Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

11. szám - Dr. Mihályfalvy István: Öntözési módok összehasonlító vizsgálata őszi búzával

Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. 504 ÖNTÖZÉS Öntözési módok összehasonlító vizsgálata őszi búzával Dr. MIIÁIYIA1VY ISTVÁN* a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Hazánkban a felületi öntözésre berendezett te­rületünk még ma is számottevő. 1968-ban a felületi öntözésre berendezett terület nagysága 88 693 kat. h. volt, melynek nagyobb része a Tiszántúlon he­lyezkedett el. Okszerű hasznosításuk — a telepek elhanyagoltsága, megfelelő eszközök hiánya miatt — mind nagyobb gondot jelent, főleg a kikapcsolt rizstelepek esetében. A kikapcsolt rizstelepek hasz­nosításánál újabban egyre inkább előtérbe kerül az őszi búza termesztése, mivel e talajokon — a rizs után — az őszi búza termesztése a leggazdasá­gosabb. E rossz vízgazdálkodású, szerkezetileg le­romlott talajokon a búza rendszerint vízpótlásra szorul. Esőszerű öntözése kétszeres kiadást jelent a már öntözésre berendezett területen, ezért egyes üzemek több-kevesebb sikerrel próbálkoztak a búza felületi öntözésével. A Békésszentandrási Zalka Máté Tsz. 1968-ban 376 kat. h. felületi mó­don megöntözött búzája átlagosan 24,5 q/kat. h., míg az esőszerűen öntözött 272 kat. h. átlagában 18,2 q/kat. h. termést adott. Ugyanakkor az öntö­zetlen búza 13,5 q/kat. h. terméssel fizetett. Az öntözőmódszer megválasztása sokat vitatott kérdése az irodalomnak. A megválasztásnál abból kell kiindulni, hogy vannak olyan természeti és üzemi adottságok, amelyek alapvetően meghatá­rozzák a választható módszert. Más esetekben a termesztett növény biológiai igényét jobban kielé­gítő módszer alkalmazása a helyénvaló, amennyi­ben az gazdaságosan kivitelezhető. Éppen ezért az öntözési módok megválasztását befolyásoló és meg­határozó tényezők vizsgálatával kiterjedten fog­lalkozik az irodalom (Marjai és munkatársai 1964). Hazai vonatkozásban az öntözési módok ter­mesztési-biológiai kérdéseinek kutatásával keveset foglalkoztunk. Az eddigi kutatások főként a kapás és kertészeti növények esőszerű és barázdás öntö­zésének termesztési, hidrológiai és ökonómiai kér­déseinek tisztázására szorítkoztak (Marjai és mun­katársai 1964). Az őszi búza öntözött vetésterületének fokoza­tos növekedése (1968-ban 30 627 kat. h.-t öntöz­tünk), a felületi önt özésreberendezett területek ok­szerű hasznosítása Magyarországon is indokolttá tette az őszi búza felületi öntözésének vizsgálatát, illetve felületi és esőszerű öntözésének termesztési szempontból történő elbírálását. Irodalmi áttekintés Az irodalom alapján az őszi búza felületi és kom­binált (felületi és esőszerű) öntözésének vizsgála­tával legkiterjedtebben a Szovjetunióban és Romá­* Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, Kar­cag. niában foglalkoznak. Nagyobb víznormák eseté­ben a felületi, míg kisebb vízadagok esetében az esőszerű öntözést helyezik előtérbe, mivel a na­gyobb vízmennyiségeket sokkal gazdaságosabb fe­lületi módon kiadni. Hafizov (1968) közlése szerint —viszonyaik kö­zött — az őszi búza normális fejlődése és jó ter­mése szempontjából mind a tározó (1600—2000 m 3/ha), mind a szárbaszökéskori (650—800 m 3/ha) öntözés egyaránt fontos. A lényegesen nagyobb vízmennyiséget igénylő tározó öntözést felületi módon, míg a kisebb vízmennyiséggel történő, vegetáció alatti öntözést esőszerűen célszerűbb kiadni. Maljugin és munkatársai (1958) a Volgán túl, Szaratov kerületben felületi módon öntözött nagy búzatáblákon végzett megfigyelései szerint a nagy területek öntözése, a külső környezet jelentős meg­változását idézte elő. Az éghajlati elemek legna­gyobb eltérését a déli napsütéses órákban tapasz­talták. A levegő hőmérséklete az öntözetlen búzá­ban a talajfelszínnél legmagasabb és jelentősen csökken a növényállomány felett, az öntözött bú­zánál pedig fordítva, a talajközeiben a legalacso­nyabb és a magassággal nő. Ugyanakkor a levegő páratartalma 19—30%-kal magasabb mint az ön­tözetlen állományban. Popescu (1960) megállapítása szerint a nagy víz­mennyiséggel történő őszi tározó öntözést a gabona­féléknél — kötött talajon — legcélszerűbb baráz­dásan vagy sávos csörgedeztetve végezni. Dél­Románia száraz őszű vidékein a tározó öntözés az őszi búza termését 4 q/ha-val növelte. Merculiev és munkatársai (1960) szerint a Havasalföldön vég­zett kísérletekben az öntözés az őszi búza termését 10,4 q/ha-val növelte, 40 q/ha össztermés mellett. Legjobb eredményt az 1100—1500 m 3/ha tározó és 500—700 m 3/ha vegetációs idő alatti öntözés adta. Előbbi vízmennyiséget felületi módon, míg utóbbit esőszerűen adták ki. Jonescu (1969) a lejtős terepek öntözésénél az esőszerű módszerrel szemben előnyben helyezi a felületi öntözést. A búza tározó öntözésénél a sá­vos-csörgedeztető öntözést nem tartja előnyösnek, ezzel szemben a barázdás öntözés jelentőségére hívja fel a figyelmet. A barázdákat vetés előtt 1 m távolságban kell kihúzni. Hadock (1958) kísérleti eredményei alapján le­vont következtetése az esőszerű, illetve a felületi öntözési módok alkalmazási körére vonatkozóan: szemestermények esetében az esőszerű öntözés nem előnyös, úgy látszik, hogy zavarja a beporzás vagy magkötés folyamatát.

Next

/
Thumbnails
Contents