Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

3. szám - Dr. Szalóki Sándor: Módszer a természetes vízellátottsági viszonyok nyújtotta termelési lehetőség kihasználásának becsléséhez

Dr. Szalóki S.: Módszer a természetes vizellátottsúgi Hidrológiai Közlöny 1971. 3. sz. 131 A kérdés most már úgy hangzik, hogy hogyan le­hetne az egyes növénycsoportok számára az adott év­ben ténylegesen felhasználható vízmennyiséget (w') az évenkénti vízkészletváltozások figyelembevételével meghatározni ? Ennek megoldására az alábbi módszert javas­lom : w' = w -y (7) ahol a ,,y" olyan korrekciós tényező, amelv az adott év és a sokéves átlagcsapadék viszonyától függően 1 körül ingadozik. Pn y op P'o 2P r 2P" (8) ahol „P" a tenyészidőszak alatti csapadék az adott évben és helyen, P 0 ugyanez sokéves átlagban, P' és P' 0 a tenyészidőt megelőző időszak tényleges és sokéves átlagos csapadéka. Átlagos csapadék esetén y= 1, aszályos években egynél több, csapadékos években pedig kevesebb. Az egyenlet tehát eleget tesz annak a követelmény­nek, hogy sokéves átlagban a rendelkezésre álló és a felhasznált vízmennyiség egymással egyenlő le­gyen, és ugyanakkor lehetőséget ad az egyes évek vízkészletváltozásának figyelembevételére is. A természetes csapadékból származó, és a növények számára felhasználható vízmennyiség második meg­közelítésre tehát az alábbi formulával foglalható össze: 9) amely már feltehetőleg megközelíti a tényleges evapotranszspirációt (W'=ET), és akkor pedig a vízellátottsági tényező, amelynek módosított for­mája: (10) ugyancsak közel azonosnak vehető a vízfogyasztási tényező értékével (A' = K). fgv a termés és víz­fogyasztási tényező közötti kísérletileg megállapí­tott összefüggés felhasználható az adott ,, A" té­nyező mellett elérhető termésátlag megállapításá­hoz. Ez azonban csak a növényállomány vízellá­tottsági igényének határáig van ígv, az azt meg­haladó vízellátottság már jobb esetben sem jelent nagyobb termesztési lehetőséget, sőt az esetek többségében depressziót okoz. A kelleténél több víz kedvezőtlen hatása azonban megfelelő lecsapo­lással megakadályozható, ezért ez a termesztési lehetőséget elvileg nem csökkenti. Az A' tényező és a T 0 összefüggését kifejező görbéket — melyek a 3. ábrán láthatók — a (3) és (4) regressziós egyen­letek alapján és a fent elmondottak figyelembe­vételével szerkesztettük meg. Ezzel minden fonto­sabb segédlet adva van a célul tűzött vizsgálatok elvégzéséhez. Az alábbiakban példán keresztül mutatom be az is­mertetett eljárások gyakorlati alkalmazását. Példánk­ban néhány termőhely 1970-es gazdasági év terméseit és meteorológiai adatait dolgoztuk fel. A választás azért esett ezekre a termőhelyekre, mert a meteorológiai havi jelentésekben esak ezekre vonatkozóan találtunk ada­tokat. Egyébként a módszert szűkebb területekre, az Alföldre, vagy azon belül egyes termőhely-típusok, kör­zetek, üzemek vagy táblák adatainak feldolgozására javaslom, ahol a hőmérsékleti különbségeknek még nincs lényeges termésalakító hatása. Az eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatban levő ,,y" értékek a (8) képlet szerint számolva mutatják az 50 éves átlag és az 1967-es gaz­dasági óv csapadékának hányadosát. Azokon a termő­helyeken, ahol ez a szám 1 -nél nagyobb, ott szárazabb, ahol kisebb, ott csapadékosabb volt az adott év a sok­éves átlagnál. A ,,w" az 1. ábráról a tenyészidőt meg­előzően lehullott csapadék függvényében valameny­nyi termőhelynél egyöntetűen, a ,,b" görbéről leolva­sott értéket jelenti. Adott esetben a talajtípust nem vettük figyelembe. Ebből az értékből a növények által várható vízfo­gyasztás (w') a gammával való szorzás útján szá­mítható a (7) képletből. Ennek értéke az adott évben I 53 és 20G mm közötti mennyiségnek adódott. A tenyészidőszak alatti csapadékból a 2. ábra ,,b" görbéjén leolvasott hasznosítható csapadék (Pn) 188 mm-t ől 332 mm-ig változott." Az összesen felhasznál­ható vízmennyiség (W ) az előző kettőnek összegéből adódik [a (9) képlet szerint], amely Győrött volt leg­kevesebb (3C7 mm) és Szentgotthárdon legtöbb (502 mm). A felhasználható vízmennyiség egymagában nem fejezi ki a vízellátottságot, mert azonos csapadók különböző pá­rolgási viszonyok között eltérő vízellátottságot jelent. Az 1. táblázatból is látható, hogy a párolgási viszonyok [E„ a (2) képlet szerint] tekintetében az egyes termő­helyek között lényeges különbségek vannak. A nyári 5 hónapban (V. 1—IX. 30.) ez az érték Szentgotthárdon pl. 509, Békéscsabán 716 mm. A vízellátóit sági tényező ( A') a növények számára ren­delkezésre álló vízmennyiséget a környezet párologtató képességéhez viszonyítva mutatja [(10) képlet]. Sok­éves átlag meteorológiai adatokból számított A' té­nyezők felhasználhatók az egyes területek vízellátott­ságának jellemzésére. Az A' tényező idősorából pedig az egyes évjáratok értékelhetők vízellátottsági szem­pontból, de ezen kívül a különböző valószínűséggel vár­ható értékek is kimunkálhatok. A vizsgált évben legalacsonyabb vízellátottságú kör­zetek sorrendben Szeged 0,53, Győr 0,54, Békéscsaba 0,55, és Nyíregyháza 0,56, legmagasabb Szentgotthárd 0,99, Nagykanizsa 0,87, Zalaegerszeg 0,83 és Sopron 0,81 voltak. Ezek az eltérő értékek a vízellátottság oldaláról különböző termésátlag elérésére adnak lehetőséget, vagyis különböző termésátlagok esetén lép fel a víz­hiány, mint fő limitáló tényező. A vízellátottsági viszonyok adta termesztési lehető­ség (T n) azt a termésátlagot jelenti, amely az adott fajtákkal a jelenleg optimálisnak tartott agrotech­nikai tényezők szintjén az adott A' tényező mel­lett gyakorlatilag is elérhető. Ez tehát nem azonos az abszolút, a fajta potenciális termesztési lehetősé­gével, csak azokon a helyeken, ahol az A' tényező eléri az optimális szintet, ami az eddigi vizsgálata­ink szerint az egész tenyészidőszak átlagában ku­koricánál és cukorrépánál 0,7 0,8 között van. A T 0 értékei a 3. ábra segítségével állapítható meg. Hasonló összefüggés még lucernára és búzára vonatkozóan is rendelkezésünkre áll, jelenleg azon­ban célom nem az adatok feldolgozása, hanem csu­pán a módszer bemutatása. Az 1. táblázat adatai­ból látható, hogy az 1967. év vízellátottsága a főbb kukoricatermő övezetekben 50- 70 q/ha sze­meskukorica, cukorrépánál pedig 410 — 650 q/ha gyökértermés elérését tette volna lehetővé. Ha a tényleges termésátlagot (T) aT ( )-hoz viszonyítjuk, a vízellátottság adta termesztési lehetőség kihasz-

Next

/
Thumbnails
Contents