Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

2. szám - Dr. Vitális György: Földtani és vízföldtani megfigyelések a miskolctapolcai Nagykőmázsán

Dr. Vitális Gy.: Földtani és vízföldtani megfigyelések Hidrológiai Közlöny 1970. 2. sz. 51 3. ábra. A nagykőmázsai mészkőkutatási terület földtani tömbszelvénye (alapszint, 285,0 m A. f.) 1. kavernát kitöltő agyag, 2. hidrotermális nyom. 3. kalcittelér (fúrással megállapítva); 4. kaverna, 5. agyagos szennyeződés, 6. töredezett kőzetszakasz (radioaktív szelvényezéssel megállapítva); I. fedő agyag (pleisztocén), 11. mészkő (ladini) Puc. 3. reo.wzmecKoe ceiemte uccAedoeameAbCKOeo ywcmica u3eecmHHK0e e llaóbKiMavca (ocM8nafi omMemxa 285 M nád ypoeneM Adp. Mopn) 1. 3anojiH«K>maH, KaBepny, r/iHHa, 2. I'HjipOTepMaJibHhie cjieflfai, 3. KaJiunTTejiop (onpeAejien őy pt'nm'.w), 4. KaBepHa, .5. rjiHHHHoe 3arp«3HeHne, 6. oŐJioMHCTbifí y HacTOK nopoa (onpenejieH paflHoaKTHBHbiM JweTOflOM); noKpoBHan r/imia (njieftcTOueH), XI. H3BCCTHHK (JlaflHH) .16&. 3. Geologisches Blockdiagramm des Kalksteinscliürfgebiets Nagykőmázsa(Normalniveau 285,0 mü.A.) 1. Kaverne ausfiillender Ton, 2. hydrothermale Spur, 3. Kalzitgang (durch Bohrang festgestellt); 4. Kaverne, 5. tonige Verunreinlgung, fi. bröckelige Gesteinstrecke (durch radioaktive Profilierung festgestellt); 1. Űberlagerungston (Pleistozan), II. Kalksteine (Ladlnifioh) tődések erőteljesen feldarabolták, így e területrész szerkezeti jellege elsősorban töréses. A többnyire rétegzetlen és erősen összetöredezett mészkőösszlet ÉÉK felé, átlagosan 45°-ot dől. A kőbányában mért kőzetrések uralkodóan NyÉNy— KDK és erre közel merőleges ÉÉK—DDNy és ÉK —DNy irányúak. Az ugyanott mért kisebb vetők, valamint a komplex geofizikai mérésekkel megállapított vetők csapása ettől nem tér el. A vetősíkok átlagos dőlésszöge 70°. A bányaudvarban észlelt kalcittelérek és agyagos kitöltésű hasadékok közel ÉK—DNy-i irányúak, ezért a nyílt kőzetrések, illetve az ezeket kitöltő kalcittelérek és agyagos szennyeződések — a Magyar Középhegység-i viszonyoktól eltérően — elsősorban a fenti irányokban várhatók. A kőbányában észlelt, uralkodóan NyÉNy—KDK csapású vetők és kőzetrések zártak, ezekben az irányokban törésmenti hidrotermális elváltozások, kalcittelérek, vagy agyagos kitöltések nem várhatók. * A terület földtani és hegységszerkezeti viszonyait összefoglalóan a bányaföldtani térkép (2. ábra) és az azt kiegészítő földtani tömbszelvény (3. ábra) szemlélteti. A bányaföldtani térkép (2. ábra) a felszínt borító képződmények közül a csapásiránynak megfelelő vonalazással jelzi a ladini mészkőösszletet, függőleges vonalkázással a pleisztocén agyagos fedőréteget, valamint a jelmagyarázatban közölt jelzéssel a lejtőtörmelék és a hányó felszíni elterjedését. Feltünteti a felszínen mért vető és rétegdőlós-adatokat, a bányaudvar egyes szakaszaira jellemző kőzetrésdiagramokat, valamint az ugyanott észlelt nagyobb kalcittelóreket ós agyagos kitöltésű hasadékokat. A jelmagyarázatban látható kőzetrésdiagram egyúttal a kőzetrósek összesítő diagramja is. A kutatófúrások helyén kettős kördiagram ábrázolja az egyes fúrásokban, egy meghatározott mélységig — esetünkben a 285 mA. f.-i szintig — harántolt kőzetféleségek (belső kör) és a geofizikai szelvényezéssel kimutatott kavernák, agyagos kitöltések és töredezett kőzetszakaszok (külső kör) %-os eloszlását. A jelmagyarázat kettős kördiagramja egyúttal összesítő diagram is. Ez utóbbiban a hatszöggel jelzett IV-4. sz. fúrás adatai nem szerepelnek, mivel az csak a 324 mA. f.-i szintig mélyült. Végül bemutatja a geoelektromos méréssel meghatározott, valamint a szerkezeti mérések, geoelektromos mérések ós a geomorfológiai adottságok figyelembevétele alapján szerkesztett nagyobb vetőket. A földtani tömbszelvény (3. ábra) a földtani és hegységszerkezeti viszonyok mellett az egyes fúrások helyén bal oldalon a fúrással megállapított agyag betelepülések, hidrotermális nyomok és kalcittelérek, jobb oldalon pedig a radioaktív szelvényezéssel megállapított kavernák, agyagos szennyeződések és töredezett kőzetszakaszok térbeli helyzetét is feltünteti. * Vízföldtani viszonyok Vízföldtani vázlat. A Nagykőmázsa hegy karsztos mészkőröge a környezetétől morfológiailag jól elhatárolható. Vízföldtani, illetve hidrológiai szempontból azonban nem képez önálló egységet, hanem része a Bükk hegység karsztjának. A vízföldtani viszonyok tisztázása során, a kutatási terület közepén levő, 364,83 mA. f.-i magasságon megkezdett V-7. sz. fúrást, a miskolctapolcai hidegforrások 122,0 mA. f.-i fakadási szintjének figyelembevételével, 250,0 m mélységűre, a 114,83