Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

6. szám - Juhász E.–Rácz T.: Budapesti környéki településgyűrű vízellátása és szennyvízelvezetése

250 Hidrológiai Közlöny 1971. 6. sz. Juhász É.—Rácz T.: Budapest környéki település-gyűrű szorosan összefüggő iisztatási idő. A szennyvizet fogadó telep kapacitásbővítése egyfelől helyigény növelést jelent, mely rendszerint ritkán áll korlátlanul rendelkezésre. Másfelől viszont egyedi tisztítóberendezés létesítése mind beruházási, mind üzemeltetési szempontból általában nem gazdaságos. Sűrűbb települési rendszereknél hasonló esetben a legcélszerűbb megoldás az ún. regionális tisztítótelepek kialakítása. A főváros „belső településgyűrű zónájában, figyelembe véve a befogadó melletti elhelyezkedést is, hasonló rendszerek kialakítása igen természetesnek látszik. A nagyobb tisztítási egység kialakítása beruházási szempontból előnvösebb, üzemeltetési szempontból pedig összehasonlíthatatlanul kedvezőbb. A nagyobb egység szervezettebb üzemet, szakképzettebb személyzetet, így a technológiai fegyelem pontosabb betartását eredményezheti, így természetszerűleg magasabb tisztítási hatásfok is biztosítható. Szentendre térségi regionális tisztítótelep A telep eredetileg csupán Szentendre város szennyvizeinek tisztítását volt hivatva ellátni, s az I. ütem eszerint is épült meg. A Duna és a kisvízfolyások védelmében — annak érdekében, hogy megszűnjön a nagyszámú és nem kellően tisztított szennyvíz bevezetése — a helyi meglevő berendezés regionális teleppé történő kialakítása a célszerű. A rendszerhez csatlakoztatható Leányfalu, Pomáz, Csobánka, Tahitótfalu, esetleg Horány és Surány is. 2000-es távlatban a telep közel 19 000 m

3/nap tisztítási kapacitásra kell hogy kiépüljön. A tisztítás módja: nagy terhelésű, eleven-iszapos teljes biológiai tisztítás (7. ábra). Váci regionális szennyvíztisztítótelep A tisztítótelep kizárólag Vác város és a környező ipartelep részére létesült. Az ipari szennyvízmenvnyiség kb. 60%. A régi telep 2500 m

3/nap mechanikai tisztítást biztosító kapacitással épült a várostól délre, melynek befogadója a Gombás patak. Jelenleg a tisztítótelep vonzásövezetébe mintegy 40 km zárt, részben elválasztó, részben egyesített rendszerű csatorna tartozik. Folyamatban van jelenleg egy korszerű, eleveniszapos biológiai tisztítóberendezés építése, melynek üzembehelyezése 1971. évben várható. Ez a telep továbbfejlesztve képviseli a térség regionális tisztító egységét. A tisztított szennyvíz befogadója a Duna. A regionális telephez célszerű csatolni a település-övezetből Sződ és Sződligetet, míg északi irányból elsősorban az üdülőtelepüléseket. A telep tervezett szennyvízterhelése jelenleg 12 800 m

3/ nap, 1985-ös távlatban 18 700 m

3/nap. A regionális vonzás miatt ezt a befogadóképességet 1985-ig 27 800 m

3/nap; 2000-ig 30 200 m

3/nap kapacitással kell előreláthatólag figyelembe venni. Az északi irányból érkező szennyvizek ehhez képest további bővítési igényt jelenthetnek. A tényleges várható teljes terhelést külön vizsgálat tárgyává kell tenni. Tököli regionális szennyvíztisztítótelep A térség szennyvizeinek elvezetésére négy alternatívát vizsgáltak. A vizsgált alternatívák közül a legnagyobb térséget, azaz Dunaharaszti, Taksony, Szigetszentmiklós, Szigethalom, Tököl, Halásztelek, Érd és Diósd vették számításba a távlatban. A regionális szennyvíztisztító telep fontos célkitűzése a Ráckevei Duna-ág védelme. Az egyes települések szennyvizét zárt vezetékeken kell eljuttatni Tököltől északra a NagyDuna partján majd megépülő telepre. A tisztított vizek a Duna sodorvonalába vezethetők be. Az egyes települések és üzemek önálló tisztítótelepe fokozatosan szűnne meg (pl. Szigetszentmiklós, Tököl lokális telepek). A Csepel Autógyár telepe ipari előtisztítóként üzemelne a távlatban is. Érd és Diósd csatlakozása csupán elvi alternatívaként jöhet szóba abban az esetben, ha a Dél-budai telephez történő csatlakozás lehetősége elesik. A reális lehetőségek figyelembevételével a regionális telep megvalósítása 1985—2000-es távlatban látszik megoldhatónak. A térségből ilyetén számított szennyvízmennyiség 1985-ig 6800 m

3/nap, 2000-ig 32000 m

3/nap. Érd és Diósd nélkül 2000-es távlatban 19 000 m

3/ nap szennyvíz várható. A jelenlegi fejlesztés által elvezetendő szennyvízmennyiségeket a lokális telepek kismérvű átalakítással fogadni tudják. (6. ábra). A Dunának, mint szenny vízbefogadónak szerepe ellentmondásokkal jelentkezik. A Duna kisvízhozama 580 m

3/sec, a számbajöhető összes szennyvízhozam "Budapest térségében kb. 15 m

3/ sec, ami kedvező keveredési arányt jelent. Másrészről maga a Duna már Budapestre jelentős szennyezettséggel érkezik, és ez, valamint a különösen zavaró ipari szennyezettség a folyam öntisztulási képességét csökkenti. A vízszennyezést Nyugat-Németországban kezdik el, Ausztriában és Csehszlovákiában folytatják, és hazánk Duna menti települései, de főleg üzemei ugyancsak hozzájárulnak ahhoz, hogy a folyam már Budapest fölött szennyezetten jelent

1 kezzék. Másfelől viszont azzal is reálisan számolni kell, hogy a szennyvíztisztítás megoldása rendkívül költséges feladat, és a népgazdaság számára megoldhatatlan problémát jelentene, ha rövid időtávra célul tűznénk ki a kérdés teljes megoldását. Önálló szennyvíztisztítótelepek kialakítása A vonzási övezet 82 települése közül jelentős számú nem számolhat sem a fővárosi hálózathoz, sem pedig regionális telephez történő csatlakoztatással. Ezek részére szükséges önálló tisztítótelepeket létesíteni, melyek befogadói változó vízmennyiségűek. Ha egy település eljutott ahhoz a szinthez — már pedig Budapest térségében ezek száma igen jelentős — hogy csatornahálózatot létesítsen (laksűrűség, beépítettség foka, a termelt szennyvíz mennyiségi és minőségi mutatói alapján), akkor az érdekeltek csatornamű társulati szervezésben, — vagy koordináció útján — általában önálló