Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Dr. Wisnovszky Iván: A vízügyi kutatás problémái

240 Hidrológiai Közlöny 1971. 5. SZ. * Dr. Wisnovszky I.: A vízügyi kutatás problémái kutatási terv volt, amelynek egyik fő feladata vízgazdálkodási célkitűzések megoldását irányozta elő. Ez a terv a kutatás igényeit tükrözte és csak közvetve vette figyelembe a társadalom vízgazdálkodással szemben támasztott igényeit. Az 1965-ben jóváhagyott Országos Vízgazdálkodási Keretterv társadalmi szükségletek elemzésével készült, de a népgazdaság teherbíró képességét nem vette számba, ezért a kutatási tervezésre csak közvetve volt alkalmas. Kétségtelen, hogy a Keretterv alapján értékes kutatómunka indult a hazai vízkészletek feltárásának finomítására. A vízügyi szervezet 1967-ben állította össze első ágazati kutatási célkitűzéseit. E célkitűzéseknek hiányossága, hogy csak az alap- és alkalmazott kutatás területét ölelték fel maradéktalanul, a fejlesztési kutatások területén kevésbé voltak megalapozottak. Különösen hiányoztak e célkitűzésekből az eredmények megvalósításával kapcsolatos elgondolások. Az ágazati kutatási célkitűzések hiányosságai mellett hangsúlyozni kell, hogy a célkitűzések értéke messze meghaladta a korábbi átfogó vízügyi kutatási terv értékét. Hiányosságainak oka főként az volt, hogy a kutatási célkitűzések összeállításakor még hiányoztak a vízügyi fejlesztési prognózisok, vagyis a társadalom szükségleteinek távlati elemzései. Az eddig ismertetett kutatási tervkészítést tehát elsősorban ösztönösség jellemezte. 1968—69-ben az OMFB a vízügyi szervezettel szorosan együttműködve összeállította a vízügyi fejlesztés koncepcióját 1985-ig. Ez a prognózisra támaszkodó műszaki-gazdasági elemzés alkalmas arra, hogy a vízügyi szervezet műszaki és gazdasági paraméterekkel jellemzett szükségleteket irányozzon elő, amelyeknek teljesítésére programozott kutatási-fejlesztési munka szervezhető. A vízügyi kutatás elemzése érdekében a vízgazdálkodással szemben támasztott társadalmi szükségleteket megkíséreltem csoportosítani. Ennek eredményeként az aktuális ismeretanyag kialakítását végző vízügyi kutatómunkát 3 fő irányba csoportosítottam könnyebb áttekintés érdekében. Ezek a fő irányok a következők: — a vízkészletgazdálkodási kutatómunka, — a vízügyi létesítmények előkészítését és a vízgazdálkodás üzemelését szolgáló kutatómunka (hagyományosan: szakágazati kutatómunka), — vízépítés-fejlesztési kutatómunka. Mindhárom fő irányban műszaki és gazdasági munkarészeket kell megoldani, a műszaki feladatok tovább bonthatók szakirány szerint. Fentiekből az első két fő irányban a kutatómunka művelése a vízügyi ágazat feladata. A harmadik fő irányban folytatott kutató munka z-észben más ágazatok felelősségi területét érinti. A felsorolt fő irányokat egyenként elemezve megállapíthatjuk, hogy hazánkban a vízkészletgazdálkodási kutatás igen fejlett. A második fő irányba tartozó kutatómunka 5—10 évvel elmarad a világ első szintjétől. A vízépítési kutatás területén hazánk hátrányos helyzetben van. A vízügyi szervezet csak speciális kérdésekkel foglalkozik, amelyek megoldásában jelentősen előrehaladt. Sok vízépítési fejlesztést szolgáló kutatási kérdést az építésügyi tárca oki meg, a vízügyi szervezet csak közreműködik a fejlesztésben. A felsorolt fő irányokból részletesen ismertetek néhány aktuális vízügyi kutatási témát és utalok a megoldási folyamat általam gazdaságosnak "félt teendőjére. Ezzel kívánom megvilágítani, hogy a vízügyi kutatás milyen sokféle részletmegoldási módszert alkalmazhat. Egyik sarkalatos kutatási téma a vízügyi műszaki adatgyűjtés és feldolgozás korszerűsítése, amelynek keretében tisztázni kell az adat fogalmát, gyűjtésének szervezeti rendjét, a gépesített feldolgozás elveit. Eszerint kell fejleszteni adatgyűjtésünket és feldolgozó apparátusunkat. Korszerűsíteni kell mérő műszereinket. Meg kell szervezni a szervizhálózatot. Képezni kell az adatgyűjtésben résztvevő dolgozókat. E témában szükséges mind a hazai alapozó kutatás, mind az azzal összehangolt fejlesztő tevékenység, tehát mondhatjuk, hogy a vízügyi műszaki adatgyűjtés és feldolgozás komplex kutatási téma. Másik ilyen fontos kutatási-fejlesztési feladatunk a szennyvízöntözés széles körű alkalmazása hazánkban. Ennek keretében összehangolt mezőgazdasági, vízgazdálkodási és egészségügyi kutatással kell meghatározni a hasznosítás lehetőségeit. Ki kell adni a kutatással feltárt tervezési feltételeket. Meg kell határozni az ellenőrzés módszereit. Új védőrendszabályokat kell kiadni. E témában az adaptálás kerül előtérbe az alapozó kutatás helyett, mert külföldön fejlettebb a szennyvízöntözés a hazainál, tehát a külföld tapasztalatával hazánkban fejleszthető a szennyvízöntözés. Néhány részletproblémát azonban hazai kutatóknak kell megoldaniok. Harmadik fontos kutatási téma lehet a korszerű szennyvíztisztítási típusberendezéseknek kialakítása és alkalmazása. E téren elsősorban a külföldön már elért eredményeket kell alkalmazni. Megfelelő elméleti előkészítés után minden igényt kielégítő típusszerkezet sorozatot kell kialakítani és meg kell szervezni az építményelemek előregyártását, valamint a berendezések ezzel összehangolt gyártását. Negyedik kutatási témaként említem a kis csatornák korszerű építési módjának kialakítását és fenntartásuk gépesítését. Ez a téma eltér az előzőktől. Keretében a géppel épített, tartós, biológiai módszerekkel stabilizált medrek kialakításának széles körben alkalmazható módszereit kell megtervezni és bevezetni. Meg kell teremteni a kis csatornák korszerű gépi fenntartásához szükséges gépparkot. Ez a program licenc-vásárlással, gépvásárlással és a beszerzésekkel összehangolt egyéb tevékenységékkel (hálózatfelmérés, árkorrekció, oktatás, szervizfelállítás, ellenőrzés, szervezés stb.) valósítható meg. A hazai alapozó kutatás teljesen mellőzhető, csak adaptálás szükséges. A példákból megállapítható, hogy a vízügy területén a széles értelmezésű kutatás nagy műszakigazdasági ítélőképességet, kooperációs, szervező tevékenységet igényel, amelyeknek a megvalósítása sok részletproblémát vet fel.