Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

11. szám - A márkó tározó komplex vizsgálata (Folytatás) - Főglein István: A márkói tározó talajmechanikai vizsgálata

514 Hidrológiai Közlöny 1970. 11. sz. Főglein I.: 5. A márkói tározó talajmechanikai vizsgálata M 270-1 269 26S 267 26S 255 ISi 263 262 211 ISO 2SI 1SS 257 256 2SÍ 2. sz. szelvény (1+750-es geofizikai szelvény} 253 252 ' [mAf] 270 IRQ • íOd ise267IBS• Ibo 2«2632S2261260 • 251 M 270 1SS !SS 267 26S 265 2(4 263 2C2 261 260 251 2SI 257 25S 255 25t 3. sz szelvény (M0-200-asgeofizikai szelvény)Á 452. szelvény (2*750geofizikai szelvény) 12. ábra. A tározótér földtani keresztszelvényei vetkezik és ez átmegy az ép, szálbanálló dolomitba. A dolomit törmelék szemcsemérete igen változatos, hézagait finom dolomitliszt tölti ki. A törmelék alatti ép dolomit csak kissé repedezett. A repedéseket is finomszemcsés anyag tölti ki. A később tárgyalandó szivárgás vizsgálatok során a törmelékbe bejuttatott víz a dolomit felszínen folyt anélkül, hogy benne elnyelődött volna. A dolomit törmelék erősen tömörödött, ami az igen változatos szemnagyság, s a legömbölyítettlen szemcsék miatt érthető. Feltehetően még felázás esetén sem csúszik meg. A törmelék feletti dolomit lisztes, agyagos réteg és a humuszos feltalaj, a völgyoldalon a vízzárást biztosítja. Csak az egész meredek lejtőkön lehet csúszás, azonban az esetleg lecsúszó kőzetanyag sem csökkenti a völgyoldal vízzáróságát, A jobb oldal zúzott zónáiban, az oldalvölgyekben a fedő vastagabb, ami az elszivárgás lehetőségét csökkenti, esetleg kizárja. A jobboldali lejtőtörmelék a völgytalpon elég rövid szakaszon átmegy humuszos löszbe. A dolomit fokozatosan 4—5 méter mélyre süllyed a völgytalp alá. A lösz alatt fokozatosan vastagodó agyag található. A patakmeder is ebbe az agyagba vágódott bele. A patakmeder után az agyag réteg, ami itt a felszínre is kifut, kivékonyodik, a völgy baloldala felé haladva a völgytalp alá süllyed s csak dolomit felszínén található vékony rétegben és csak a dombtetőn lesz ismét vastagabb. A patakmeder után a lösz erősen kivastagodik, s a baloldali liegyorr ebből épül fel. A löszréteg helyenként közvetlen a mély dolomitfelszínre települt. Fúrásaink a dolomit törmeléket nem harántolták, így a szálbanálló dolomit helyzetére a geofizikai szelvények a mérvadók. A dombtető felé haladva a lösz elvékonyodik. Az utolsó fúrásban 2,5 méteres lösz alatt fúrásunk már 7,5 méter agyagot harántolt anélkül, hogy annak talpát elérte volna. A vastag agyag feltehetően az egész domboldal alatt megvan és nagyjából követi a felszínt. Az agyag az oldalvölgyekbe telepített fúrásokban is mindenütt megvan. A lösz, úgy látszik csak a vülgybe benyúló dombokon vastagabb. A gátszelvény tanúsága szerint azonban ezek alatt is agyag van. Ezekből arra lehet következtetni, hogy a lösz eredetileg összefüggő agyagrétegre települt, s az oldalvölgyeket a későbbi errozió alakította ki azzal, hogy a löszt elhordta. A baloldal