Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
3. szám - Marton Lajos–Sellyey Gyula: Eltőmödött vízadó kutak feltárásának tapasztalatai
114 Hidrológiai Közlöny 1971. 3. sz. Marton L.—Sellyey Gy.: Eltömődött vizadó kutak Szivattyúházhoz 8; "S-l ti r —HE—, I Feltört csőkút Feltört csőkút Feltáró akna 4,00 v» i 2. ábra. A víztelenítésre szolgáló Siemens-kutak elrendezése Puc. 2. PacnoAOJicenue KOAOőifee muna CUMCHC, CAYNCAUIUX ÖAH 0<le380jicjicueaniin lyeszteni a vízszintet. Az akna mellett már így is talajtörés jelenségei mutatkoztak. A —5,50 m-nél mélyebb szintekből már csak víz alól vett mintákat tudtunk nyerni. A feltárás a következőket mutatta szemrevételezéssel. A —1,30 m-es szintnél kezdődő vörösszürke homokos kavicsréteg 2 m alatt egyre barnábbá vált és a —3,0 m-es szinttől kezdve helyenként, rendszertelenül 5 10 cm-es vastagságban erősen vörösbarna színű sávok helyezkedtek el benne. A sávok vízszintes értelemben is több irányiján haladtak, hosszuk változó, esetenként az akna oldalfaláig, sőt azon túl is ért. A -4,0 m alatti szakaszon ahol a vízborítottság tartósabb szokott lenni — ezek a rétegsávok szaporodtak és méretben növekedtek. A szűrő közvetlen közelében finom szemcsézetű, laza szerkezetű, szürkés színű homok és aprókavics is található volt, a víz által odahordott formában. Feltűnő volt, hogy az 1200 mm átmérőjű kétrétegű mesterséges kavicsoláson belül is ugyanolyan vörösbarna vashidroxid jellegű csapadék volt észlelhető, mint a szűrőtől távolabbi természetes kavicsrétegben. Mivel a kavicsolás a kút építésekor vascsapadékot nem tartalmazott, az csak a vízáramlás és kiválás során kerülhetett oda. A feltáró akna oldalfalának egész vízadó rétegbeli szakaszára jellemzők a helyenként erősen vörösbarna színű sávok. Ezek szerint a vascsapadék kiválása, mely a kavicsszemcsék hézagait részben kitölti, szabálytalanul, az áramlási viszonyoknak megfelelően helyileg erősen változóan alakult ki. Létrejöttére lehetőség van a kútcsőtől több méter távolságban is, a nagyfokú leszívás okozta intenzív áramlás következtében. A feltárás során gondot fordítottunk arra, hogy a szűrő és a rajta képződött lerakódások, eltömődések épségben maradjanak. A kútcső szabaddá tétele után a csövet —5,4 m-en elvágták és kiemelték laboratóriumi vizsgálat céljából. Az aknába ezután kútgyűrűket helyeztek el 6,5 m-ig tovább mélyítve a kutat, amely azóta ismét víznyerésre szolgál, fgv lehetőség nyílt arra, hogy a vízminőség és vízadó képesség alakulására további ellenőrző megfigyeléseket végezzünk. Vízmintavételek és vizsgálatok A feltárt kút vizét a megelőző években több ízben s közvetlenül a feltárás előtt is megvizsgáltuk. A csők út helyén épült aknakút vizéből utólag szintén mintákat vettünk. A vákuumkutak vizét szintén megvizsgáltuk. A Sajó és Szinva vizének vizsgálatához a tavaszi olvadáskor mért magas vízállásnál vettünk mintákat. A vízmintákon teljes vizsgálatot végeztünk. A téma szempontjából igen lényeges agresszivitási jellemzők (szabad szénsav, oldott oxigén), a vas-' tartalom és a szennyeződések meghatározása minden esetben a helyszínen történt. A vizsgálati eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. A vizek kémiai összetételére jellemző az igen nagy szárazmaradék, nagy keménység és szulfáttartalom. Nagy szabadszénsav-tartalma és 7 alatti pH-ja következtében agresszív jellegű, tehát oldó hatása a talajszemcsékre jelentős. A kitermelt víz a levegőre kerülve szénsavtartalmát részben elveszti és kiválásra, rétegképzésre hajlamossá válik. A vastartalom (0,5!) —1,55 mg/l) az okkeresedés egyik tényezőjévé válhatott. Ugyanis az oldott vas -II-hidrokarbonát a levegő oxigénjének hatására vas-Il 1-hidroxiddá alakul, ami mint oldhatatlan vegyület vörösbarna csapadék alakjában kiválik: 4 Fe(HC0 3) 2+2H 20 + 0 2=4Fe(0H) 3 + 8 C0 2 Vasbaktériumok is okozhatnak hasonló eltömődést. Megállapították, hogy egyes vasbaktériumok táplálékként és vegyi anyagként testük egyik végén kétértékű vasat vesznek fel, azt oxidálják és másik végükön kocsonyába ágyazott háromvegyértékű vasként választják ki. Tehát az oldott vasvegyületeket nemkívánatos módon oldhatatlan hidroxiddá alakítják át és így még kevésbé vasas vízből is gyorsan és sok lerakódást képezhetnek. A vastartalom mai kapcsolatban fontos megjegyeznünk még azt, hogy a feltárt 3. sz. csőkút helyére épült aknakút és a Siemens-kutak vizében lényegesen több, 1,65 és 1,60 mg/l vasat mutattunk ki. Ez közvetve bizonyítja a csőkút szűrőjének vasas eltömődését is: ugyanis a szűrőn való lerakódás részbeni vastartalom-csökkenéssel jár és a kitermelt víz kisebb vastartalmú lesz, mint az oldott vasat akadálytalanul átengedő aknakutaknál. Tehát azt is mondhatnók, hogy az ilyen kiképzésű csökutak bizonyos vonatkozásban rossz hatásfokú „vaslalanxtó szűrőknek" is tekinthetők. Talajminták vétele és vizsgálata A feltárás során 70 — 90 cm-es mélységközökkel a 3. ábrán feltüntetett helyekről átlósan 4 irányban, egymástól vízszintesen 50 cm távolságokban zavart talajmintákat vettünk. A fentieken kívül a kúttól távolabbi és feltehetően kevésbé eltömődött rétegekkel való összehasonlítás céljából megvizsgáltuk a feltáró akna két oldalán létesített vákuumkútsor középső tagjainak (2. ábrán 2. és 5. sz. kút) mélyítésekor vett rétegmintákat is, összesen 8 mintát. Ezzel együtt 52 db talajmintát nyertünk. Ezeket a mintákat 0 — 4 °C-on történő tárolás után egyidejűleg használtuk fel fizikai, kémiai és mikrobiológiai vizsgálatok céljára.
