Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

11. szám - A márkó tározó komplex vizsgálata (Folytatás) - Főglein István: A márkói tározó talajmechanikai vizsgálata

516 Hidrológiai Közlöny 1970. 11. sz. Főglein I.: 5. A márkói tározó talajmechanikai vizsgálata 4-es számú görbén a kavicsok közötti anyag homokszemnagyságú. Az alatta levő rétegből származó dolomit törmelékben a homok már csak 20%, a fennmaradó 30%-ból 25% a homokliszt (dolomitliszt, lösz) tartományba esik s 5% iszaptartalma is van. A szemeloszlási görbékből meghatároztuk az egyenlőtlenségi együttható (U) értékeit. Löszös talajoknál ez E/=3,0—5,0. Dolomitkavicsokra igen nagy U értéket kaptunk. (U=20,0-tól, £7 = 450,O-ig minden érték előfodul). A hézagtérfogatot Palagyin képletével szintén a szemeloszlási görbékből számoltuk. A hézagtérfogatra n= 29—35% közötti értéke­ket kaptunk. A szivárgási együttható értékeit főleg Zamarin módszerével határoztuk meg. Ez a módszer azon­ban a kisebb szemnagyságoknál már nem ' volt alkalmazható. A löszminták áteresztőképesség} együtthatóját (1c), ezért irodalmi adatokból, az iszap, illetve a homokliszt %-os arányainak fi­gyelembe vételével határoztuk meg. A löszminták vízáteresztő képességi együttható­jának értékei £=10~ 4 cm/sec-10~ 7 cm/sec közöt­tiek. Általánosságban a biztonságra figyelemmel k= 10~ 4—10 ~ 5 közötti érték fogadható el. Dolomitkavicsoknál a dolomitliszt arányának megfelelően a £=10-: 1—10 3 cm/sec, jó vízveze­tők. A dolomitkavics feletti agyagosabb rétegekre £=10— 4 cm/sec értékek adódtak, ezek a rétegek tehát a vízzáróság határán vannak. 5.3.3. A vízáteresztő képességi együttható hely­színi vizsgálata Kísérletet tettünk a vízáteresztő képességi együttható értékének helyszíni meghatározására is. A meghatározás legjobb módszerét, a próba­szivattyúzást a területen nem alkalmazhattuk, mivel a völgyben a talajvízszint fúrásainkkal nem volt elérhető. Az irodalomban ismertetett módszerek közül a legalkalmasabbnak a Müntz-Laine-féle módszer, a felszíni beszivárogtatás látszott. A vizsgálatok közül 3 adott számításra alkalmas értéket. A vizsgálatok eredménye az alábbiakban fog­lalható össze: 7. sz. fúrás mellett lösz felszínen £=0,0012 cm/sec. 38. sz. fúrás mellett felszíni löszben £=0,0019 cm/sec. 3. sz. akna mellett a dombot borító dolomit­törmelékben £=0,036 cm/sec. A Müntz-Lainé-féle módszer kiegészítéseként, főleg a mélyebb rétegek megismerésére, lecsöve­zett fúrólyukakban végeztünk nyeletési próbát. Ezeknek a vizsgálatoknak eredménye a követ­kező : 32. sz. fúrásban 3,8 m mélyen löszben £=6,3 Xl0~ 4 cm/sec. 4. sz. fúrásban 2,3 m mélyen löszben £=8 X10~ 4 cm/sec. Mindkét kísérlet eredménye csak jó közelítés­ként fogadható el. A vizsgálat előírásait a terepen adott viszonyok miatt csak részben lehetett be­tartani. Ily módon a kiértékelésben is sok bizony­talanság maradt. A jobb völgyoldalon pl. a betáp­lált víz a dolomitfelszínen a lejtő irányában moz­gott. A lösz alatti dolomittörmelék vizsgálatára szánt néhány fúrásban hasonló módon olyan oldal­irányú vízmozgás lehetősége volt meg, ami a ka­pott értéket használhatatlanná tette. A betáplált víz nagy része az esőtlen nyáron erősen kiszáradt lösz kapillárisainak kitöltésére fordítódott. Ezek és más, itt fel nem sorolt okok miatt a kísérletileg kapott értékeknél lényegesen jobbnak találjuk a szemeloszlási görbékből meghatározott (£) értékeket. 5.4. Szivárgási vizsgálatok A gátra vonatkozóan rendelkezésünkre álló kö­zelítő adatok alapján, számításokat végeztünk a gát hidraulikai jellemzőinek meghatározására. Számításainkat a VIZITERV 11. 12. számú terve­zési segédlete alapján végeztük. A gátszel vényt 5 szivárgási részre osztottuk fel. A baloldali részt a patakmenti agyaglencséig a vízoszlop magasság függvényében három részre osztottuk. A patak­menti agyaglencse ós a jobboldal közötti szakaszt külön számoltuk, a jobboldali részt szivárgás szem­pontjából nem vettük figyelembe, mert itt a gát­test alatt teljes talajcserét tételeztünk fel. A szivárgás meghatározására csak a löszt vet­tük figyelembe, ezt fedőréteg nélküli homogén víz­vezető kőzetnek tekintettük. A lösz alatti dolomit, vagy agyagréteg a gát alatti szivárgás szempont­jából nem számít. 5.4.1. A gát hidraulikai jellemzői, szivárgási számítások A vízáteresztő képességi együttható (£) isme­rete és a gát mögötti maximális vízmagasság II= = 18 m értékének adott volta lehetővé tette a gát talpszélességének meghatározását. A számításain­kat a 14. ábra szerinti helyzet feltételezésével vé­geztük. A gát alatt megengedhető szivárgást az összefüggés adta, ahol i 0=0,6, «. 0=1,1, a a víz­Vezető réteg szabálytalansági mutatója a szemel­oszlási görbéből meghatározva. Ebből számítható a gát mértékadó szivárgási hossza. (B 0).

Next

/
Thumbnails
Contents