Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Dr. Oroszlány István: Az öntözővíz egyenlőtlen elosztásából fakadó károk. II. rész

Dr. Oroszlány I.: Áz öntözővíz egyenlőtlen elosztása Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. 219 nem alkalmasak, így azok konstrukciós változtatásra szorulnak. Kísérleteket végeztünk olyan irányban is, hogy a berendezés nyomásviszonyainak minél egyenletesebbé tétele mellett, a műtrágyakioldás idejét növeljük. Ezt a tartály csapok állításával, illetve nyílásszűkítéssel érhetjük el, mellyel a kioldás idejét 20—25 percre növelhettük, s ezzel bizonyos fokig csökkenteni tudtuk az említett egyenetlenséget. Meg kell azonban jegyezni, hogy a berendezés egyes mellékvezetékei különböző időben kerülnek áttelepítésre, így az adagolást szakaszossá kell tenni, ami egyenlőtlenséggel jár. Kérdés az, hogy melyik megoldás kedvezőbb, az e, ha az egyenletesség érdekében folyamatos adagolást biztosítunk, vagy megmarad a szakaszos adagolás, de el kell viselni az ezzel járó egyenlőtlenséget. Méréseink szerint a szórófejek szórása körzetében a műtrágyás víz koncentrációja a sugarak mentén csaknem azonos. (Méréseinket hordozható Bauer és MAtípusú beenclezésekkel végeztük.) További vizsgálat tárgyát kell képezze, egyéb esőztető berendezésekkel — többek között nyomásközpontos megoldások -— végrehajtható műtrágyaszórás minőségi és mennyiségi problémái. Mindez tehát azt jelenti, hogy az öntözővízben oldott műtrágyarészecskék eloszlása nem egyenletes és ez a körülmény tovább ronthatja a kiadott műtrágya hatékonyságának egyenletességét is. Ezért az esőztető öntözőberendezésen keresztül történő műtrágyázásnál különösen indokolt a vízeloszlás egyenlőtlenségét a minimálisra csökkenteni. Öntözéskor a táblán belüli egyenletes vízszétosztás, nemcsak a növények vízellátásához teremt kedvezőbb feltételeket, hanem az ásványi tápanyagellátáshoz és felvételhez is. A talaj tényleges termelékenysége, vagyis a felvehető tápanyagok mennyisége nő a talaj öntözéssel biztosított kedvezőbb vízgazdálkodása révén. A helytelenül végrehajtott öntözés ugyanakkor kedvezőtlen talajtani folyamatokat is okozhat. Más oldalról a többé-kevésbé egyenletesen kiszórt szilárd műtrágyák hatékonyságát is csökkentik a talaj túl bő, vagy túl száraz nedvességi viszonyai, optimális hatékonyságot csak optimális vízszétosztás biztosít. Mindezek figyelembevételével az öntözővíz eloszlásában törekedni kell a maximális egyenletességre, de különösen, ha egyidejűleg a vízzel együtt műtrágyát vagy egyéb kémiai anyagot is juttatunk ki az öntözendő területre. Dr.' Csekő Géza tudományos munkatárs Az esőszerű öntözés esetében az egyenletes beázást a terep és talaj adottságok, valamint az öntözés idején uralkodó meteorológiai viszonyokon túl, elsősorban a szórófejek kötésmódja és a szórófejek üzemi jellemzői határozzák meg. A szórófejek üzemi jellemzői közül a szórófej sugármenti cseppeloszlásának és intenzitáseloszlásának vizsgálata során kapott néhány kezdeti eredményről szeretnék beszámolni. A vizsgálatokat az ATE Kultúrtechnikai Tanszék kísérleti terén felállított modellszórófejjel végeztük. A modell-szórófej egy hidránshoz csatlakozó forgató szerkezetből és egy 30°-os hajlásszögű sugárcsőből áll, amelyre különböző méretű fúvókákat lehet alkalmazni. A vízsugár a forgatószerkezettel 30°-os szektorban mozgatható. A nyomást villanymotoros szivattyú szolgáltatta. A sugár-menti cseppeloszlást gvorsfilmezési technika alkalmazásával vizsgáltuk. A kamera képsebességét úgy választottuk meg, hogy 1000 képet rögzítsen mp-ként a jelenségről, amelyekről a cseppek mérete és sebessége lemérhető. E módszer lehetőséget adott arra, hogy a szórási sugár meghatározott pontjain mérjük a cseppméret — és sebesség alakulását. A jelenséget abból a szempontból vizsgáltuk, hogy mennyire befolyásolja az egyenletes ill. jelenleg még igen egyenlőtlen cseppméret és cseppsebesség eloszlást a változó nyomás. A felvételeket az esti és kora éjszakai órákban készítettük, kizárólag teljes szélcsendben. A sugárcsövet nem mozgattuk. Az 1968-ban készített felvételeknél a vizsgált sugár egy 10 mm átmérőjű fúvókából lépett ki, melynek kúpossága 22,3° volt. A felvételek egy-egy képkockáján egy 10 X10 X 10 cm

3 térfogatú térrészen áthulló cseppek mozgását rögzítettük. Egy-egy film lefutási ideje 1,5— —2 mp volt, annyi idő alatt 2—3000 képkockából álló filmszalagot nyertünk. Ezekről filmenként 50—70 cseppet tudtunk, 4—5—6 kockánként követni, s így a sebesség és átmérő méretek minden cseppnél 4—5—6 adat átlagából nyert értékek. A 4. táblázatból látható, hogy a nyomás növekedésével a cseppátmérő és cseppsebesség átlagos értéke csökken. Érdekes viszont (5. táblázat), hogy míg a cseppek átmérőjének szórása a nyomás növekedésével csökken, a sebesség szórása előbb csökken (76 m/s-ról 54 m/s-ra) majd ismét nő (52 m/s-ról 90 m/s-ra). A számok azt bizonyítják, 4. táblázat A sugár végén hulló cseppek átmérője és sebessége, 10 mm 0 nyílású és 22,3° kuposságú fúvóka esetén Tabelle 4. Durchmesser und Geschwindigkeit der am Ende des Strahles herabfallenden Tropfen ím Falté von Düsen mit 10 mm 0 öffnung und 22,3° Konizitat H [atm] Mérés helye 0,9 R [m] Cseppátmérő Sebesség Jelölések H [atm] Mérés helye 0,9 R [m] ö [mm] n a v [m/s] n a Jelölések 2,0 19,8 8,0 50 0,9 10,07 50 76 H (atm) nyomás, R (m) szórási sugár 3,5 24,0 6,0 69 0,45 8,44 69 52 <5 átlagos cseppátmérő, n cseppszám 5,0 25,0 3,7 71 0,45 7,64 71 90 a szórás, v átlagos cseppsebesség