Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

6. szám - Aujeszky G.–Dr. Karácsonyi S.–dr. Scheuer Gy.: Vízföldtani megfigyelések Eger környékén

256 Hidrológiai Közlöny 1971. 6. sz. Aujeszky G.—dr. Karácsonyi S.—dr. Scheuer Gy.: Vízföldtani megfigyelések karsztvizet.- Az oligocént képviselő rétegösszlet túlnyomórészben vízzáró képződményekből áll. Ezért víznyerés szempontjából nincs jelentősége. A miocén alsó szintjeiben Almár község környékén a szénkutató fúrások homokos-kavicsos rétegeket tártak fel. E közben az egyik fúrásból feltörő vizet kaptak, amely a kőszenes összlet homokrétegéből származott [19]. A kutat ezt követően eltömték, majd 1962-ben újból megnyitották, azonban abból érdemleges vízmennyiséget utóbb már nem sikerült feltárni. Eger környékén e víztartó rétegek elterjedése korlátozott és az említett eseten felül nem kaptak számottevő vízmennyisé[mB.f] 200150m F/3 100 50 J JELMAGYARA7AT•' 2] Agyag (holocén) Riotittufa (miocén) v V \jrJ / u

\ Mészkő törmelékes vv / H Á vörös agyag (felsőeocén) Mészkő (felső triász) Feltételezett vető \ 5. ábra. Vázlatos földtani szelvény a Berva bérc D-i részén telepített feltáró fúrások alapján Puc. 5. CxeMamunecKuü euúpoeeo.ioeuHCCKUÜ pa3pe3 na OCHOeaHuu HaöAwdameAbHbix CKSOJKUH WOKHOZO CKAona eopbi Eepea get. így joggal feltételezhető, hogy csak kisebb, helyi vízigények kielégítésénél vehetők figyelembe. A nagyvastagságú igen elterjedt miocén vulkáni képződmények az eddigi vizsgálatok, kutatások szerint víznyerésre kedvezőtlenek. A Tárkányivölgyben telepített kutatófúrás a riolittufát 250 méter mélységig harántolta. A furat érdemleges vízmennyiséget nem szolgáltatott. Egyes esetekben a riolittufa a vetők mentén fellazult összetöredezett zónákban már víztárolásra alkalmas kifejlődésűvé válik. Ilyen zónákból a kitermelhető vízmennyiség esetenként 10—100 l/p-t érhet el. A pliocén rétegek Eger környékén agyagos kifejlődésűek. Vízbeszerzés szempontjából nem vehetők figyelembe. A negyedkori rétegek közül az Eger és Tárkányi patak völgyében ismeretes homokos-kavicsrétegek alkalmasak víznyerésre. A feltárások szerint a tárkányi völgyben Felsőtárkánytól az Eger patakig 3—6 m vastagságban, az Eger pataknál pedig Almártól kezdődően fejlődött ki homokos-kavicsos réteg. Vastagsága a városnál 3—4 m, D-felé fokozatosan nő és Makiárnál 20 m-t is eléri. Víznyerésre egyes területszakaszokon igen alkalmas. 3. Vízszerzési tapasztalatok a) Felszínközeli víz Az Eger patakot kísérő törmelékes réteg vízgyűjtője a város térségében jelentősen változik. A várostól É-ra a vízgyűjtő terület még nagyon csekély. A leginkább csapadékból táplálkozó utánpótlódás szélsőséges hatása lényegében kiegyenlítődés nélkül jelentkezik (6. ábra). A vízszerzés feltételei ettől eltekintve — aránylag kedvezőek. Az igénybevehető homokos kavics vízadóképessége igen jó, amely a réteg k^i—2,9 X10"

3 m/sec vízáteresztő képességének, és 5,0 m-es átlagvastagságának következménye. E mellett a nyerhető víz minősége kifogástalan, gyakorlatilag vízkezelés nélkül közvetlenül hasznosítható. Vizsgálataink szerint átlagban 2000—3000 m

3/nap vízmennyiség hasznosítható a területről, a vázolt feltételek mellett. A várostól D-re a patakot kísérő völgy fokozatosan kiszélesedik. így a vízgyűjtő terület növekedése mellett a tárolt víz mennyisége is jelentősen fokozódik. E két körülmény hatása elsősorban az utánpótlódás szélsőségeinek kiegyenlítődésében jelentkezik. A kutanként kinyerhető víz és a hasznosítható teljes mennyiség ezzel arányosan mégsem emelkedik (7. ábra). A homokos kavics szemcseösszetételében számottevően nő a finom frakció aránya, és a vízáteresztő képesség csökken. Átlag értéke: &hk=1>3 XlO3 m/sec. Azonos rétegvastagság mellett így csökken, a kutankénti vízhozam is. Az Eger-déli területről Andornaktállya magasságában mintegy 2000 m

3/nap kitermelhető vízmenynviséggel számolhatunk. A város szennyező hatása a víz minőségét azonban károsan érinti. E vízmennyiség hasznosítása több irányú vízkezelést igényel. A nyugalmi vízszint esése az Eger É-i és D-i területek között szokatlanul nagy, kereken 50 m a felszín változásának megfelelően. A vízszín ingadozás mértéke a két területen közel azonos. A csapadék mellett a felszíni vizek vízszín változása is közvetlenül kimutatható a vízadóréteg patakmenti sávjában [2]. Az előzőekben vázolt eredmények részletes vízföldtani kutatásra támaszkodnak. Az eger-füzesabonyi völgyben Maklár község alatti területre csak tájékoztató jellegű adatok állnak rendelkezésre. Itt a vízadó réteg kivastagodása és a további völgyszélesedés jelzi a vízszerzés kedvező lehetőségét. b) Karsztvíz Eger városától ÉK-re a Tárkányi patak völgyében és a Berva bérc környékén ahol a triász vízvezető karsztos kőzetek a felszínen, illetve a felszínközeiben megtalálhatók, karsztvíz igénybevételére kedvező adottságok vannak. E részen települő ipari üzemek és egyéb létesítmények vízellátását nagyrészben a karsztvízből biztosítják. A város vízellátásának karsztvíz igénybevételével való megoldására a Tárkányi völgyben történt ugyan kísérlet, de az nem vezetett eredményre mert a 300 m-re előirányzott kutatófúrás a triász mészkövet nem érte el, végig riolittufában haladt. Eelsőtárkány község ÉK-i részén fakad a Szikla forrás. Ennek vizét részben a közelben levő kisebb