Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
12. szám - Hock Béla: A vízminőségi mérleg
Hock B.: A vízminőségi mérleg Hidrológiai Közlöny 1970. 12. sz. 555 képpen kapott terhelhetőségi és terhelési értékele összehasonlítása reprezentálja a mérlegelvet. Ez az összehasonlítás kétfajta módon történhet: 1. a terhelhetőségi és terhelési értékek különbségével, 2. a terhelhetőségi és terhelési értékek hányadosával. Az összehasonlítás 1. módja, azaz a AT 0=T g 0-T b ) AT b=T g b-T b (10) AT k=T g k-T k J különbség meghatározása közvetlenül tájékoztat a további terhelhetőség {AT~^> 0,) ill. túlterhelés (/iy<0)g/sec-ban mért értékéről, a (3), (4), (5) összefüggésekben figyelembe vett jellemző vízhozam esetére. Az összehasonlítás 2. módja viszont, clZclZ db ÖT 0 = T b öTbÖT k = T a o T b T„b Tk_ T g k 100 100 100 (11) hányados meghatározása a terhelhetőséghez viszonyított elméleti kihasználtság mértékét adja meg százalékban. 2.3 Szennyvízterhelés meghatározása A BOI 5-ból, illetve oxigénfogyasztásból származó — g/sec-ban mért — szennyvízterhelés két irányból közelíthető meg: 1. szennyvízbevezetések mennyiségi és minőségi adatainak ismeretében, 2. szennyvízbevezetések vízfolyásra gyakorolt hatásából visszaszámolva. Az 1. módszer alkalmazása a szennyvízbevezetések mennyiségi és minőségi viszonyainak szisztematikus feltárását teszi szükségessé, a 2. módszer pedig a befogadók szempontjából kívánja meg ugyanezt. 2.31 Direkt módszer a szennyvízterhelés meghatározására A módszer lényegében — BOI 5-ből származó szennyvízterhelés esetén a 1\ = Qsz Cbsz (6) idősor, oxigénfogyasztásból származó szennyvízterhelés esetén pedig a T k=QszC ks z (7) idősor előállítását kívánja meg, ahol Qsz a bevezetett szennyvíz mennyisége [m 3/sec], C bsz, Cksz a bevezetett szennyvíz BOI s értéke, ill. oxigénfogyasztása [g/m 3], Tb, T k a bevezetett szennyvízből származó BOI 6, ill. oxigénfogyasztás terhelés [g/sec]. A (6) és (7) összefüggések által képviselt idősor akkor tükrözi híven a tényleges viszonyokat, ha a mintavételek a szennyvízkibocsátás szempontjából reprezentatív időpontokban, kellő gyakorisággal történnek. 2.32 Inverz módszer a szennyvízterhelés meghatározására Amennyiben az előző fejezet (6), (7) összefüggésekkel reprezentált idősora nem áll rendelkezésre, úgy kénytelenek vagyunk a befogadó szennyvízbevezetés alatti, ill. feletti vízminőség- és vízmennyiségi adataiból visszafelé következtetni. Ilyen meggondolással felírhatjuk, hogy BOI 5-ből származó terhelés esetén a T b= Qa Cba — Qf C b f (8) idősor, oxigénfogyasztásból származó terhelés esetén pedig a T k—Q a C k a — Qf C kj (9) idősor szolgáltatja a szennyvízterhelés értékét, ahol Qa, Qf a befogadó vízhozama a szennyvízbevezetés alatt, ill. felett [m 3/sec], Cba, Cbf a befogadóban mért BOI 6 érték a szennyvízbevezetés alatt, ill. felett [g/m 3], Cka, Ckf a befogadóban mért oxigénfogyasztás a szennyvízbevezetés alatt, ill. felett [g/m 3]. 2.4 Mérlegelv érvényesítése A 2.1 fejezetben részleteztük a mérlegelv vízminőségi változatát, a vízminőségi mérleget. A 2.2 és 2.3 fejezetben részletesen megvizsgáltuk a mérleg két karjának, a terhelhetőségnek és a terhelésnek a meghatározását. Az ott leírtak eredményeFelmerül a kérdés, hogy a terhelhetőség meghatározásánál milyen jellemző vízhozam-értékkel célszerű számolnunk. Megítélésünk szerint egészséges vízminőségű vízfolyásnál túlterhelésnek havi közepes vízhozamok esetén egyáltalában nem, jellemző havi kisvízhozamok esetén pedig legfeljebb időszakosan, minimális mértékben szabad mutatkoznia. Így jellemző vízhozamul valamely jellemző havi közepes, ill. kisvízhozam választása a kívánatos. Fentiekben részletezett módszertan segítségével elkészített vízminőségi mérleg adatai alapján kvantitatíve kimutathatók azok a túlterhelések, melyek felszámolására megalapozott intézkedési terv készíthető. 2.5 Számpélda a szennyvízterhelhetőség, szennyvízterhelés, vízminőségi mérleg meghatározására Alábbiakban egy magyarországi vízfolyás 40 fkm hosszú szakaszának vízminőségi mérlegét mutatjuk be [14]. A szakaszt annak felső végén terheli szervesanyag-tartalmú ipari szennyvízből (cukorgyári, ill. konzervgyári szennyvíz) és házi szennyvízből származó szennyvízbevezetés. A terhelhetőség és terhelés meghatározásához a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságok laboratóriumainak 1967—68. évi — vízhozamadatokkal kiegészített — felszíni vizsgálati eredményeit használtuk fel. A mintavételek havonkénti gyakorisággal történtek, így 24 vizsgálat eredményei álltak rendelkezésünkre. Számításaink során első feladatunk a k x, k k es k 2 lebomlási ill. oxigénfelvételi állandók meghatározása volt. Ezek birtokában kerülhetett sor a terhelhetőség meghatározására. A terhelhetőségi határkoncentrációk megválasztásánál a KGST szabványtervezet határértékeiből indultunk ki fi. táblázat). Alapelvnek tekintettük,
