Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

4. szám - Dr. Erdélyi Mihály: Magyarország vízföldtani tájai

Dr. Erdélyi M.: Magyarország vízföldtani tájai Hidrológiai Közlöny 1971. 4. sz. 147 Kelet-Zala kétféle tájtípusból tevődik össze: a) hosszú, párhuzamos ÉD-i hátak ós b) köztük széles völgyek. A völgyek vékony pleisztocén kavicsos homokjában sok helyütt hasznosítható mennyiségű talajvíz van. Fő vízadói a felső-pannóniai alemeletben vannak, jórészt homoklencsók. DNy-i felén az erősen vízzáró „barna föld" a felső-pannóniai összlet fedője. (6) Belsö-Somogy-ot az É — D-i irányú, lösszel, löszös homokkal fedett Marcali hát (6.2) osztja meg. Ennek két oldalán mélyebb helyzetű résztájak vannak (6.1, 6.:',) legnagyobbrészt homoktalajjal. A dél felé vastagodó pleisztocén homok e rósztájakon (6.1, 6.3) helyenként, első sorban délen, bőven tartalmaz talajvizet, főleg a mélyebb völgyekben. A kevés fúrási szelvényből arra lehet következtetni, hogy főleg délen, a felső-pannóniai beltavi formáció felett a durvább homlokfedő itt is megvan. A NyK-i szerkezeti irány inkább a negyedkori rétegvastagság különbségeiben és a folyóvölgyek kisebb szakaszaiban mutatkozik meg. (7) Keszthelyi hegység körüli résztájak (7.1, 7.2, 7.3) egyetlen rétegvizes képződménye a felső-pannóniai homok. A Tapolcai-medencében (7.3) a felső-miocént is feltárták. A völgyekben a talajvíz néhol bőséges. A hegység peremén a mélykarszt hidrológiai hatása felismerhető a felső-pannon rétegvízre. (8) Hármashalom (8.1), Bársonyos (8.2), Komáromi Dunavölgy (8.3) E tájegység sem egységes. Minden szomszédjától elhatárolható. A Komáromi Dunavölgy (8.3) felső-pleisztocén terraszában talajvizet tárol. Rétegvize a felsőpannóniai alemelet homokszintjeiben van. Ebből közepes hozamú kutak termelnek. A Hármashalom (8.1) (Pannonhalmi dombvidék) szerkezeti mozgásokkal különféle mélységi helyzetben levő, egymással nem azonosítható felső-pannóniai vízadó szintjeit kevés fúrás tárta fel. A Bársonyos (8.2) egyetlen vízadó képződménye a felső-pannóniai alemelet homokja. Völgyeiben helyenként talajvíz is található. A Bakony- és Vértes-közeli sávban a pannóniai emelet vékony, sok helyütt agyag [26]. Ennek rossz vízföldtani tulajdonságai miatt feltárták a feküjóben levő oligo-miocén terresztrikus összletet. Kavicsos rétegei gyenge hozamú kutakat táplálnak. (9) Külsö-Somogy határai jók. Egyetlen rétegvizes formációja a felső-pannóniai. A Balatonnal párhuzamos nagy völgyek negyedidőszaki mozgások következtében vízföldtanilag is asszimetrikusak [5], A déli, jobb partjuk meredek, itt a lösz közvetlenül a felső-pannóniai összletre települt, s csak helyenként van köztük vékony pleisztocén homok [5], A völgyek északi, lankás oldalán a vastag lösz alatt pleisztocén homok van. A pleisztocén a legvastagabb (40 — 70 m) a Kapós balpartján [5], Fiatal szerkezeti mozgások következtében a felső-pannóniai vízadó szintek nem követhetők. Ugy tűnik, hogy a Balatonra merőlegesen húzódó és egymással párhuzamos pászták vannak. Ezek között a vízadó képességben is különbségek vannak. Valószínűleg szerkezeti vonalakkal határolt hajdani árkok felsőpannóniai üledékeiből nverik a vizet a jobb hozamú kutak [5]. A Kapós völgyével párhuzamosan a völgy északi szegélyén 30 — 40 m-es agyagos összlet (valószínűleg felsőpliocón) takarja a felső-pannóniai vízadókat. A nagyobb völgyekben a felső-pleisztocén kitöltésben helyenként bővebb talajvíz található. (10) Tolnai dombvidék (10.1), Szekszárdi dombvidék (10.2). A Tolnai dombvidék (10.1) határai mindenütt jók. Egyetlen rétegvizes formációja a felső-pannóniai. A negyedidőszaki mozgásokkal erősen kibillent és feldarabolt felső-pannóniai vízadók nem követhetők. A Szekszárdi dombvidék (10.2) közepén a kristályos alaphegység helyenként 100 m-nél kisebb mélységben van, ez indokolja elkülönítését. (11) Zselicnek csak északi és déli szegélye van feltárva. Határai jók. Rétegvize a felső-pannóniai alemelet homokjaiban van. Déli szegélyét kivéve, gyenge vízhozamok jellemzik. Belsejében, főleg K-en, a Mecsek felé, vékony a pannóniai fedő. Az alaphegység nem karsztos kőzetű. Déli szegélyén a pleisztocén vastagsága már elérheti a 100 m-t is. Főleg finomszemcsés kőzetű. (12) Dél-Baranya igen heterogén vízföldtani táj. Határai jók. Rétegvize a pannóniai emelet homokjaiban van. A Pécsi-medence kedvezőbb vízszolgáltatása részben a mecseki triász karsztos mészkövével való kapcsolatra utal. Legnagyobb részén igen kevés rétegvíz tárható fel. A mezozoós alaphegység két nagyobb területen ós több kis folton van a felszínen. Több helyen kis mélységben a pannóniai fedő alatt. A helyi vízszükséglet részleges kielégítését jelentheti az, ha sikerül elkülöníteni a karbonátos és kristályos alaphegység területeit a pannóniai fedő alatt s ha a mezozoós alaphegység elegendő karsztvizet tartalmaz. (13) A Drávavölgy nem egységes vízföldtani táj, mert a folyó több kisebb medencén folyik át. Egyetlen feltárt vízadó képződménye a Dráva pleisztocén hordaléka. Ennek vízadó képessége attól függ, hogy az északról betorkoló vizek finomszemű hordaléka a Dráváét mennyire rontotta le. A pleisztocén az Ormánságban már tekintélyes vastagságú. (14) Balatonfö— Vértesalja. Valójában a Balaton-felvidék ÉK-i folytatásában a Dunántúli Középhegység mélyebb helyzetű részének tekinthető, az alaphegység egy nagy (Velencei-hegység) és sok kis ablakával. Délkeleti határa, a Velencei-hegységtől eltekintve, teljesen önkényes. E határ követi a Középhegység csapását. Közelében az alaphegység nem túl mólyen van (Lepsény, Nagy cséri p., Seregélyes, Székesfehérvár). Valószínűleg így van a Velencei-tó és Érd között is. Eltérő résztájakból tevődik össze. A Zsámbéki-medencében (14.1) a vékony pannóniai üledék alatt vízföldtanilag kedvezőtlen harmadkori rétegsor van. Dél felől a felszínen levő triász rögök határolják. Az alaphegység itt mélykarszt, vizét hely

Tenként már feltárták (Bicske ). A Vértesalja (14.2) a Vértes karsztja ós a Velenceihegység közötti mélyedésben van. Az alaphegység igen változatos térbeli helyzetű. Helyenként 50 m-nél nem mélyebben van a felszín alatt. Az alaphegység részben karszt. Ez több helyen fúrással is fel van tárva. A karsztos alaphegységen kívül a felső-pannóniai alemelet rétegvizét hasznosítják. Ezt általában gyenge hozamok jellemzik. A Várpalotai-medencében (14.3) a triász mólykarszt vizén kívül a miocénben is van rétegvíz. A tortonai szóntelepes összlet vize szorosan kapcsolódik a mélykarszthoz, amit vizének vegyi összetétele is igazol. A Balatonfö (14.4) egyetlen vízadó képződménye a felső-pannóniai. Ennek homokszintjei azonban kedvezőtlen víztározók. Az alaphegység néhány kisebb folton a felszínen van, másutt nem nagy mélységben. Az alaphegység felszíne igen változatos helyzetű. A karsztos alaphegység igen kevés helyről ismert (Balatonkenese, Falubattyán). (15) A Mezőföld vízföldtani viszonyait is jórészt a negyedkori szerkezeti mozgások határozták meg. A felső-pleisztocénig, a löszképződés fő idejéig, a Középhegység folyói a Mezőföldön át párhuzamosan folytak az Alföld felé, ugyanúgy, ahogy a Bakonyból eredő folyók Somogyon és a Balaton helyén át délnek tartottak. A párhuzamos vízhálózatot feldarabolták a Balaton, a Tikacs, a Sárrét ós a Velencei-tó, meg a Középhegység szegélyével párhuzamosan kialakult egyéb helyi depressziók, továbbá a mai Sárvíz — Sió vonalában levő kisebb süllyedékek. Az egykori folyók feldarabolt völgyeiben levő vékony pleisztocén homokban helyenként bőven van talajvíz. Talajvíz a Sárvíz — Sió völgyében csak a helyi depressziókban van, ott, ahol vastagabb a pleisztocén kitöltése. Ilyen, helyenként 40—50 m-es vastagságú pleisztocén töltelókű kis süllyedékek a következők: a) az Aba — Sárszentágota —Kálóz — Soponya—Tác közti völgyszakasz, b) Alap és Cece környéke, c) a Bikács és Pálfa közti terület, d) Kajdacs környéke, e) a Szedres és Sióagárd közti völgyszakasz. B) Alföld Az Alföld vízadó formációi A legfontosabb a pleisztocén két szintje. Ahol a felszínközeli pleisztocén durvaszemű, ott ez a fő vízadó: A Dunavölgyben, az Alföld északi szegé-