Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

12. szám - Hock Béla: A vízminőségi mérleg

554 Hidrológiai Közlöny 1970. 12. sz. Hock B.: A vízminőségi mérleg Fenti összefüggésekben szereplő fogalmak az alábbiak szerint értelmezendők: SO max a vízfolyás maximális teljes biokémiai oxigénigénye a vizsgált folyamat elején közvetlenül a szennyező forrás alatt [g/m

3], -Dmax előírt minimális oldott oxigéntartalomhoz tartozó maximális oldott oxigénhiány [g/m

3], D

0 telítettségi állapothoz képest mutatkozó oldottoxigón hiány a vizsgált folyamat elején [g/m

3], k! szervesanyag lebomlási állandó 10 alapra vonatkoztatva [l/nap], k

2 oxigénfelvóteli állandó 10 alapra vonatkoztatva [l/nap]. Az (1) összefüggésből annak bonyolultsága miatt $0max értéke elemi úton nem határozható meg, hanem valamely közelítő módszerhez, pl. iterációhoz kell folyamodnunk. A terhelhetőségi határkoncentráció meghatározására szolgáló (1) összefüggés a Streeter és Phelps-féle alapegyenletből került levezetésre, amely köztudomásúlag elhanyagolja a fotoszintézis, a fenékiszap és a kiülepedés együttes hatását. Terhelhetőségi összefüggéseket ezen folyamatokat jellemző paraméterek figyelembevételével is konstruáltak. Ezek ismertetésétől [7, 8, 9, 10] jelen helyen eltekintünk. A szennyvízterhelhetőségi határkoncentráció (>Somax) ismeretében meghatározható az oldott oxigénviszonyok alapján a szennyvízterhelhetőség tényleges értéke g/sec-ban. A viszonyok érzékelésére készítettük az 1. ábrát, amely a terhelhetőség határhelyzetét szemlélteti. Eszerint az 1—2 vízfolyásszakasz 1 jelű szelvényében az oxigénvonal alapján meghatározható terhelhetőséget •—- a vízhozamviszonyokat is figyelembe véve — az alábbi összefüggés adja: T

1gü = Qi Á'omai- Qj $0maxl0 1 , (3) ahol T\o az 1—2 vízfolyásszakasz teljes biokémiai oxigénigénnyel kifejezett terhelhetősége, oldott oxigénre előírt határérték alapján számítva, az 1 jelű szelvényben [g/sec], Qf, Q}

2 a 0—1, ill. 1—2 vízfolyásszakasz jellemző vízhozama [m

3/sec] So max, (Somax a 0—1, ill. 1—2 vízfolyásszakasz — (1) összefüggés segítségével számítható — szennyvízterhelhetőségi határkoncentrációja [g/m

3], k^

1 lebomlási állandó értéke a 0—1 vízfolyásszakaszon [l/nap), t

0

1 víz folyási ideje a 0—1 vízfolyásszakaszon Qj

1 esetén [nap]. A szennyvízterhelhetőség meghatározását fentiekben az oldott oxigén viszonyokon keresztül vizsgáltuk. Más szóval az oldott oxigénre írtunk elő a befogadóban határértékeket és ennek függvényében az oxigénvonal segítségével határoztuk meg a biokémiai oxigénigény maximális értékét. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy közvetlenül a biokémiai oxigénigényre írunk elő határértéket. A terhelhetőség határhelyzetében az 1—2 vízfl I u ® <2L ^ ^ fymin 1. ábra. Oldott oxigénre előirt határérték alapján történő terhelhetőségi számítás elvi vázlata Puc. 1. npumfunuaAbiiaíi cxejua pactema nazpyjKaeMocmu na ocHoeanuu epanumibix 3HaieHUÜ, npunucaHHbix na paccmeopeHHbiü Kucnopod Abb. 1 Prinzipskizze der aufgrund des für gelöstem Sauerstoff vorgeschriebenen Grenzwertes erfolgenden Belastbarkeits-Rechnung folyásszakasz 1 jelű szelvényében a biokémiai oxigénigény alapján meghatározható terhelhetőséget — a vízhozamviszonyokat is figyelembe véve — most az alábbi összefüggésből határozhatjuk meg: — jt

0

1í

01 ' , (4) ahol T\I az 1—2 vízfolyásszakasz biokémiai oxigénigénnyel kifejezett terhelhetősége, BOI

5 határérték alapján számítva, az 1 jelű szelvényben [g/sec] Cfhb, Chb BOI

5 határérték [g/m

3]. Szennyvízterhelhetőségi feladatok megoldásánál számos esetben a vizsgálatokat a káliumpermanganátos vagy bikromátos oxigénfogyasztás alapján kell elvégeznünk. A terhelhetőség meghatározásánál alkalmazandó módszer teljes egészében megegyezik az előző fejezetben leírtakkal. A terhelhetőség határhelyzetében az 1—2 vízfolyásszakasz 1 jelű szelvényében oxigénfogyasztás alapján meghatározható terhelhetőséget — a vízhozam viszonyokat is figyelembe véve — jelen esetben az alábbi összefüggés adja: TlUQFcll-QfWl 10 * , (5) ahol T]t az 1—2 vízfolyásszakasz oxigénfogyasztás alapján számított terhelhetősége, az 1 jelű szelvényben [g/sec), , Chk oxigénfogyasztási határérték [g/m

3], /(•"

1 oxigénfogyasztásra vonatkozó lebomlási állandó [l/nap]. Megjegyezzük, hogy a (3), (4) ós (5) összefüggésekben szereplő állandók meghatározási módszertanának ismertetése messze meghaladja jelen cikk kereteit. Ilyen vonatkozásban csak az irodalomra utalunk [7, 11, 12, 13].