Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

2. szám - Dr. Szász Gábor: A téli csapadékösszegek szekuláris változása Debrecenben (1856–1964)

68 Hidrológiai Közlöny 1970. 2. sz. Dr. Szász G.: A téli csapadékösszegek változása 4. ábra. A minimális, 25, 50, 75 %-os gyakoriságú és a maximális téli csapadékösszegek alapján számított lineáris regressziós egyenletek iránytangensei Abb. 4. Die Kichtungstangente der aufgrund der minimalen Winter-Niederschlagsmengen von 25, 50, 75%iger Haufigkeit und der maximalen Winter-Niederschlagsmengen berechneten linearen Regressions-Oleichungen ben kisebbek voltak a transformáció útján előállított egyenletektől vett eltéréseknél. Természetesen nem állítható az, hogy a trendegyenlettől vett eltérésnégyzetek összege minimumban van, de a jelen esetben fennáll az alábbi viszony: (EAx-)Tr =-(£AX

2)L Ennek igazolására a továbbiakban közöljük az összefüggési egyenleteket: 1. szakasz csapadékos tartomány . . (ZAx-)Jv = 1,31 (EAX-)L száraz tartomány (2Ax-)rr = 1,19 (XAX-)L 2. szakasz csapadékos tartomány .. (HAx-)Tr = 1,28 (£AX

2)L száraz tartomány (EAx~)Tr = 1,17 (£AX~)L A fenti összefüggési egyenletek egyértelműen igazolják, hogy a lineáris trendegyenletek a jelen esetben jobb megközelítést tesznek lehetővé, mint a transzformáció útján kapott egyenletek. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy ez a megállapítás nem általánosítható, ugyanis minél jobban megközelíti a vizsgált sorozat összeggörbéje a Gauss-féle összeggörbét, illetve a sorozat tagjai minél jobban megközelítik a normálelosztást, úgy a Hazenféle transzformáció annál alkalmasabb lesz a vizsgálatra. A normál-eloszlás valódiságát csak nagy tagszám esetén tudjuk biztonságosan meghatározni. A mi esetünkben a tagszám rendkívül kevés (n= 26), különösen abban az esetben, ha az eloszlás nem szimmetrikus, amely jelenleg fennáll. A gyakorisági vizsgálatok során felvetődik az a kérdés, hogy a két szakasz — száraz és nedves tartományaival együtt — tehát 1858—1910, valamint az 1911—64 évekről számított téli csapadékösszegek azonos, vagy különböző halmazból származóknak tekinthetők. E kérdés eldöntése céljából a két 52 éves sorozat középértékei és szórásai közötti különbség szignifikanciáját ellenőriztük. Mielőtt az eredmények ismertetésére kerülne sor, a következőkben adjuk meg a két sor középértékét (K) és szórását (S): Intervallum K S 1858—1910 106,9 mm +41,75 mm 1911 —1963 106,8 mm + 45,19 mm A két középérték és a szórás közötti különbség messze a véletlen határa alatt marad. Nem érdektelen, hogy mekkora eltérés kellene a két középérték között (Ax) ahhoz, hogy a különbség az adott szórás mellett P=(),'.)5 biztonsági szinten a szignifikancia határán álljon: t-s x = - > 10,9 mm. 1 + Az adott szórás-viszonyok mellett tehát minimálisan 10,9 mm különgségnek kell fennállni a két időszakra vonatkozó középérték között ahhoz, hogy az szignifikáns legyen. E számítások szerint tehát a két 52 éves sor tagja azonos halmazból származóknak tekinthetők. A gyakorisági vizsgálatok alapján a következők állapíthatók meg: a) A két 52 éves sorozat csapadékösszegei azonos halmazból származnak b) Az 52 éves szakaszokon belül kb. 25—27 éves tartalmú csapadékszegény, illetve csapadékos időszakok ritmikusan váltják egymást. c) A száraz és csapadékos időszakok átlagos téli csapadékösszegei —részben—szignifikánsan különböznek egymástól. 3. Mozgóközepek vizsgálata Közismert, hogy a hosszantartó egyirányú változások kimutatására, de ritmikus változásokra is igen jól használható a mozgóközepek módszere. E meggondolásból kiindulva különböző időközre terjeszkedő mozgóközepeket számítottunk ki abból a célból, hogy az előző részben ismertetett változás, tartamát — legalábbis megközelítőleg — megismerjük. A mozgóközepek kiszámítása a következő intervallumokra történt: 5, 10, 20, 30, 40, 50, 60 és 70 év. Az 5 és 10 éves mozgóközepek sorai még jól tükrözték a rövidebb idejű időjárási hatásokat, amelyeket statisztikailag „véletlen-hatásnak" nevezünk, azonban a 20 éves mozgóközepek sorozata már határozottan mutatja, hogy a téli csapadékösszegek a véletlen-ingadozások mellett ritmikus változások is fennállnak. A mozgóközepek az említett 110 év alatt 87 és 112 mm között váltakoznak s a szélsőértékek közötti átmenet egy természetes ritmus formájában történik, ahogyan az a 5. ábra A részén látható. A ritmus tartama kb. 50—60 évre tehető. Tekintettel a megfigyelési sorozat viszonylagos rövidségére és a ritmus viszonylagos tartósságára, csupán két hullám kimutatása vált lehetővé. Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy az alapsorban is felismerhető bizonyos ritmikus változás — 1. ábra — ez azonban eléggé elmosódott, vagyis a véletlenszerű ingadozások nagymértékben zavarják az említett tartamú ritmus szabályszerű