Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
2. szám - Dr. Vitális György: Földtani és vízföldtani megfigyelések a miskolctapolcai Nagykőmázsán
50 Hidrológiai Közlöny 1970. 2. sz. Dr. Vitális Gy.: Földtani és vízföldtani megfigyelések 2. ábra. A nagykömázsai mészkökutatási terület bányaföldtani térképe összesítő diagram és jelmagyarázat (az ábra bal alsó sarkában). A belsőkor a felszíntől a 285 mA. f.-i szintig fúrással harántolt földtani képződ mények: 1. fedő agyag, 2. mészkő, 3. agyagos és agyagos szennyeződésfl mészkő, 4. agyagos kitöltés %-os eloszlását; a killsó kör a 285 mA. f.-i szintig radioaktív szelvényezéssel kimutatott: 1. kaverna, 2. agyagos kitöltés és :t. töredezett kőzetszakaszok %-os eloszlását mutatja. (A hatszöggel jelölt fúrás afenti adatokat csak a 324 mA. f.-i szintig ábrázolja!) Jelmagyarázat (az ábra jobb alsó sarkában). I. hányó (holocén); II. lejtőtörmelék (holocén-pleisztocén); III. fedő agyag (0,3—2,5 m) (pleisztocén); IV. mészkő (> 250 m) (ladini) 1. geoelektromos méréssel kimutatott vető, 2. szerkezeti mérések, geoelektromos mérések és a geomorfológiai adottságok alapján szerkesztett vető, a feltételezett dőlésiránnyal, 3. vetődőlés, 4. rétegdőlés, 5. kalcittelér, 0. agyagos kitöltésű hasadék, 7. dolina, 8. összesítő kőzetrésdiagram Puc. 2. Kapma zeoAoeuu uiaxmHbix meecmKoebix meppumopuü e HudbKSMaxca] CyMMupyioman awarpaiwa H ycnoBHbie o6o3na»)enHfl (B jieBOM fHHWHeM yrjiy pHcyHKa). BHympeHHuú Kpyt c rroBepxHOCTH no OTMCTKH 285 M Hafl ypoBHeM A;;P. MOpfl cJieziyK>mne, nepeceqeHHbie f>vpenarM nopoAbi: 1. floKpoBiiafl rjiHHa, 2. H3BecTH«K, 3. r:aiHH>n.iíi H3BecTHflK H H3BecTHAK c R/IUHHHBIM 3arpfl3HeHneM, 4. npoueHTHoe pacnpeAe-nemie RNHHAHORO 3anojweHMH; eneuiHuü Kpyz no OTMCTKH 285 M Haa ypoBHeM A;IP. Mopa paccnenoBaH paAHOaKTHBHbiM MCTOAOM: 1. KanepHa, 2. raHHflHoe sanojiHeHHe, 3. npouemnoe pacnpenejieHHe oÖJioMHCTbix y^aCTKOn nopofl. (EypeHHe noKasaHHoe mecTHyrojiHHKOM H30Őpa>KaeT AauHbie TOjibKO ao OTMCTKH 324 M naa ypoBHeM AAP- Mopa) ycjiOBHbie 0Ő03HaqeHH^ (B npaBOM HHJKHCM yrjiy pncyHKa). I. rojioueHHbie OÖJIOMKH, II. yKjiOHHbie OŐJIOMKH (ro/ioueH-n/ieíícTOueH), III. noKpoBHas rjiHHa (0,3—2,5 M) (njiefíCTOueH), IV. n3BecTH»K (Óojibme, MCM 250 M). (JlaAHH) 1. C6poc, noKa3aHHbiíí reoaneKTpHMecKHM H3MepenHeM, 2. CTpyKTypHbie n3MepeHHH, reoaJieKTpHiecKHe H3MepeHHfl H re0M0p<|>0Ji0rHHecKHe AauHbie fíjjn KOHCTpyHpoBanHH c6poca, onpejteneHHoro HanaoHa, 3. yKjioH cöpoca, 4. yKJioH cnoeB, ő. KajiuHTTenap. 6. TpeuiMiia c r/iHHHHbiM oanoaHeiiHe.M, 7. AOjiHHa, 8. cyMMHpyromafl AnarpaMa no TpemuHa.M nopoA Abb. 2. Bergbaugeologische Karte des Kalksteinschürfgebiets Nagykőmázsa Zusammenfassendes Diagramm und Zeichenerklarung (in der Abbildung links untén). Der innere Kreis zeigt die prozentuelle Verteilung der von der Oberfláche bis zum Uiveau von 285 m. ü. A. durch Bohrungen durchteuften geologischen Formationen: 1. Überlagerungston, 2. Kalkstein, 3. toniger und durch Ton verunreinigter Kalkstein und 4. Tonausfiillung; der dvssere Kreis: die prozentuelle Verteilung der bis zum Niveau von 285 m ü. A. mit radioaktiver Profilierung ausgewiesenen: 1. Kaverne, 2. Tonausfiillung und 3. bröckeligen Gesteinsabschnitte. (Die mit Sechseck bezeichnete Bohrung stellt die obigen Daten nur bis zum Niveau von 324 m ü. A. dar.) Zeichenerklarung (in der Abbildung rechts untén). I. Halde (Holoziin), II. Hangschutt (Holozan-Pleistozan); III. Überlagerungston (0,3—2,5 m> (Pleistozán); IV. Kalkstein (>250 m) (Ladinisch) 1. Mit. geoelektrischer Messung ausgewiesener Verwerfer, 2. strukturelle Messungen, geoelektrische Hessungen und der aufgrund von geomorphologischen Gegebenlieiten konstruierten Verwerfer mit der angenommenen Fallrichtung, 3. Verwerfereinfall, 4. Schichteneinfall, 5. Kalzitgiinge, 6. Lettenkluft, 7. Doline, 8. zusammenfassendes Gesteins-diagranim
