Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

4. szám - Dr. Erdélyi Mihály: Magyarország vízföldtani tájai

152 Hidrológiai Közlöny 1971. 4. sz. Dr. Erdélyi M.: Magyarország vízföldtani tájai völgyek kavicsos üledéke az Alföld felé finomodva és vastagodva általában bőségesen tartalmaz talajvizet. A völgykapuk között az egyetlen vízadó képződmény a felső-pannóniai lignites rétegsor. Ez a fő vízadó. A Sajó—Hernád völgy kapujában (17.3) a 20 — 40 m-es pleisztocén kavics igen jó vízadó. (18) A. Cserehát (18.1) a Hernád ós Sajó völgye között kevéssé ismert. Egyetlen vízadója a felső-pannóniai. Kevés fúrás tárta fel. A kutak vízhozama általában gyatra. A Harangod (18.2) dombság (a Hernád és a Takta között) közepe feltáratlan. Egyetlen vízadója a pliocén emelet homokja. (19) A. Zemplén hegység (Hegyalja) peremén megszűnik az eddigi szerkezet. A vulkánit határa itt éles perem, mely előtt nincs meg az alföldi depresszió felé lejtő, pannon kőzetű, vékony pleisztocénnel fedett lejtőség, amilyen a Mátra- és Bükkalja. A Zempléni hegység itt hirtelen 40 — 50 m-re megvastagodó pleisztocén rétegsorú, vízszintes felszínnel érintkezik a Takta, a Tisza és a Bodrog mentén. A Taktaköz (19.1) és Bodrogköz (19.2) fiatal negyedidőszaki süllyedékek. Ezek ós innen K-re az ÉK-i Kárpátok belső vulkáni övezete előtti kisebb, fiatal negyedidőszaki depressziók (pl. Szernye) térítették el a pleisztocén végén a Tiszát és mellékfolyóit eredeti irányuktól [17, 27]. Ezzel szűnt meg a Nyírségen a folyóvízi anyag lerakódása. A Taktaköz (19.1) 30 — 90 m-es pleisztocénje vízföldtanilag jelentéktelen. Csak kevés homokot tartalmaz a lehordott nyirok anyagú rétegsor. Ezért egyre inkább a felső-pannont kell feltárni, márcsak jobb minőségű vize miatt is. A Bodrogköz (19.2) már kedvezőbb, mert a nagyobb folyók durvább pleisztocén hordaléka jó vízadó. A pleisztocén összlet vize erősen vasas. Déli részén néhány helyen a közepes hozamú, de kitűnő minőségű felső-pannon összlet vizét is feltárták. Területének nagy részén, főleg a Bodrogmenti sávban, a 30 — 50 m-es pleisztocén alatt miocén üledéksor van. Keleti részén már a vulkáni anvagot is tartalmazó miocén homokból termel néhány kút. (20) A Jászsági süllyedek. A Mátra- Bükk alja és a mély depresszió közötti átmeneti sávot jellemzi a pleisztocén formáció hirtelen megvastagodása. A folyóvölgyek előtt karélyosan elhelyezkedő, eltemetett idősebb pleisztocén törmelékkúpok területe közepes, jó (pl. Zagyva, Tarna), sőt keleten [10] kitűnő vízadó (Sajó). A folyóvölgyek előtti karélyok közti „holt tér" finomszemű pleisztocén üledéke gyakorlatilag meddő. Itt az egyetlen vízadó a felső-pannon lignites összlet mélyebb helyzetű rétegsora. Az Alsó-Tarna vidék (20.1) északi része a Tárnáig terjedően újpleisztocén siillyedék, mely nyugati irányba térítette el a Tárnát. Itt a felső-pannon rétegvize a vízellátás alapja. A Gyöngyös pleisztocén hordaléka a második vízadó Jászárokszállás vidékén. A Tárnától D-re a folyó pleisztocén törmelékéből már gyenge hozamú kutak termelnek. A Tarna mellett azonban még a felsőpannóniai az egyetlen vízadó, mert itt a homok még vékony és finomabb szemcséjű. A Bükkalja alatti sávban (20.2) a pleisztocén vize csak a folyóvölgyek előtt hasznosítható [10,18], másutt egyetlen vízadója a felső-pannón lignites rétegsora. A Galga—Tápió köze (16.2) és a Monori hát (16.3) folytatása a Zagyva alsó szakaszáig a Jászsági (középsőtiszai) süllyedek nyugati része (20.3) Ny-i szegélyén a pleisztocén még 60—100 m vastag, majd hirtelen 200 — 300 m-es vastagságot is elér. A Zagyva mellékén, Jászfényszarú és Jászberény közt a pleisztocén még jó vízadó. A tájegység Ny-i szegélyén, de még a Zagyva mentén is, helyenként tűrhető vízadó a felszínközeli pleisztocén is. A Jászsági süllyedek legmélyebb része (20.4) a Zagyvától K-re a Mezőcsát Ny-Egyek Ny vonalig terjed. Legmélyebb része valószínűleg a Zagyva — Tisza szöglete. A pleisztocén általában vastag, igen gyenge hozamú kutakkal. A felső-pleisztocén helyenként tűrhető vízadó. Kénytelenségből fel kellett tárni a felső-pannon mélyen levő, de jobb hozamú vízadóit is. (21) A Tisza — Körös közét (21.1) szerkezeti eredetű, geotermikus, vegyi, fajlagos hozam és gázosság anomáliák jól határolják el [1, 6, 23, 27, 35], (3., 4., 5. ábra). A Ny-i Nagykunság (21.2) „közvetít" a jászsági és körösi mély depressziók között. Határa bizonytalan, mert itt a vastag pleisztocént kevés fúrás harántolt a. Fő vízadója az alsó-pleisztocén. A K-i Nagykunság (21.3) magas szerkezeti helyzetű, 150 — 250 m-es pleisztocénnel. A felső-pleisztocén gyenge hozamú, a fő vízadó az alsó-pleisztocén. (22) Hortobágy. A Sajókaputól (17.3) D-re levő sáv (22.1) mélyebb lépcső a délre levő nagy süllyedek előtt. A pleisztocén a Sajó torkolatban még egységes. Ezen a területen már kétosztatú. A felső homokos kavicsban még szabadtükrű a víz. Az alsó kavicsos homoktól, mely már feszített tükrű vizet tart, többé-kevésbé vízzáró rétegsor választja el. A tágabb értelemben vett Hortobágy ENy-i negyede (22.2) valójában a Jászsági süllyedők folytatása. Attól való elválasztását az indokolja, hogy ebben a depreszszióban a Sajó — Hernád pleisztocén hordaléka, főleg alsó része, kitűnő vízadó képződmény (7. ábra). Déli folytatásában a Ny-i Hortobágy (22.3) területén a Sajó pleisztocén törmeléke még mindig jó vízadó. Tűrhető még a felszínközeli 30 — 50 métere is. A K-i Hortobágy (22.4) magasabb helyzetű. Fő vízadója a Sajó alsó-pleisztocén hordaléka. A pleisztocén K felé vékonyodik (6. ábra), itt néhány helyen már a felső-pannon rétegvizét is feltárták. (23) Hajdúhát és Nyugati Nyírség A Hortobágy és a Középső-Nyírség vastag pleisztocén rétegsorú területei között magasabb szerkezeti helyzetű terület van [4] (6. ábra). A Nyugati Nyírség északi részén (23.1) a pleisztocén 70 —100 m vastag (6. ábra). Közepes vízadó. Kedvezőbb az alsó része. A felső-pannon rétegvízét is feltárták (Szabolcs). A Nyugati-Nyírségnek a Hortobágy felőli szegéhe kedvezőbb, mert itt az alsó-pleisztocén mélyebb helyzetű és durvább szemcséjű, átmenetként a Hortobágy süllyedőkébe. Gyakorlatilag egyetlen vízadója a pleisztocén alja. Középső részén (23.2) kedvezőbb vízadó képességű. Valószínűleg a Rétköz süllyedőkének folytatása. Erre utal a kevés mélyfúrás szelvénye is. A déli részén (23.3) a pleisztocén már vékonyabb, rosszabb hozamú kutakkal, főleg Nyíregyházán és környékén (6., 7. ábra). A felső-pleisztocén gyakorlatilag meddő. A Hajdúhát (23.4) szerkezetileg a legmagasabb helyzetű [4]. A pleisztocén 15 — 70 m vastag (6. ábra) és csak Ny-i és ÉNy-i szegélyén tartalmaz hasznosítható vizet. Egyebütt a pleisztocén gyakorlatilag meddő. Legnagyobb részén "egyetlen vízadója a felső-pannon. Ezt általában gyenge vízhozam jellemzi. A Hajdúhát déli szegélyén (23.5) a pleisztocén máijóval vastagabb (6. ábra), alja viszonylag kedvező hozamú kutakkal feltárt rétegvizet tartalmaz [4] (7. ábra). (24) Nyírség. A Rétközt (24.1) északról, a Bodrogköztől a Tisza mentén haladó törés választja el. E törés helye a kevés mélyfúrás miatt teljes hosszában pontosan még nem rögzíthető. Egyetlen vízadó formációja a pleisztocén. A kutak legnagyobb része a pleisztocén felső részének szabadtükrű vizét termeli. A pleisztocén formáció vize egy

rséges nyomású. A Nyírség közepén (24.2) a kevés adat ellenére is úgy látszik, hogy észak — déli irányú, szerkezeti eredetű sávok váltakoznak. (6., 7. ábra). Ezek között vízhozamban és vízminőségben is nagy különbségek mutatkoznak (7. ábra). Jellemző a negatív nyomásállapot. Délkeleti sarkában az alsó-pleisztocén vizének nyugalmi szintje már 20 — 25 m-rel van a felső-pleisztocéné alatt. Mind a felső, mind az alsó-pleisztocénből termelő kutak fajlagos hozama délfelé rohamosan csökken. A Mátészalka—Nyírbátor—Debrecen K-irányban húzódó sáv (24.3) a Nyírség legmélyebb része (6. ábra). A topográfiailag igen magas helyzetű Nyírbátorban a pleisztocén 300 m vastag. Az egész területre a nagyon erős negatív nyomásállapot jellemző. A fajlagos hozam Debrecenben a legkedvezőbb. (7. ábra). A Keleti Nyírség kétosztatú. Keleti határa jó. A pleisztocén dél felé vastagodik. Jellemző rá a negatív nyomásállapot. Északi része (24.4) magas helyzetű rög [17],