Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Dr. Wisnovszky Iván: A vízügyi kutatás problémái

Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. 239 VÍZGAZDÁLKODÁS A vízügyi kutatás problémái Dr. WISXOVSZKY IVÁN* A hazai kutatómunka 1969-ben az érdeklődés homlokterébe került. Erre mutat, hogy az MSZMP Központi Bizottsága irányelveket adott a tudomá­nyos kutatások fejlesztésére, továbbá az MTA közgyűlése és a szakirodalom sok kutatást elemző cikke. Ezek közül főként az első a kutatásnak olyan hiányosságait tárja fel, amelyek a vízügyi ágazat kutatómunkájára is jellemzők és hátráltatják a kutatás hatékonyságának kívánatos növekedését. Ezért célszerű foglalkozni a vízügyi kutatás problé­máival, hogy erősítsük kutatásunk gyenge pont­jait, kiküszöböljük a hátráltató, akadályozó jelen­ségeket és megtaláljuk az egészséges fejlődés ös­vényeit.** A vízügyi kutatás jellemzői Az útkeresés előtt tisztázzuk, hogy mit nevezünk kutatásnak. Szakasits D. György szerint a tudomá­nyos kutatási tevékenységbe a természet és a tár­sadalom törvényeinek jobb megismerésére irányuló emberi tevékenység, továbbá ezeknek az új ismere­teknek társadalmi felhasználása is értendő. Vízügyi kutatásnak természetszerűen az új víz­ügyi ismeretanyag feltárását és társadalmi hasz­nosítását nevezzük. A kutatásnak ez a definíciója magában foglalja az a/apkutatási, alkalmazott kutatási és fejlesztési kutatási tevékenységet. Az alapkutatás*** feladata közismert, ezért ezzel nem foglalkozom. Az alkalmazott kutatás alatt értjük azokat a módszereket és technológiákat elő­állító kutató munkákat, amelyeket a fejlesztés teljes folyamatának valamely közbenső lépcsőjé­ben alkalmaznak a műszaki, gazdasági tervezés­ben, vagy a vízkészletgazdálkodásban stb. Fejlesztő kutatásnak nevezzük mindazt a tevé­kenységet, amely a vízgazdálkodás hatékonyságát növeli új termék vagy technológia kialakításával. Ide sorolható tehát a közhasználatban műszaki fej­lesztésnek nevezett minden tevékenység. Példa a különböző szintű kutatások értelme­zésére : ha az élőlények egy csoportjának új szenny­víztisztítási képességét fedezik fel, alapkutatási * Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. ** Megjegyzem, hogy állításaimat igen nehéz mérhető paraméterekkel igazolni, Egy sor kérdésben érveim szubjektívnek ítélhetők. Célom az, hogy állításaim vitát indítsanak a hazai vízgazdálkodási kutatómunka egész­séges erjesztésére. *** Az alapkutatást a vízgazdálkodás területén Dr. Hankó Zoltán nem tartja egyértelműen értelmezhető­nek. Véleménye szerint helyesebb e szakterületen ala­pozó és feltáró kutatásról beszélni. Elismerve ennek helyt­állóságát a továbbiakban mégis alapkutatás cím alatt említem röviden az új ismeretanyag feltárását célzó ku­tatómunkát. eredményt érnek el. Ha erre az ismeretre támasz­kodva új szennyvíztisztítási technológiát dolgoz­nak ki, elvégzik a kapcsolatos alkalmazott kuta­tást, végül fejlesztési kutatással alakítják ki azokat a berendezéseket, amelyeken az új technológia segítségével megfelelő hatásfokkal üzemszerűen végezhető a szennyvíztisztítás. A fejlesztés teljes folyamatába tartozik a prototípus próbaüzeme, az üzemi előírások összeállítása, a szükséges szakkép­zés, végül a berendezések gyártásának megindítása. Akármelyik fajta kutató munkáról beszélünk, mindig szem előtt kell tartani, hogy a kutatásnak kettős célja van: új ismeretanyag kidolgozása és továbbítása bevezetésre (termelésre, alkalmazásra), továbbá részvétel az alkalmazást előkészítő fejlesz­tési folyamatban. E kettős cél együttesen kutatás­sal (K) és műszaki fejlesztéssel (F) érhető el. Ezért a továbbiakban a kutatási-fejlesztési (K + F) tevé­kenységet kívánom elemezni, mint a vízgazdálko­dás előrevitelének egyik legfontosabb összetevőjét. Hazánk vízügyi adottságai arra kötelezik a víz­zel foglalkozó szakembereket, hogy a kutatást széles körben és hatékonyan műveljék, mert csak így lehetséges célszerűen gazdálkodni szűkös víz­kincsünkkel. A széles körű művelést két tényező befolyásolja: a korlátozott szellemi kapacitás és a kutatásra, fordítható eszközök véges volta. Ezek a kényszerű határok teszik szükségessé, hogy a kutatási-fejlesztési tevékenységét alapos vizsgálat­tal irányítsuk az optimális hatékonyság közelébe. A hazai vízügyi kutatás-fejlesztés eredménye két módon jöhet létre: a világszinten helytálló hazai kutatási munkával, amelyhez gondosan illeszkedő fejlesztő munka csatlakozik, vagy adaptáló mun­kával, amely kutatási eredmény, technológia, vagy gyártmány importjával oldható meg. Ide tartozik az igen divatos licencbeszerzés is. Az elmondottak alapján nem szorul magyará­zatra az az állítás, hogy lehetőségeink csak csekély számú, gondosan kiválasztott témában engednek meg hazai kutató munkát, a feladatok legnagyobb részében adaptáló kutatást — külföldi eredmény átvételét és alkalmazását — kell választani egy­egy fejlesztési feladat alapozására. A kutató munkával kapcsolatos társadalmi szükségletek elemzése A vízügyi kutatás-fejlesztés feladatait a társa­dalmi szükségletek szerint kell meghatározni, mert ennek hiányában nem lehet hatékony a kutatás, illetve a kutatásra fordított anyagi áldozatok nem szolgálják hatékonyan a vízgazdálkodás fejlesztését A hazai vízügyi kutatás első iránymutatója az 1962-ben kialakított állami távlati tudományos-

Next

/
Thumbnails
Contents