klorofill képződésére is. Digléria [7] szerint a kloridhiány gátolja a klorofill-képződést, mert ilyen esetben kisebb a magnézium-felvétel is. Siegel és Bjarsh [37] viszont a paradicsommal és a szőlővel folytatott kísérletek során azt tapasztalták, hogy a kloridtartalmú oldatban tartott növény leveleinek klorofill és xantofill tartalma csökkent. Hasonlót tapasztalt Udovenko [40] is kloriddal kezelt burgonya leveleiben. Hancsarik és Ivancsanka [15], akik részletesen vizsgálták ezt a kérdést éppen a burgonyán, azt a véleményt alkotják, hogy a klorid-klorózis a kloroplasztok csökkent mennyisége következtében okozza a növény károsodását és összefüggésben van a klorofill-bioszintózis gátlásával. Fenti fiziológiai hatások természetesen a növények termésének kialakulásában, annak mennyiségében ós minőségében is jelentkeznek. A termésre gyakorolt hatások nem tisztázottak minden növénynél ós minden tekintetben. Legtöbben a dohányon végeztek vizsgálatokat a klorid szerepének meghatározására. Gopalahári [ 1 4] a klorid adagolással a dohánylevelek nagyobb hozamát érte el, de a nagyobb klorid-adagoknál a termósnövekedés is megállt, a minőség pedig romlott: a levelek éghetősége, nikotin- és redukáló cukortartalma csökkent. A legnagyobb adagok hatására a levelekben az alma- és citromsav teljesen eltűnt és feltűnően megemelkedett a foszforsav-tartalom. Megfigyelte viszont azt is, hogy a kloridadagolás a dohánylevelek ún. száradási foltjainak és gubacsképződésének folyamatál, nagyobb adagoknál megállította, kisebb adagoknál csökkentette, tehát meghatározható olyan határkoncentráció, melynél a kedvező hatások felülmúlják a károsakat. Elliot és Vickery [9] a klorid hatását vizsgálta a fermentált dohány hidroszkóposságára és megállapította, hogy a növény kloridfelvételének növekedése növelte a nedvessógfelvótelt, csökkentette az éghetőséget, de nem volt hatása az öszszes cukor mennyiségére. A kloridos kezelésekben nőtt a palánták összes hamu- és K-tartalma, de csökkent a N-tartalom. Elliot és Finn [10] egyes makro- és mikroelemek hatását vizsgálták a dohány termésére és úgy találták, hogy a kloridnak nem volt közvetlen hatása a termésmennyiségre. Pal, Bangaraya és Narasimham [28] különböző kloridadagok hatását vizsgálták ugyancsak dohányon és azt tapasztalták, hogy a növekvő, de mérsékelt kloridadagolás sem a növekedést, sem a termésmennyiséget, sem a levélminőséget nem befolyásolta,de szignifikáns negatív korreláció állt fenn a levelek éghetősége és klorid-tartalma között. Az égés leggyengébb az alsó állású leveleknél volt, legjobb a növény tetején levőknél. Vizsgálataik szerint a klorid-adagolás nem volt hatással a többi elem felvételére, kivéve a foszfort, melyet a növekvő klorid-adagolással együtt nagyobb menynyiségben vettek föl a növények. Nielsen, Garson ós Hoffman [26] a kukoricán vizsgálták több tápanyag, köztük a klorid hatását is ós megállapították, hogy míg a nitrogén (N), a foszfor (P 20 6) ós a kálium (K 20) adagjainak növelésével a termés növekedését érték el, a kloridnak (Cl~) és a szulfátnak (S0 4) nem volt rá hatása. Dijkshoorn [8] a kloridtrágyázás hatását vizsgálta az angolperjón és azt találta, hogy emelkedik a termés anion és kation koncentrációja, de nem változik meg az anion-kation arány. Udovenko [40] már idézett izotópos kísérletében azt találta, hogy a klorid káros hatással volt a csillagfürt növekedésére és magtermésére, és csökkentette a burgonyagumók C-vitamin tartalmát. Többen kimutatták a burgonya gumótermésének és keményítőhozamának csökkenését a klorid-tartalmú káliumtrágyázás esetén. Digleria [7] Altén adatait idézi, melyek szerint K 2S0 4 hatására 2,2%-kai nagyobb volt a gumó termés és 0,9%kal nagyobb a kemónyítőhozam, mint a KC1 hatására. Borys [3] az őszibarack fusicoccum-ellenálláságát vizsgálta bór, kalciumklorid és kalciumBzulfát tápanyagok hatására, és azt a következtetést vonta le, hogy a klorid jelenléte kapcsolatban volt az őszibarack csökkent ellenálláképességével a fák üszkös megbetegedésével szemben. Mengel [25] szerint a klorid különösen a Chenopodium-féléknél mozdítja elő a növekedést elsősorban azáltal, hogy ezeknél a növényeknél a Cl- a kolloidkémiai funkcióban helyettesíteni tudja a N0 3-iont, és így javítja a N-táplálkozást. Ugyanakkor rámutat arra, hogy a növények sokaságával végzett vízkulturás kísérletek tanúsága szerint a klorid hiánya minden esetben a növekedés visszamaradásához vezetett. Komlóssy [21] szerint a hajdina azzal reagál a kloridhiányra, hogy kevesebb magot köt, de megérzi a kloridhiányt a zab, a kukorica és az árpa is. Bergmann [2] szerint azonban a klorid hiánya ritkán jelentkezik, mert a talajban természetes viszonyok közt mindig található, de ha mégis mutatkozna, akkor már 0,003 %-os (3 mg/l/ klorid-oldattal kiküszöbölhető a hiány. Végezetül Ulrich ós Ohki [42] vizsgálatainak eredményeit ismertetem, melyek azt mutatják, hogy a kloridhiány cukorrépánál is jelentkezik: a középső leveleken mozaikszerű foltok keletkeznek, a másodrendű gyökerek növekedése csökken. A hiánytünetek elmaradtak, ha a tápoldat 6,7 m. eq. kloridot tartalmazott 3 növényre. Úgy találták, hogy a klorid a gyökér- és a hajtás-csúcs növekedéséhez is szükséges, valamint nagyobb szerepe van a cukorképzésben, mint a cukorfelhasználásban. Összefoglalásul megállapítható, hogy az elemi klór és az aktív klórt tartalmazó vegyületek kis mennyiségben is mérgező hatásúak lehetnek a növényi szervezetekre is, mint ahogy pusztító hatásuk van az alacsonyabbrendű élő szervezetekre. Elsősorban erős oxidáló ós hidrogén-elvonó hatása miatt alkalmas a klór és annak aktív vegyületei (hipokloritok, kloritok, klorátok, szerves klórvegyületek) is fertőtlenítésre. A növényekkel azonban elemi vagy aktív klór ritkán érintkezik, mert az ilyen klór aránylag gyorsan megkötődik, végső soron kloridokká alakul. A kloridok kis mennyiségben nélkülözhetetlenek a növények életében, hiányuk minden esetben károsan befolyásolja fejlődésüket. A kloridok nagyobb mennyiségei az egyes növények érzékenységétől függően okoznak kedvező, vagy káros hatásokat a növény növekedésére és termésének mennyiségére illetve minőségére. A klorid élettani szerepe még nem teljesen tisztázott, az eddigi eredmények szerint alapvetően a hidratációra, a plazmakolloidok duzzadására hat, és ezen keresztül érvényesül a hatása egyes enzimekre (citokrómoxidáz, diasztáz) is. Hatással van egyes növényeknél — még nem egészen ismert módon -— a kloroplasztok bioszintézisére is. Ezek és az ezekhez kapcsolódó hatások végül is a termések kialakításában összegeződnek és realizálódnak, eredményük azonban még a legtöbb növény tekintetében egyáltalán nem, vagy csak kevéssé ismeretes. 3. Kísérleti rész 3.1 A kísérlet körülményeinek, módjának, beállításának leírása A bevezetőben ismertetett célkitűzés megvalósítására tenyészedény-kísérleteket állítottam be. A kísérletek lebonyolítására a VITUKI Kvassav Jenő úti telepén (1962.), illetve a Pesterzsébeti Kísérleti Szennyvízöntöző Telepen (1963. és 1964.) került sor. A talaj-közegben végzett kísérleteknél az edények feltöltését közepes táperőben lévő, frissen nem
