Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
5. szám - Dr. Oroszlány István: Az öntözővíz egyenlőtlen elosztásából fakadó károk. II. rész
214 Hidrológiai Közlöny 1971. 5. SÁ. Dr. Oroszlány I.: Az öntözővíz egyenlőtlen elosztása ilyen módon oldjuk meg, akkor agroteehnikailag arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jobb hatásfok érdekében a) elő kell készíteni a táblafelszínt a víz fogadására, a helybentartásra és az összefolyás megakadályozására; b) növelni kell a felső 10 cm — mint biológiailag holt víztározó tér — áteresztőképességét, morzsastabilitását és lehetőség szerint csökkenteni megkötő, tározó képességét; c) minden öntözés után — a természetes csapadék hasznosulásának elősegítésére, illetve károsító hatásának mérséklésére — a felszíni rétegek befogadóképességétismét a maximumra kell állítani. Más szavakkal: az eddigi gyakorlattól eltérően, feltétlenül szükséges, hogy minden öntözéses termőhelyre (szántóföldi táblára) egy olyan speciális agrotechnikát is kidolgozzunk, amelyben az esőszerű öntözés kedvezőtlen felületi hatását a talajápolás ne csak ellensúlyozza, de a vízhasznosítás mindenkori előfeltételeit talajfizikai alapon is megteremtse. Csak így várható, hogy az esőztető berendezésekkel kijuttatott víz is olyan agrotechnikai eljárássá, termő helyi tényezővé váljon, amelynek értékelése összehasonlítások, üzemgazdasági számítások alapját képezheti. I)r. Marjai Gyula tudományos munkatárs A kiadott öntözővíz megfelelő hasznosulása esőszerű öntözésnél a csapadékeloszlás kielégítő egyenletességével biztosítható. Az öntözött területen a teljes egyenletesség elérésének természeti, termesztési, műszaki, ökonómiai feltételei vannak. Az öntözőberendezések jelenlegi technikai színvonala nem teszi lehetővé, hogy a gazdaságossági határon belül ezt az egyenletességet elérjük. Általában nincs is szükség a teljes egyenletességre, mivel bizonyos termesztési körülmények kiegyenlítő hatása révén az egyenletességben bizonyos tűrés megengedhető. Ahhoz, hogy a megkívánt egyenletesség elérhető legyen, szükségünk van műszaki fejlesztésre. Ehhez ismerni kell azonban, hogy jelenlegi berendezéseink mire képesek. Mindenekelőtt az egyenletességet kell elfogadható formában valamilyen mérőszámmal jellemezni és e jellemző összevetésével lehet a különböző szórófejeket egyedileg és az üzemeltetést minősíteni. Az esőszerű öntözésnél az öntözővíz eloszlás minőségének jellemzésére hazai vizsgálatoknál a területi tényezőt alkalmazzuk. Ez a jellemző alkalmas a szórófej műszaki paraméterei által meghatározott és elérhető egyenletesség minősítésére, értéke a tervezés számára szolgáltathat adatokat. Alkalmas továbbá az üzemeltetés minősítésére is, beleértve a munka szakszerűségét is. Üzemi körülmények között szükséges ismerni e fontos üzemi jellemzőt, hiszen az öntözés végrehajtása végsősoron az öntözőtáblán történik, az ott érvényesülő különböző hatások összességének eredőjeként alakul ki az öntözés minősége. Az öntözővíz eloszlás teljes egyenletességéhez képest megengedhető tűrés mértéke természeti műszaki, gazdaságossági mérlegelés alapján állapítható meg. Az elért egyenletesség viszonyítása a teljes egyenletességhez történhet, amelyet a kiszolgáltatott átlagos vízborítás fejez ki. A hazai gyakorlat szerint a területi tényező az átlaghoz képest 30%-os eltérést még elfogadhatónak tart. A területi tényezőt úgy számítjuk, hogy az átlagos vízborítástól í 30%-nál kisebb eltérésű területeket a teljes öntözött terület százalékában fejezzük ki. Minél nagyobb ez a százalék, annál jobban megközelíti a megkívánt egyenletességet. Száz százalék esetén a vízborításban nincs nagvobb eltérés mint +30%. Jelenlegi szórófejekkel üzemi körülmények között ezt a minőséget nem tudjuk biztosítani, így a területi tényező értéke száz százalék alatt van. Az üzemi körülmények között elérhető egyenletesség minősítésére mérés sorozatokat végeztünk alkalmazásban lévő szórófejekkel, 0—2 m/sec szélsebesség tartományban. Üzemi körülmények között az eloszlás egyenletessége a szórófej hidraulikai jellemzőin kívül függ még a nyomástól, a kötéstávolságtól. Ezért az előforduló változatok kategóriákba sorolása érdekében, a szórófejeket hidraulikai jellemzők szerint négy csoportba különítettük el, ezen belül változtattuk a nyomást és a kötéstávolságot és ezekre a változatokra határoztuk meg a területi tényezőt. A szórófej csoportokat az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat Vizsgált szórófej csoportok Tabetle 1. Untersuchte Re,gner-Gruppén Névleges Üzemi Fúvóka Szórási intenzit. nyomás átmérő sugár körkörös tarto[mm] [m] üzemnél mány [mm/óra] [att.] A ) csoport Monitor 4,76 13 2,26 2,5 B) csoport M-20 6 17—19 2,3 2,3—4,0 Duna-2 5/4,5 . 6/5 16—18 2,1—3,5 2,5—3,0 5/4,5 . 6/5 16—17 4,5—5,2 2,5—3,5 7/5 17—18 4,9—5,2 2,5—3,5 8/6 18—19 6,4—6,7 2,5—3,5 G) csoport 8/7 18—19 6,8—7,3 2,5—3,5 G) csoport MR-40 14/7 30—40 5 7—4 2 3—6 D) csoport í-*/ Í U, 1 MR-50 24/8 38—50 11,5—8,5 3—7 A méréseket úgy végeztük, hogy a négyzetes kötésben elhelyezett szórófejek által bezárt öntözött területen 3x3 m-es obrométer hálózatban felfogtuk a csapadékot. Majd megszerkesztve az izohiétákat, meghatároztuk a i30%-nál kisebb eltérésű területek nagyságát és azt viszonyítottuk a teljes öntözött területhez. A mérési eredményeket a 2. táblázat tartalmazza. Az adatokból megállapítható, hogy a vizsgált szórófejek üzemeltetése a megengedett +30%-os tűrés esetén is alacsony területi tényező értéket eredményez. Látható, hogy a nyomás ós kötés-