Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

Dr. Kozák 1.—Tari J.: A talajnedvesség-hiány Hidrológiai Közlöny 1971. 6. sz. 269 IRODALOM [1] Kiss A.—Manczel J.: A statisztika módszertana és alkalmazása a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1965. 210., 220—228. p. [2] Kozák I.: A beázás mélységének szerepe az öntözésnél. Hidrológiai Közlöny. 1965. 45. évf. 1. 43—45. p. [3] Kozák I.: A búza vízfelhasználása, vízhasznosítása és őszi tározó öntözése. Magyar Mezőgazdaság. Hírlapkiadó Vállalat. Budapest, 1968. XXIII. évf. 39. sz. 11. p. [4J Kozák I.: Az öntözés hatásfoka. (Az öntözőmódszerek és eljárások vizsgálata című 36.02.02.01. sz. fő téma) Zárójelentés. Gödöllő. 1969. 14—43. p. [5] Kozák I.: Hatásfok vizsgálatok a vízháztartásban. Doktori értekezés. Gödöllő, 1967. 59—82. p. [6] Kozák I.—Tari J.: Vízháztartási vizsgálatok a talaj termő rétegében. A mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonala és az arra ható tényezők komplex vizsgálata. Kongresszus. Budapest. 1968. 3. témacsoport. [7] Kozák I.: Vízháztartási vizsgálatok a talaj termő rétegében. Öntözéses Gazdálkodás. VOL. IV. N° 1. Szarvas, 1966. 141—148. p. Zusammenhanür zwischen Bodenfeuchtií»keitsmanKel und der uníerbrinKbaren BewásserungswassermenKe Dr. Kozák, I. und Tari, J. Die Menge des Bewásserungsvvassers vvird dureh zahlreiche klimatische, Fundorts- und biologische Elemente gestaltet, beeinflusst. Die Bestimmung ist ziemlicli kompliziert und bedarf weitláufiger Kenntnisse. Laut, unseren früheren Festgestellungen gelten als grundsatzliclie Arbeiten der Berechnung, Bestimmung — des zu ervvartenden gesamten Wasserverbrauchs, —- der Menge des für Bewásserung aufzubereitenden Wassers, — des Momentanwertes des Bodenfeuchtigkeitsmangels. Die drei Arbeitsphasen stehen miteinander in Zusammenhang, und bauen aufeinander auf. Zuerst müssen wir für den bezeiehneten Zeitabschnitt den gesamten Wasserverbraueh kennen. Hat man diesen komplizierten Arbeitsprozess bewáltigt, kann mit Hilfe der erhaltenen Daten die aufzubereitende Bewasserungsmenge abgeleitet werden. Am einfachsten wáre diese Wassermenge auf einmal verabzureiehen, fraglich ist aber, ob sie im leergewordenen Porenraum der Bodenschicht Platz hátte. Die Aufgaben werden in der Entwurfs- und Produktionsarbeit in der beschreiebenen Weise durchgeführt, die Aufschliessung der Kenntnisse erfolgt jedoch in umgekehrter Reihenfolge. Auf grund des jahrlichen Verlaufs der in ZweiwoohenPerioden festgestellten Bodenfeuchtigkeit kann eindeutig ein fallweise veranderlicher Bewasserungswasserbedarf festgelegt werden. Die in Benutzung befindlichen BewasserungswasserNormen bedürfen aufgrund der FeuchtigkeitsmangelUntersuchungen weiterer Verfeinerung und hierzu liefert der scliichtenweise und jahrlich verlaufende Bodenfeuchtigkeitsmangel objektív notwendige Grundlagen. Die wáhrend der Auswertung der Untersuchungen durchgeführten Korrelations- und Regressions-Berechnungen liaben unsere Annahmen bestatigt. Die Projektierungs- und Produktions-Praxis kann die Resultate übernehmen. Könyvismertetés Rádai Ödön: Légifotó-értelmezés alkalmazása karsztföldtani térképezéshez. (Aerophotographic Interpretation and Hydrogeological Mapping of Karstic Areas.) A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiad. — Tanulmányok és Kutatási eredmények. 28. szám. — 1—82. old. 28 ábra. Bpest. Ha a karsztvíznek csakis a bányászatra gyakorolt, vagy a városok ós nagyobb települések vízellátásában betöltött fontos szerepére gondolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy a karsztvíz-kérdés Magyarországon kiemelkedő gazdasági jelentőségű. A vízellátás és a bányászat egyaránt felvet olyan nagyjelentőségű és gyors megoldást kívánó karsztvízföldtani, hidrológiai, hidraulikai és vízháztartási problémákat, melyeket a hagyományos földtani térképezéssel — annak lassúsága miatt —nem lehet kellő időben megoldani. Ez a térképezési mód túlságosan sok időt vesz igénybe, bár kétségtelen, hogy pontosság és részletesség dolgában minden más módszert felülmúl. Az is igaz azonban, hogy a terepen gyalogszerrel dolgozó geológus, geográfus, morfológus nem mindig látja át a terepet olyan mértékben, ahogy arra szüksége lenne. Ezért a külföldi olajgeológusok már 45—50 évvel ezelőtt megkezdték az átkutatandó terepnek légi úton való földtani felderítését. Csodálatos világ tárult fel előttük. A nagy szerkezeti formák, törés- és vetővonalak élesen rajzolódtak ki a madártávlati képen. Ezt a tapasztalatot követte a légifényképeknek a földtani térképezés terén való felhasználása. A magyar szakemberek európai viszonylatban is a legelsők között voltak az új térképezési módszer hazai alkalmazásában. Tárczy-Hornoch Antal professzor már 1930-ban beiktatta' előadásainak tárgykörébe a fotogrammetria ilynemű alkalmazási lehetőségét, 1932-ben megjelent: „A fotogrammetria a bányászat szolgálatában" című tanulmánya pedig e téren úttörő jelentőségű. A légifotogrammetriának a vízépítés terén való nagy jelentőségére 1942-ben Hankó Géza professzor hívta fel a figyelmet. Ugyanebben az évben a hazánkból Celebeszbe szakadt, majd rövid időre visszatért Bandat Horst olajgeológus az Állami Földtani Intézetben kísérelte megvetni a légifényképezési módszer alapját a földtani kutatás számára. Bandat személyesen vett részt Holland Új-Guinea olajterületeinek légifotós feltárásában. 1935 és 1938 között több mint 15 000 légifénykép készült erről a területről, s ezek egyharmadát Bandat értékelte ki. Rádai sorra veszi a magyar és külföldi geológiai célzatú légifotogrammetriai felvételeket; rámutat azok igen gazdaságos és eredményes voltára. Már az első kísérleti felvételek is hatodannyi ráfordítással szolgáltatták az eredményt, mint a hagyományos felvételi módok. Emellett a törésvonalak még az erdővel, vagy bokrokkal benőtt terepen is felismerhetők ós jól követhetők voltak. Szól a szerző az infravörös felvételekről és a radar aktív, valamint a több sávos felvételi módszer előnyeiről. Foglalkozik az űrből készített felvételek geológiai, geográfiai és kartográfiai felhasználásának módozataival; rámutat a nagy magasságból készült felvételek hallatlan előnyeire. Hangsúlyozza, hogy az űrfotók merőben új ismeretanyaggal, nem sejtett információ-halmazzal gazdagítják eddigi tudásunkat. A sok átfogó ós részleteredmény láttán valóban meglepő, hogy Bandat mezőségi és Erdélyi Fazekas János Bakony-vidéki lógifelvótelei után ezt a földtani kutatási módszert teljesen mellőzték hazánkban. Annál nagyobb érdeme a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek, hogy most ezt a kiváló módszert a hidrogeológiai kutató munkálatoknál bevezette és rendszeresen alkalmazza. Rádai előbb számos területet elemez ki az ország különböző földtani felépítésű vidékeiről, rámutatva arra, hogy a légifotogrammetriai módszer minden típusú területen jó eredménnyel és gazdaságosan alkalmazható. Majd részletesen foglalkozik a Dunántúli Középhegység karsztos területeivel, előtérbe állítva a nópgazdaságilag fontos kérdéseket, például a bányászat ós a karsztvízszint kapcsolatát. Műve, melyet igen gazdag hazai vonatkozású irodalom, valamint bőséges angol kivonat egészít ki, valóban nyeresége mind a magyar földtani és hidrogeológiai, mind a geodéziai és kartográfiai irodalomnak. Dr. Bendefy László