Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

6. szám - Dr. Kozák I.–Tari J.: A talajnedvesség-hiány és az elhelyezhető öntözővíz-mennyiség közötti összefüggés

268 Hidrológiai Közlöny 1971. 6. sz. Dr. Kozák I.—Tari J.: A talajnedvesség-hiány legtöbb növénynél nem gazdaságos. Ezért a DV 70%-ot meghaladó hasznosítható talajnedvesség tartalomnál öntözést már nem tervezünk. Ezek szerint csupán DV 20%-os tartományon belül lehet az öntözés idejére tervezett talajnedvesség ingadozás. Az öntözési terveknél természetesen ez az intervallum még a 20%-on belül is minél kisebb, annál jobb. Amennyiben a kiadagolt öntözővíz egységnyi térfogatára mindegyik öntözésnél közel ugyanannyi beáztatott talajtérfogat esik, ez azt jelenti, hogy az egyes öntözések előtt a talajnedvességhiány közel ugyanannyi volt. A jól összeállított terv alapján végzett öntözésekhez tartozó öntözővíz térfogat és a beáztatott talajtérfogat adatpárok egymással párhuzamosan nőnek vagy csökkennek. Azaz egymással szorosan együtthaladnak. Az összefüggésnél számított ,,r" értékek megközelítik az egy egészet. Az öntözés e minőségi mutatója az 1967., 1968. évre kísérleteinknél szintén meghatározást nyert. Megvizsgáltuk azt, hogy ugyanolyan és eltérő vízadagok esetén a kiadott egységnyi öntözővíz-térfogat és a hozzátartozó beáztatott talajtérfogat között milyen statisztikai összefüggések adódnak. Az 1967. évben, amikor azonos öntözővíz adagokkal dolgoztunk, a két jelenségre számított korrelációs együttható értékei — n-2 szabadságfok mellett P 5%-os szignifikancia szinten — nem mutatnak összefüggést. Az ugyanolyan vízadagok mellett az egységnyi öntözővíz-térfogathoz tartozó beáztatott talajtérfogat nagyon eltérő. Ebből az következik, hogy a kiadagolt öntözővízből a növény által felvehető víz is nagyon eltérő. Az ilyen öntözés előre meghatározhatatlan, ingadozó és tudománytalan vízellátást jelent, Az 1968. évben, amikor már a talajnedvesség hiányhoz igazított változó vízadagokkal öntöztünk, a számított ,,r" értékek elég jó összefüggésről tanúskodnak. Az összefüggés értékei ez évben a következők: a

2-es beázási fokozatnál 0,89; a

4-esnél 0,94; a

6-osnál 0,84; a

8-asnál 0,64. Ezek a számok akkor érnék el az egy egészet, ha a fajlagos talajnedvesség-hiány az egymást követő öntözések előtt minden alkalommal ugyanannyi lenne. így az egységnyi öntözővíz térfogathoz tartozó beáztatott talajtérfogat is állandó maradna. Az öntözések előtti azonos nedvességtartalmat természetesen olyan készletnél értelmezzük, amely a növények vízellátásához még kedvező körülményeket biztosít (pl. DV 70%). Amennyiben az öntözés előtti fajlagos talajnedvességhiány azonos, illetve közel azonos értékű lesz, az elhelyezhető öntözővíz mennyiségét már csak a beázási mélység csökkentése, vagy növelése módosíthatja. Az egymás után következő öntözéseknél akkor járunk el helyesen, ha az öntözési forduló, az öntözés előtti fajlagos talajnedvességhiány minden alkalommal ugyanannyi marad, és a statisztikai elemzésnél ismertetett négyféle tényezőből csak az öntözővíz — és a beáztatott talajtérfogat (beázási mélység) összes mennyisége változik. A változatlan öntözési fordulóhoz az üzemeltetési rend miatt ragaszkodunk, az öntözés előtti változatlan talajnedvesség-hiányt pedig a növények kedvező vízellátása indokolja. Ezek szerint egy adott terület egymás után következő öntözéseinél a — négyféle tényezőből — csak az öntözővíz mennyiség és a beázási mélység változtatható. Az 1968. évi vizsgálatainknál viszont éppen ezekből a változtatható tényezőkből a beázási mélységet állandósítottuk, azért, hogy az állandó beázási mélységből eredő hibákat felderítsük, továbbá azért, hogy az állandó beázási mélységek az öntözésre és a termésre gyakorolt hatását a bemutatott módon részletesen elemezzük. Összefoglalás A vízháztartási vizsgálatok keretében a talaj nedvesség-hiány rétegenkénti és évi menetével, a beázási mélység meghatározási módjával, valamint a beázással kapcsolatos összefüggések feltárásával foglalkoztunk. Vizsgálatainknál több olyan megállapításra jutottunk, amelyek öntözéseinknél fontos vezérelvként szolgálhatnak. Ezen megállapításaink a következők : 1. A szakszerű öntözéses gazdálkodáshoz, ezenbelül az előkészítendő öntözővíz mennyiség, ill. a kiadagolási időpont helyes meghatározásához a talajnedvesség-hiányértékek ismerete feltétlenül szükséges. 2. A rendszeres talajnedvesség-hiány mérések alapján megszerkeszthető a nedvességhiány évi menetének görbéje. Az adatsor a jó öntözéses gazdálkodás nélkülözhetetlen alapja. 3. A talajnedvesség-hiány évi menete nemcsak a tenyészidőszak öntözéséhez, hanem a tenvészidőn kívüli koratavaszi és őszi tározó öntözések elvégzéséhez is konkrét alapadatokat szolgáltat. 4. Tervezéseinknél, pl. csatornák méretezésénél az üzemi táblák vízháztartási helyzetfeltárása szükséges. Az üzemi táblák vízhiányának évi menete, kiindulási alapul szolgál a táblákból összetevődő öntözőtelep, ill. a több telepből álló öntözőrendszer tervezésénél. Csak a rendszeresen mért és józanul átgondolt vízhiányra építhetjük biztonsággal népgazdaságunk olyan nagyméretű beruházásait, mint pl. amilyen a Tisza II. Vízlépcsője is. 5. A kéthetes periódusokban megállapított fajlagos és összes talajnedvesség-hiány évi menete alapján egyértelműen leszögezhető, hogy az öntözővízszükséglet mennyisége esetenként változó. 6. A használatban lévő öntözővíz normák a nedvességhiány vizsgálatainak alapján további finomításra szorulnak, és erre a talajnedvesség-hiány rétegenkénti és évi menete objektíve szükséges alapadatokat szolgáltat. 1. A várható vízhiány alakulását, ill. az előkészítendő öntözővíz mennyiségét csak folyamatos és következetes vízháztartási vizsgálatokkal, a talajnedvesség-hiány rendszeres mérésével határozhatjuk meg. A vizsgálatok értékelése során végzett korrelációs és regressziós számítások feltevéseinket igazolták. A tervezési és termesztési gyakorlat az eredményeket átveheti.