Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
6. szám - Juhász E.–Rácz T.: Budapesti környéki településgyűrű vízellátása és szennyvízelvezetése
248 Hidrológiai Közlöny 1971. 6. sz. Juhász É.—Rácz T.: Budapest környéki település-gyűrű csatornában csatlakoztatják Budapest csatornarendszeréhez. Elöljáróban rögzíthető, hogy egyik megoldás sem vethető el kategorikusan. A szennyvízelvezetés szempontjából vizsgálva a kérdést; lesznek település-szintű és több települést egybefűző regionális csatornarendszerek (5. ábra). A vizsgált változatok alapján egyértelmű, hogy helyi tisztítást kell alkalmazni például Monoron, ahol a szennyvíz „utaztatása" Budapestre hosszú időt, szenny vízberothadást és nagy költségeket eredményezne. Ilyen értelemben a település-gyűrűt nem lehet homogén egységnek tekinteni; más adottságai vannak a Szilas patak menti településeknek, vagy az Ördögárok környékének, amelyek Budapest lakott területein folynak át, és mások a Gyáli vízrendszernek amely dél felől kerüli meg, illetve érinti a fővárost. Dunakeszin, Budakalászon vagy Kistarcsán viszont a szennyvizek fővárosi fogadása bizonyul műszaki és gazdasági megfontolásból egyaránt előnyösnek a helyi tisztítással szemben. Amennyiben településként kerülnek vizsgálat alá a lehetőségek, akkor kijelenthető, hogy ez a megoldás előnyösebb és ahol lehet — ezen a módon kell megközelíteni a célt: a fővároson átfolyó élővizek minőségvédelmét. Nem szorosan a tárgyhoz tartozik, de mint időnként visszatérő kérdéssel foglalkozni kell a Budapesten átfolyó élővizek zárt vezetékké való tételével. Ez az igény általában a városrendezők részéről vetődik fel és városesztétikai érvekkel indokolják. Költségkihatását tekintve erre belátható időn belül nem kerülhet sor, mert a várható előnyök nem állnak arányban a beruházási összegekkel. Nem feledhető el ugyanis, hogy ezeknek a patakoknak a jövőben is szállítaniok kell a vízgyűjtő terület csapadékvizeit és például a Rákos patak megszüntetése egy 35,5 m 3/mp mértékadó vízhozamra méretezett csatorna megépítését eredményezné. Bármely megoldás esetén is alapszempont a kisvízfolyások tehermentesítése, s a befogadó hígítási mértékéhez alkalmazkodó tisztítási technológiai fokozat megválasztása. Fővárosi hálózathoz történő csatlakozás Budapest az ország lakosságának kb. 20%-át sűríti magába. Bár csatornázottság szempontjából (87%) messze az országos átlag fölött van (27%); az 1985. évi és 2000. évi programban igen jelentős fejlesztésre szorul. A meglevő mintegy 2160 km össz-csatornahosszon túlmenően csupán 1985-ig további 1100 km hálózat fejlesztési igény merül fel. Az összegyűjtött szennyvízmennyiségből jelenleg mindössze 7% kerül biológiai tisztításra. Mint ahogy azt az előzőekben leírtak is magyarázták, Budapestet közvetlenül övező „intenzív" települések szennyvizeit — ahol lehet — zárt vezetéken a fővárosi hálózatba kell vezetni. Az „intenzív övezet" közműellátottságát a fővárosi Kisoroszi Dunabogdinj Vócduka ^Pomoz \ Sz entendrei regionál is szennyvíztisztító telep távlati kiépítés •• 19000tn'/nap Budakalász Délpesti szennyvíztisztító telep V///////// Szigetszentmikós Szigettiolom Dunororsani) Kismaros C-T ^^m^M^^ Csobanka / / S SZENTENDREf Dunakeszi Délbudai szemit zúzl Hon JELMÁMMláH xM/nop -. j * >™ Tervezett szennyvíztisztító lunahopfezfi Megíévi szeimyviz/isztitó / telep Regionális tisztítótelep """ nnzisi területe Telepiles hator 6. ábra. Regionális szennyvízelhelyező rendszerek, valamint a fővárosi kerettervben elképzelt tisztítótelepek Abb. 6. Regionale Abwasserunterbringungssysteme und die im Rahmenplan der Hauptstadt vorgesehenen Kláranlagen szinthez közeli, azzal csaknem azonos szintre kell emelni. A települések szennyvízelhelyezése bizonyos mértékig visszahat a fővárosra, különösen a szennyvízkezelés tekintetében. A peremközségek csatlakozása előtt a fővárosi hálózatot jelentős fejlesztéssel elő kell készíteni a szennyvizek fogadására, ugyanakkor meg kell teremteni a jó hatásfokkal működő magasabb fokú tisztítást biztosító szennyvíztelepeket. Budakalász, Békásmegyer, Dunakeszi térsége stb. az észak-pesti területek szenny-
