Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

10. szám - A márkói tározó komplex vizsgálata - Dr. Erdélyi Mihály: Bevezetés

Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. 466 A MÁRKÓI TÁROZÓ KOMPLEX VIZSGÁLATA Bevezetés A márkói tározónak ipari vízigényt kell majd kielégítenie. Üdülési és sportcélú hasznosítása többletként jelentkezhet. Ez az első kísérlet Magyarországon, amikor a komplex feltárás igénye megvalósulhatott egy nagyobb vízügyi létesítmény előtervezésében. Erre szükség is volt, mert a tározó völgyterület déli oldala dolomit, töréses sávokkal átjárva, a völgy folyóvize pedig függő völgyben folyik, méterekkel a karsztvíz szintje felett. Ez utóbbi körülmény miatt igen fontos volt a dolomit, meg a völgytalp és völgyoldal laza kőzeteinek alapos felszínalatti vizsgálata is. A hat közlemény sorrendje a feltáró tevékenység időbeniségét is jelzi. A korábban végzett kutatás eredményeit közlő tanulmányokat szándékosan azért nem dolgozták át a szerzők a későbbi vizsgálatok eredményeinek ismeretében, hogy az olvasó láthassa, mit igazolt, módosított vagy vetett el a későbbi vizsgálat a korábbiak eredményeiből. Ezzel az is igazolódik, hogy a komplex vizsgálat igénye jogos, de szükséges a vizsgálatok olyan sorrendje is, ahogy ez itt történt. Az első tanulmányban a hidrológus keres választ arra, hogy a vízigény kielégíthető-e. Nem adhat választ azonban arra, hogy a tározásra kiválasztott völgyszakaszon milyen földtani és talajmechanikai adottságok vannak, a kőzetek vízzáró tulajdonságai milyenek, vagyis végsősoron mennyiben határozzák meg a létesítmény gazdaságos építését és fenntartását. A második tanul Hiányban a szerző a terűlet légifényképeinek hegységszerkezeti elemzését közli. Ez a kutatás karsztos tározó létesítése esetén nélkülözhetetlen, főleg akkor, amikor a völgy a karsztvíz szintje felett függő helyzetben van. Ilyen esetben különösen fontos felhívni már jó előre a későbbi kutatást végző szakemberek (geológus, geofizikus, talaj mechanikus) figyelmét azokra a helyekre, a töréses sávokra, a vékony törmelékkel fedett karsztra, ahol a feltárást fokozott gondossággal kell elvégezni. Különösen a töréses sávokban lehet a függő helyzetű völgyben vízveszteséggel és kisebb állékonysággal számolni. A légifénykép értelmezés ezeket a követelményeket kielégítette. A harmadik tanulmányban az olvasó a mérnökgeológiai vizsgálat eredményeit találja meg. A geológiai vizsgálat a helyszínen, meglevő földtani térkép birtokában és a légifénykép értékelés hegységszerkezeti adatai ismeretében történt. A terepen derül ki, hogy a fénykép-interpretációval feltárt törések mennyire követhetők, azok milyen mértékben nyitottak, vagy tömődtek el, milyen vastag és milyen kőzetanyagú a fedő törmelék. A mérnökgeológiai bejárás a helyi kőzetek vízzáró tulajdonságaira, esetleges építőanyagként való alkalmasságukra vonatkozóan is bőséges tájékoztatást nyújt a későbbi geofizikai és talajmechanikai vizsgálat számára. Részletesen: kijelöli azokat a helyeket, ahol sűríteni kell a geofizikai mérést, de a terület kőzeteinek és hegységszerkezetének ismeretében a geofizikai adatok mérnökgeológiai értékelését is döntően segíti. A negyedik tanulmány a geofizikai mérések eredményeit közli. A geofizikus, a hidrológus igényeinek és adatainak ismeretében, a mérnökgeológus térképének és szelvényeinek birtokában, kísérli meg a fedőkőzet települési viszonyainak, vastagságának felderítését, a fedett kőzet fizikai tulajdonságainak meghatározását és a szerkezeti mozgásokkal zavart sávok követését. A legnagyobb megtakarítás éppen a geofizikai vizsgálattal érhető el, mert a műszer tárgyilagossággal követi és rögzíti az eltérő geofizikai paraméterekkel jellemzett kőzetfajtákat és azok térbeli helyzetét, mégpedig a felszínről, fúrások nélkül. Az egyes geofizikai módszerek egymás ellenőrzésére és kiegészítésére is alkalmasak, ahogy az a tanulmányból is látható. Az ötödik tanulmányban a talajmechanikai feltárás „fordítja le" a geofizika relatív eredményeit méterre, kőzetszilárdságra, szemcseösszetételre és egyéb paraméterekre. Ezzel még közelebb jutunk a tervező igényeihez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a talaj mechanikus figyelmét a geológiai és geofizikai kutatás a kijelölt „kényes" helyek és sávok vizsgálatára irányította. A geofizikai vizsgálatok műszerrel nyert és ezért tárgyilagos eredményeinek ellenőrzésére és interpretálására sokkal kevesebb fúrás kell, mint-ha a műszeres felderítés elmaradt volna. Az igazi és lényeges megtakarítás, mind költségben, mind pedig időben abban jelentkezik, hogy a talajmechanikai feltárás megrövidül, mert jóval kevesebb fúrás és laboratóriumi vizsgálat kell. Fel kell itt is hívnunk az olvasó figyelmét a talajmechanika és gofizika igen szoros és gazdaságos együttműködésének vízgazdálkodási szükségességére, amire nálunk még nincs példa. A hatodik tanulmány szerzője a megelőző összes feltárás birtokában ad számot a gát tervezéséről. A biztonságos tervezés előmunkálatait kell itt hangsúlyozni, mert részben karsztos kőzetű függővölgyben kell a gátat megépíteni. A tervező mérnök számíthat a geofizikai és talajmechanikai vizsgálatok együttesen elért eredményeire, arra, hogy mind a felszíni, mind a fedett kőzetek, mind pedig a töréses sávok térbeli helyzetét részletesen ismeri. Igen kedvező helyzet és követendő példa ez a jelenlegi eset, amikor a hidrológus és a gáttervező mérnök ugyanaz a személy. Ismeri a tározás igényét és a hidrológiai adottságokat, a kezdetet, s végül az összes előbbi kutatás eredményének birtokában a végső fázisért, a tervezésért is felelős.