Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
6. szám - Aujeszky G.–Dr. Karácsonyi S.–dr. Scheuer Gy.: Vízföldtani megfigyelések Eger környékén
Aujeszky G.—dr. Karácsonyi S.—dr. Scheuer Gy.: Vízföldtani megfigyelések Hidrológiai Közlöny 1971. 6. sz. 259 kén még kedvezőtlenebb vízminőségek is előfordulnak a fent említetteknél. A várostól D-re a víz minősége fokozatosan javul. A város alatt és Andornaktállya környékén a víz közepesnél nagyobb sótartalmú és keménységű — 600—900 mg/l és 28—35 nkf. között változik — és nagy a vas és mangán tartalma is. Maklártól D-re az összes száraz maradék 600 mg/l és a keménység 25 nkf. körüli, és a vízben vas és mangán, továbbá szennyezettség sem volt már kimutatható (9. ábra). 20 [km•] JELMAGYARAZA T ö Ca" VA Mg" e HCOf níi so;I I cr IM NOf 9. ábra. A felszínközeli kavicsos réteg vizének minőségi változása a hegységperemtől (0 km) Füzesabonyig (20 km) Puc. 9. KaiecmeenHoe lUMene/tue eodbi e zpaeuünoM CAoe, HaxodaiqeMca eó,iu3u noeepxHOcmu om eepiijumi zopu (0 KM) do c. <Pw3euia6oHb (20 KM) Karsztvíz. A területen két helyen, a felsőtárkányi Szikla forrásnál és a bervai karsztaknánál végeztünk vizsgálatokat. A Szikla forrás vizének kémiai összetétele a leszálló karsztforrásokra jellemző kis oldott sótartalmú. A forrás hozamától némileg függ a kémiai összetétel. A bervai akna vize a szokványos karsztvíznél nagyobb hőmérsékletű (17 °C). Oldott sótartalma kissé nagyobb a leszálló karsztforrásoknál. A karsztakna környékén telepített kutatófúrásokban — amelyek 90—100 m körül érték el a triász mészkövet — a karsztakna vízéhez hasonló összetételű karsztvizet tártak fel. Ezért az akna vize a kémiai összetétel és nagyobb hőmérséklet alapján a leszálló és a mélykarszt kevert vizének tekinthető. Karsztos hévíz. A város területe és környéke igen gazdag hévizekben. A város területén fakadó források, valamint a környéken végzett szénhidrogénkutatás során feltárt hévizek lehetőséget teremtettek magas színvonalú strand és fürdőkultúra kialakítására. A kémiai vizsgálatok eredményeinek összehasonlítása is mutatja, hogy azonos víztartóból — triász és eocén mészkő — származó hévizek oldott anyag tartalma a hőmérséklet emelkedésével fokozatosan növekszik. Legnagyobb az egerszalóki kúté, amelynek hőmérséklete 65 °C. A növekedés nagyságrendje azonban nem minden alkotó részénél azonos [11]. Az Eger környéki hévizek kémiailag az oldott sók mennyisége alapján a kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos vizek csoportjába tartoznak [10]. A források és kutak vize az elemzési eredmények alapján közel azonos jellegű. Ennek alapján összhangban a vízföldtani megfigyelésekkel azonos származást kell feltételezni. A hévizek így különböző hőmérsékletre felmelegedett karsztvizek, amelyek a tárolókőzetben (dolomitmészkő) hoszszabb, vagy rövidebb tartózkodás után kerülnek ismét a felszínre. Az egri forrásoknál végzett vizsgálati eredményeket összehasonlítva kb. 40—60 évvel ezelőtti vízelemzésekkel megállapítható, hogy az egyes akotórészek közötti mennyiségi különbség kicsi, lényeges eltérések nem mutathatók ki. Tehát a vizsgálatok között eltelt idő alatt a források vize kémiailag nem változott. A hőmérsékleti adatokban sincs eltérés. összefoglalás Eger környékének változatos vízföldtani adottságait a végzett feltárások is igazolták és a részeredmények összefüggéseit is kimutatták. A patakvölgyeket kísérő kavicsrétegek kedvező víznyerési adottságait a vízutánpótlódás változó körülményei és a minőségi problémák befolyásolják. Az egri fürdőterület vizének hasznosítása a természetes források mellett kutak telepítésével történik. A víztermelés fokozása csak hosszúidéig tartó megfigyelések és mérések kedvező eredményei esetén történhet. Az Eger környéki hévízkutak is jelentősen gazdagítják a városnál hasznosítható vízmennyiséget. Nagy hőmérsékletük és oldott sótartalmuk miatt elsősorban a fürdő és gyógyászati célokra való felhasználásuk indokolt és javasolható. IRODALOM [1] Almássy B.: Eger város északi részének vízellátása. Hidrológiai Tájékoztató 1964. [2] Aujeszky G.: Nyomásingadozások terjedése az Eger patakot kísérő víz vezető rétegben. Hidrológiai Tájékoztató 1967. [3] Aujeszky G.—Scheuer Gy.: Eger bervai karsztakna hidrológiai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. [4] Balogh K.: A Bükk-hegység földtani képződményei. MAFI Évkönyve XLVIII. k. 2. f. Bp. 1964. [5] Gőbel E.: Eger város vízmű új hévízi artézi kútja. Hidrológiai Tájékoztató 1962. [6] Karácsonyi S.—Scheuer Gy.: Törmelékes kőzeteken áttörő források foglalásának esetei. Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. [7] Kerekes J.: A Tárkányi öböl morfológiája. Földrajzi Közlemények 1936. 6—7. sz. [8] Léczfalvy S.: Vízbeszerzés, vízellátás forrásokból. Műszaki Könyvkiadó Bp. 1966. [9] Papp F.: Ásvány és gyógyvizek hidrogeológiája és fürdőtani leírása. Magyarország ásvány és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó Bp. 1957.
