Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

4. szám - Dr. Erdélyi Mihály: Magyarország vízföldtani tájai

Dr. Erdélyi M.: Magyarország vízföldtani tájai Hidrológiai Közlöny 1971. 4. sz. 153 (6. ábra). Déli részén (24.5) a fajlagos hozam délfelé erősen csökken. Az alsó pleisztocénből termelő kutak hozama jobb, mint a felszínközeli vízadóból termelőké. Déli folytatásában (24.6) a Nyírbátor — Mátészalka vonaltól D-re egyetlen fúrás sem harántolta a pleisztocént. Lehet, hogy az országhatár körüli részén magasabb helyzetű terület van. A Nyírbátor — Debrecen — Derecske irányban húzódó, szerkezetileg mély terület és az országhatár között a Hajdúháthoz hasonló, magas helyzetű rög van (24.7), (6. ábra). Két gyakorlati jelentőségű vízadója van. Az egyik, a felszínközeli pleisztocén, gyengébb. Kedvezőbb a pleisztocén mélyebb része. A másik a felső-pannon homokja. Mindkettőt a kedvezőtlen hozamok jellemzik. (25) A Szatmári síkság Ny-i határa igen jó. Ez mind a felszínen, mind pedig vízhozamban ós vízminőségben is élesen jelentkezik. A 170—260 m-es és dél-felé vastagodó pleisztocén rétegsorban levő víz vegyileg is, nyugalmi vízszintben is egységes. ÉK-i részének igen kedvező vízhozama DNy-feló csökken. (26) A Nagyalföldi Dunavölgyet a felszín közelében levő felső-pleisztocén kavicsos homok tölti ki [8, 9], Nyugati határa végig jó. K-en Budapest D-től Sáriig, majd Keceltől az országhatárig ugyancsak jó. Északi felén a kavicsos réteg vékony, kivéve K-i szegélyét (Szabadszállás, Fülöpszállás). A kavics 4— 20 m-es vastagságban a felső-pannonra települt . 2—10 m-es, homokosiszapos fedője D-feló vastagodik. Fő vízadója a kav ics. Ivóvízellátásra a kavics vizének sok helyütt nagy vastartalma ós nagy keménysége miatt a felső-pannon rétegvizét tárták fel. A Kalocsai süllyedek keleti részén a kavicsos homok 50—70 m vastag. Ez az egyetlen vízadó. Ny-i részén a kavicsréteg jóval vékonyabb. Itt már a felső-pannon rétegvizét is termelik. A Bajától délre levő Dunavölgyben a kavicsos homok az egyetlen vízadó. Néhány kúttal gyenge hozamú felső-pannon rétegvizet is tártak fel. (27) Az Északi Duna — Tisza köze két részre osztható. A legidősebb pleisztocén korú dunai hordalékot tartalmazó árokban (27.1) a fő vízadó az alsó-pleisztocén DK-re vastagodó kavicsos homokja. Déli részén (27.2) a pleisztocént harántoló kevés fúrás (Kecskemét kivételével) ellenére, főleg a vízhozamadatokból, magasabb szerkezeti helyzetű, vékonyabb és kedvezőtlenebb vízadó képességű pleisztocén rótegsorú terület mutatkozik Lajosmizse — Kecskemét vonalában [8]. Kecskeméttől Ny-ra ismét -kedvezőbb vízhozamú (3. ábra) vastagabb pleisztocén rétegsorú terület van. Ettől DNY-ra, Izsák és Ágasegyháza között ismét egy magas helyzetű rög van, 30 — 90 m-es pleisztocénnel. Az Északi Duna —Tisza közén a pleisztocén ÉNy-on még vékony és egységes. DK-felé haladva jelentkezik a negatív nyomásállapot. (28) Észak- Bácskában vékony a pleisztocén, csak az alján van „ipari" jellegű vízadó szint. Kisszállás — Mélykút— Bácsalmás vonalában mélyebb szerkezeti helyzetű, vastagabb pleisztocén rétegsorú terület húzódik. Ennek pontosabb elhatárolása ma ínég lehetetlen. Ivevós kivételtől eltekintve, csak az alsó-pleisztocén vizét termelik [12], (29) A Délalföldi siillyedéket az egész Alföldön áthaladó szerkezeti vonalak határolják el. A negyedkori rétegsort csak kevés helyen fúrták át. Helyenként többezer négyzetkilométeres területeken egyetlen fúrás sem harántolta a pleisztocént (1. ábra), ezért ma még lehetetlen a mélyebb árkok és magasabb helyzetű rögök megbízható területi elkülönítése. (30) A Délalföldi és a Körösi nagy süllyedékek közötti, szerkezetileg magasabb helyzetű területen DK-ről ÉNy-felé haladva egyre vastagabb a pleisztocén üledéksor. ÉNy-i mélyebb része (30.1) köti össze a két nagy siillyedéket. Az itteni tájhatárokban igen sok a bizonytalanság, mert a vastag pleisztocént aránylag kevés fúrás harántolta s ezen felül még igen egyenetlen területi eloszlásban. DK-i részén (30.2) a fő vízadó a pleisztocén felső részének homokja, DK-en már kavicsos homokja. Nagyobb vízigény esetén azonban itt is a mélyebb pleisztocént tárják fel. (31) A Körösi süllyedék K-i szegélyén a bihari folyók (Körösök) durvaszemcsés hordaléka még a felszín közelében van, tehát ez a fő vízadó. Az Alföld belseje felé haladva, a peremen még durvaszemcsés, idősebb pleisztocén hordalék szemcsézettsége és ezzel vízadó képessége is rohamosan csökken. Kedvezőbb fajlagos hozam és vízkeménységi adatok jelölik ki azokat a területeket, valószínűleg árkokat, ahol a folyók a pleisztocénben durvább hordalékukat rakták le (7. ábra). Elegendő fúrási adat hiányában itt éppen úgy lehetetlen az árkok és magasabb helyzetű területek megbízható elkülönítése, mint a délalföldi süllyedőkben. Kivétel talán a Nagykunság felőli, magasabb helyzetű „lépcsője" a Szarvason, a Hortobágy—Berettyó mentén haladó szerkezeti vonaltól ÉNy-felé terjedően (31.2). * Kézirat lezárva 1970. július 31.-ón. Szemelyényes szakirodalom Rövidítések: 11K = Hidrológiai Közlöny FK = Földtani Közlöny HT = Hidrológiai Tájékoztató ÉJ = Magyar Áll. Földtani Int. Évi Jelentése. [1] Alföldi L. — Gálfi J. : Hydrogeologieal and geophysical investigations of a geot hermái anomaly in Hungary. Bulletin, Internat. Association of Scientific Hydrology XI :1 (1966). [2] Borsy Z. : Á Nyírség természeti földrajza. Akadémiai Kiadó 1961. [3] Cseh —Németh J. : Földtani vizsgálatok a Zala baloldali teraszterületén. FK 87 (1957). [4] Erdélyi M. : A Hajdúság vízföldtana. 11K 40(1960): 2. [5] Erdélyi M. : Külső-Somogy vízföldtana. IIK 41 (1961): 6 és 42 (1962): 1. [6] Erdélyi M. : Tracing of subsurface structure and fault lincs on sedimentary lowlands by using indirect geological methods. Acta Geologica VIIT: 1 — 2. Budapest, 1964. [7] Erdélyi M. : Az ország rétegvíz készletét jellemző hidrológiai, geofizikai és vízkémiai adatok ábrázolása térképsorozaton a készletszámítás céljaira. Beszámoló a V1TUKI 1965. évi munkájáról. Budapest 1967. [8] Erdélyi M. : A Duna —Tisza közének vízföldtana. HK 47 (1967): 6 és 8. [9] Erdélyi M. : Bácska vízföldtana. HT 1967. május. [10] Franyó F. : Talajvízkutakból történő öntözés lehetőségei a hevesi ós a jászsági területen. ÉJ 1960. [11] Kádár L. : Tektonikus tájelemek az Alföldön. Földrajzi Közlemények 1939. [12] Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere. I—II. 1963. III. 1966. [13] Magyarország hévízkútjai. VITUK1 Kiadványa. Budapest 1966. [14] Molnárné Dobos I. : Komárváros környékének levantei és pleisztocén rétegei. ÉJ 1953: I. [15] Molnár B. : A magyarországi folyók homoküledékeinek nehézásvány-összetótel vizsgálata. HK 44 (1964): 8. [16] Molnár B. : A délalföldi pliocén és pleisztocén üledékek tagolódása nehézásvány-összetótel alapján. FIC 93 (1963): 3. [17] Ozoray Gy. :A Nyírség, a Bereg-szatmári síkság és a Bodrogköz vízföldtana. Földrajzi Értesítő 1904: 1. [18] Bónai A. : Az Alföld talaj víztérképe. M. Áll. Földtani Int. Alkalmi kiadványa. 1961. [19] Bónai A. : Az Alföld negyedkori rétegeinek vízföldtani vizsgálata. HK 43 (1963): 5. [20] Bónai A. : A felszínalatti vizek minőségének változása a mélységgel az Alföldön. HK 45 (1965): 9. [21] Scherf E. : Szónhidrogének és sósvizek felkutatásának lehetősége a Duna—Tisza közén. Jelentés a Jövedéki Mélykutatás 1946. évi Sókutató Munkálatairól. Budapest, 1947. [22] Scherf E. : A szabolcsmegyei sósvizek (Tiszagyulaháza stb.) geológiai, hidrológiai és chemiai viszonyai. Jelentés a Jövedéki Mélykutatás 1947/48. évi Munkálatairól. Budapest, 1948.