Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

10. szám - A márkói tározó komplex vizsgálata - Dr. Erdélyi Mihály: A márkói tározó és környéke vízföldtana és mérnökgeológiája

Rádai ö. 2. Légi fényképek értelmezése Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. 471 A Csatárhegy és a Malomhegy É-i lejtőit szabdaló vonalak kevésbé fontosak. Erőteljes elmozdulás történt a Malomhegy, Várhegy közötti Menyekei völgy vonalán is. Ez a törés még a Menyekei-erdőben kettéágazik és K-i ága a Vámosi-erdőn át a Veszprémfajsz D-i oldalán levő Kálváriahegy irányába fut. A Tekeres-völgy—csatárhegyi vető és a menyekei vető vízszintes elmozdulásának fetülete a külszínen mintegy km-esnek jelentkezik. A tározó szempontjából nem jelentős, de a teljesség kedvéért megemlíthető még a Várhegy—Miklóspálhegy közötti, az ettől Ny-ra levő és a Miklóspálhegy—Balogszeg közötti vonal, továbbá a Balogszeg—Mecsek közötti törés. Utóbbi négy vonal — több-kevesebb út után — metsződik. 2.2.4. Harmadkori képződmények és a triász dőlésviszQnyai A Séd É-i oldalán a fiatalabb üledékek alatt nyomozható szerkezeti vonalak elmosódottabbak (5.és 6. ábra). Jelentőségük csekély. A Sédtől D-re levő terület dolomitján jó rétegzettséget és dőlést csak kevés helyen láttunk és mérhettünk (6. ábra). A dőlés Ny—ÉNy-i, jól összehangolható az ,,en échelon" jelleggel. Belőle pedig az következik, hogy a haránt-törések Ny-ra néző homlokfala Ny-i dőléssel vetődött le, míg a törések K-i fala felpikkelyeződve emelődött meg és billent ki. Ez a kép ugyanaz, mint amit a litéri rátolódás és a veszprémi töréses rátolódás jobban ismert szakaszai mutatnak. IRODALOM [1] Laezkó Dezső: Veszprém városának ós tágabb környékének leírása. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. Budapest, 1911. [2] Lóczy Lajos: A Balaton környékének geológiája és morfológiája. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. Budapest 1913. [3] Erdélyi-Fazekas János: A Balatonfelvidék geológiai és hegyszerkezeti viszonyai a Veszprémi-fennsíkon ős Vilonya környékén. A M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve, XXXVI. köt. 3. füz. Budapest, 1943. [4] Teleky Géza: Beitrage zur Stratigraphie und Tektonik der Umgegend von Liter im Balaton-Gebirge. A M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve, XXXII. köt. 1. füz. Budapest, 1936. [5] Manual of Photographic Interpretation. American Society of Photogrammetry. Washington, 1960. [6] Kókay József: A Herend—márkói barnakőszén terület földtani és őslénytani vizsgálata. Geol. Hungarica Ser. Geol. Faso. 36. Budapest, 1966. 3. A márkói tározó és környéke vízföldtana és mérnökgeológiája Dr. ERDÉLYI MIHÁLY* A tervezett tározó helye vízzárás szempontjából kényes helyzetű, mert a terület uralkodó kőzete dolomit (2. ábra). 1. A dolomit, CaC0

3 tartalmától függően, karsztosodé kőzet, benne tehát az oldódási járatokon át vízveszteség jelentkezhet. Az itteni dolomit szerencsére mészszegény. 2. A dolomit ridegsége miatt a hegységképző erők hatására erősen töredezetté, zúzottá válhat s vízföldtanilag durva törmelékes kőzetként viselkedik, ha a hézagai nem tömődnek el. A Séd völgye ebből a szempontból kedvezőtlen, mert a völgy igen erős szerkezeti vonalat foglal el (5. és 6. ábra). 3. A területen a menyekei erdészház és a tekeresi völgy kútja szerint a karsztvíz szintje néhány méterrel a völgytalp alatt van. A Séd függő mederben folyik. Igen kedvező jel ez, mert a völgytalp üledékeinek vízzárását igazolja. Ez a vízzárás még ott is kedvezőnek látszik, ahol a Séd néhány helyen a meredek déli oldal alatt, dolomit törmelékben folyik. Lássuk most részletesen a meglevő földtani térkép ós a légi fénykép értelmezése alapján végzett terepi megfigyelések eredményeit összehasonlítva a geofizikai mérések szelvényeivel. 3.1. A völgy déli oldala / A völgy déli oldala meredek dolomit lejtő. A tervezett tározótérben várható duzzasztott vízszintig általában vékony törmelékkel borított. * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. Ez a törmelékes fedőréteg igen fontos a völgy déli meredek lejtőjének vízzárása szempontjából. Anyaga dolomit törmelék és lösz keveréke, felső része talajosodott. A lejtőn e takaró felül általában vékony, lefelé vastagodik, s csak a völgysík közelében éri el átlagosan az 1—1,5 m-t. A völgy hosszában nem összefüggő. A völgytalp közelében csak néhány helyen van a felszínen a szálbanálló dolomit, vagy majdnem tiszta törmeléke. A lejtőn a völgytalptól haladva egyre vékonyabb és hézagosabb. Ez különösen fontos és kedvezőtlen helyzet. A tervezett gát helyén és attól felfelé forrásirányban haladva azonban a völgyben a törmelékfedő majdnem hézagtalan. A légi fénykép és a helyszíni bejárás szerint ezt a völgyoldalt a karsztos törések szabdalták fel (5. és 6. ábra). A törések helyén a zúzott zóna szélességétől és a szerkezeti mozgások intenzitásától függően kisebb-nagyobb völgyek, végső esetben csak homorú formák keletkeztek a völgy oldala mentén. A legerősebb mozgások hozták létre a legszélesebb zúzott sávokat és éppen itt alakultak ki a legnagyobb völgyek. De ezekben a völgyekben a völgyoldal hosszában haladva legkisebb a lejtőszög, ezért a legvastagabb a törmelék, tehát legjobb ennek vízzárása is. Az a kedvező helyzet alakult ki, hogy éppen a leginkább töredezett sávokban legjobb a törmelék zárása. Ez fokozódik még azzal is, hogy a kisebb lejtőszögű törmelékben, tehát éppen a töréses sávok feletti vastagabb törmeléktakarón, a talajréteg is a legvastagabb, a legtöbb finomszemcséjű, s ezért a jól záró frakciót tartalmazza.