Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

6. szám - Aujeszky G.–Dr. Karácsonyi S.–dr. Scheuer Gy.: Vízföldtani megfigyelések Eger környékén

258 Hidrológiai Közlöny 1971. 6. sz. Aujeszky G.—dr. Karácsonyi S.—dr. Scheuer Gy.: Vízföldtani megfigyelések kőzetek közvetítésével — az Eger patak homokoskavicsos üledékén keresztül tör a felszínre. A sasbérc helyzetét számos fúrás határozta meg, amelyek általában jelentős vízmennyiséget is feltártak. A sasbérc mellé telepített fúrások azonban — nagyobb mélység elérésével is eredménytelenek maradtak [5]. A fürdőterületen így természetes források és ugyanazon víztárolóra telepített kutak rendszerét találjuk. A természetes források vizének legnagyobb része az alul nyitott fürdőmedencék töltését szolgálja. Ezekre a forrásokra az jellemző, hogy nemcsak a medencék ürítési szintjén, de a felszín közelében is vizük túlfolyik jelezve, hogy a tárolókőzet energiaszintje az erózióbázis fölött van. A fürdő területén az I. sz. kutat 1926-ban mélyítették a városi vízmű részére. Ezt követően 1956-ban (II. sz.), 1961-ben (III. sz.) majd 1964ben (IV. sz.) készültek újabb kutak, míg 1968-ban a II. sz. kút felújításaként új Il/a kút létesült. Már az 1. sz. kút elkészülte után is kimutatható volt a kút és a források egymásra hatása [18] és minden új kút létesítése után új vízföldtani egyensúly alakult ki. Ezzel összefüggésben az FTV huzamos időn keresztül rendszeres vizsgálatsorozatot végzett, esetenként műszeres kútvizsgálattal is kiegészítve. Az összefüggés vizsgálatok eredményeként számszerűen is meghatározható volt a különböző jellegű egymásra hatások mértéke (8. ábra). Ezek eredményeként is megállapítható, hogy a káros hatások ellenére minden kút létesítésével a feltárt és hasznosítható vízmennyiség növekedett. Nem hagyható az a körülmény sem figyelmen kívül, hogy a természetes források vizének egy része a homokos kavicsba áramlik és a hasznosítható vízkészlet csökken. Ezért is indokolt a víz közvetlen felszínre hozása és az így hasznosítható vízkészlet arányának emelése. További feladatként jelölhető meg a természetes források foglalása a veszteségek és a szennyeződési veszélyek kiküszöbölése céljából. E mellett a vízföldtani egységen belül az egységes vízkészlet-gazdálkodás feltételeit is meg kell teremteni, mellyel együtt rendezendő a hidrogeológiai és közegészségügyi védelem kérdése is [6]. l/izhozam [m

3/nop] 8. ábra. A Nagy forrás vízhozam függvénye Puc. 8. &yiiKifua pacxoda ucmonHuna Had d) Az egyéb vízszerzési adottságok között külön is ki kell emelni a város környékén mélyített szénhidrogén-kutatófúrásokban feltárt hévizeket. Ezek tároló kőzetük alapján karsztos hévizeknek minősülnek. Az Andornaktállya közelében mélyített AT-8. sz. kút + 3 m-es üzemi szinten 3450 m

:

!/nap 46 °C hőmérsékletű vizet termel, és a felszínen történő megcsapolással a kút hozama kereken 4000 m

3/nap-ra fokozható. A kút vizét a városi vízmű és a fürdő jelenleg is hasznosítja. A közeli AT-10. jelű kút eredetileg 2000 m

3/nap túlfolyóvizet szolgáltatott. Később a kút hozama erősen csökkent és a túlfolyás a terepen megszűnt. Vizsgálati eredmények szerint a kútból gépi üzemmel mintegy 1000 m

3/nap vízmennyiség hasznosítható. Ugyancsak hévízet tárt fel az egerszalóki -— K-4. jelű — szénhidrogénkutató fúrás is. A kút 2000 m

3/nap 65 °C hőmérsékletű vizet szolgáltatott, majd elfojtották, de ebben az állapotban is mintegy 800 m

3/nap túlfolyóvize van. A kút vizének hasznosítása már problematikusabb. Egyrészt a változatos felszín a bevezetésnél nehézséget jelent, másrészt a víz magas oldott sótartalma miatt intenzív lerakodás veszélyével kell számolni. 4. Vízkémiai eredmények Eger környékén végzett vízfeltárások keretében a vízminőségek származásának megállapítására számos vegyvizsgálat készült a helyszínen, részben pedig beküldött vízmintából laboratóriumban. Elsősorban az FTV Vegyészeti Osztálya által végzett vizsgálatok eredményeire támaszkodtunk, de felhasználtuk az irodalomból ismert egyéb adatokat is. Az eredményeket az általános vízföldtani viszonyoknak megfelelő csoportosításban értékeljük. Felszínközeli vízvizsgálataink és megfigyeléseink a Tárkányi patak völgyében, továbbá az Eger patak völgyének Almártól—Füzesabonyig terjedő szakaszán a feltárt homokos kavicsréteg vizére terjednek ki. Az eredményekből megállapítható, hogy a Tárkányi patak völgyében a feltárt völgyszakaszon ivóvíz minőségű víz nyerhető. A víz itt közepesnél kisebb sótartalmú és keménységű. Az összes száraz maradék 300—410 mg/l és keménysége 15—18 nkf. között változott. Az oldott sók legnagyobb része karsztvízből történő vízutánpótlódásra utaló kalcium-hidrogénkarbonát. Almár községnél közepes sótartalmú, 16—22 nkf. keménységű. A legkedvezőtlenebb vízminőséget az Eger patak melletti fúrások szolgáltatták —-31 nkf. összkeménység és 805 mg/l összes száraz maradék — jelezve, hogy az erősen szennyezett patakvíz közvetlenül befolyásolja a víz összetételét. Eger belterületén a felszínközeli kavicsos réteg vizének minősége nagymértékben leromlik, nyilvánvalóan a város szennyező hatására. A víz keménysége itt eléri, sőt meghaladja az 50 nkf.-t, az összes száraz maradék pedig 1500 mg/l feletti. A víz továbbá nagyfokú szennyezettséget is mutat. Kisebb értéket csak közvetlenül a meleg források környékén találunk, ahol nyilvánvalóan a rétegbe beáramló melegvíz változtatja meg a kémiai összetételt. Egyes szennyeződést okozó gócok környé-