Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
9. szám - Dr. Lengyel Anna: A szennyvizek és szennyvíziszap humán parazitológiai vonatkozásai
430 Hidrológiai Közlöny 1970. 9. sz. / Dr. Lengyel A.: A szennyvizek és szennyvíziszap rr.inden pontján hamarosan kialakulnak és tartósan fennállnak. A 4 — 5 hónapig történő érlelés után a komposzt parazitológiai szempontból ártalmatlannak tekinthető: a komposzt prizma mintavételi pontjaiban exponált Ascaris peték morfológiailag és biológiailag is életképtelennek bizonyultak; a peték jelentős százaléka desintegrálódott. Közegészségügyi szempontból kívánatos lenne, ha a szennyvíziszap parazitológiailag nem fertőző állapotban kerülne ki a szennyvíztisztító telepekről. Tekintettel arra, hogy egyik szisztémában sem tökéletes az iszapban a féregpeték destrukciója, számos laboratóriumi és üzemi kísérletet végeztek kemikáliák vagy fizikai behatások ovicid képességeinek vizsgálatára. Savak, lúgok, anorganikus sók és organikus vegyületek magas koncentrációjú oldatai közül Liebmann [29]. Schlieper és Kalies [24], Fudolfs, Falk és Ragotzkie [38], Dozanska és Iwanczuk [39], Jirovec [40], Buske [41] és még számos irodalmi adat, — a hazaiak közül Szeness és Láng [42], Láng [43] (1969), továbbá a magunk vizsgálatai szerint is csak néhányat (jód, jódtinktúra, phenol, kresol, metilbromid, klórmész, exotherm reakcióval járó vegyületek) találtunk laboratóriumi méretekben használhatónak. Üzemi mértékben ovicid hatású vegyszer jelenlegi ismereteink szerint nem kerül alkalmazásra. Történtek kísérletek túlnyomás parazitológiai hatásának vizsgálatára is, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a túlnyomás az Ascaris peték olyan fokú károsodását okozza, hogy nem képesek további fejlődésre. Az eredmények azonban azt mutatták, hogy 1,6—3,5 és 4,5 at nyomás sem okozza a peték irreversibilis destructioját. További laboratóriumi kísérleteket folytattak ultrahang alkalmazására is, természetszerűleg e kísérleteknek a gyakorlatban a nagy szennyvíz és iszaptömegek miatt jelentőségük nincsen. Elméletileg és gyakorlatilag is a féregpeték destruálására a hőkezelés látszik a legalkalmasabbnak. A szükséges behatási idők tekintetében az irodalmi adatok nem egységesek. Általánosan elfogadott azonban, hogy az iszap teljes mennyiségének hőkezelése 60 °C-on %—1 óráig, vagy 70 °Con 10 percig az iszapot parazitológiailag megbízhatóan ártalmatlanítja. Sajnálatos módon az iszap hőkezelése nehezen megoldható és költséges feladat. A közműves ivóvízellátás kiépítésével nem tart lépést a csatornázás, a szennyvíz és szennyvíziszapkezelés, a szennyvízelhelyezés fejlődése. A csatornázás túlterheltsége a világ csaknem valamennyi nagyvárosának hygiénés hiányossága, amelynek káros kihatásai közül egyike a legjelentősebbeknek a befogadó vízfolyások elszennyeződése. A recipiens parazitológiai szennyeződése függ a szennyvíz és a befogadó vizének mennyiségétől és a betáplált szennyvizek minőségétől. Nem kellően tisztított szennyvizekkel erősen vagy folyamatosan terhelt élővízrecipiensek higiénés mutatói igen kedvezőtlenek. Derítetlen szennyvizek bevezetése kis vízhozamú befogadóba pedig a felszíni vizet lényegében szennyvízzé változtatja. A felszíni vizek öntisztulásának megindulása a derítetlen vagy elégtelenül tisztított szennyvizekkel bekerült féregpeték kiülepedését eredményezi. A peték ki ülepedése a lassúbb folyású helyeken jön létre. A kiülepedett iszap bomlása gázképződéssel járhat, amelynek eredményeképpen a felszálló iszaprészecskékkel a peték ismét bekerülhetnek a vízfolyásba. Az élővízrecipiensek szennyeződésének jelentőségét a további felhasználás adja meg. A hazai vízkészlet jelentős részét felszíni vizeink képezik. A felszíni vizeknek mezőgazdasági öntözővízként való felhasználása rendszerint közegészségügyi meggondolás nélkül történik. Intézetünkben 1962—63-ban Berky [44] munkacsoportja foglalkozott szennyvizekkel erősen terhelt felszíni vizek komplex hygiénés vizsgálatával. Parazitológiai vizsgálatainkban 7 felszíni víz (Kapós, Körös, élővízcsatorna, Wesselényi tó, Eger patak, Gyöngyös patak, Hevesi tó és Ikva patak) 21 mintavételi pontján vett 46 mintából 16 esetben mutattunk ki életképes féregpetéket. Hogy a felszíni vizek parazitológiai öntisztulása elsősorban a féregpeték fizikokémiai sajátságaihoz kapcsolódik és nem a biokémiai folyamatokhoz kötött; jelzi az a leletünk, hogy féregpetét olyan felszíni vízmintákból is kimutattunk, amelyekben az általános vegyi és bakterológiai mutatók kedvezőek voltak. A szennyvizek talajban való végső elhelyezése számos település egyedüli megoldási lehetősége. A talajban való elhelyezés gyakran szennyvízöntözés útján történik. A talaj szenny vízterhelhetőségével kapcsolatosan számos laboratóriumi és üzemi parazitológiai kísérletet végeztek. Legler [45] modellkísérletei szerint szennyvízszikkasztásnál egy 2,5 cm vastag könnyű humusztalajon csak egyes ascarispeték mennek át. Ugyanennek a talajféleségnek 6 cm vastag rétege mind a szikkasztásnál, mind 1 at. túlnyomással az Ascaris peték részére gyakorlatilag át járhatatlannak bizonyult. Finom homok alkalmazásakor a szikkasztásnál 3 cm vastag réteg, túlnyomásnál 8 cm vastag réteg volt képes az Ascaris petéket visszatartani. 1—2 mm-es homokszemcse-nagyságnál 10 000 cm 3 víz átfolyása után az Ascaris peték 37—45 cm-es rétegszintben jelentek meg. Gartner és Müting [46] vizsgálatai szerint az Ascaris peték infiltratios mélysége addig ér, ameddig a szennyvízben levő organikus anyagoké. A talaj megmunkáltsága, a talajférgek, rovarok és apró állatok a féregpeték mélyebb talajszintbe való kerülését elősegítik. Gartner és Müting [46] szabadföldi kísérleteik alapján az Ascaris peték életképességét a talajban mintegy 1 %—2 évre becsülik. Schlieper [32] szerint elegendő néhány nyári hét és az Ascaris peték homokos talajban elpusztulnak. A féregpeték élet- és fertőzőképes állapotban való maradása a talajban számos tényező: a talaj kémiai-fizikokémiai sajátságainak, hőmérsékleti és nedvességi viszonyoknak, az UV sugárzásnak stb. függvénye. A talaj biokémiai aktivitása, talajbaktériumok és gombák is hozzájárulnak a féregpeték elpusztításához. —A gyakorlatban a középeurópai klimatikus helyzetet alapulvéve, a féregpeték életképessége a talajban egy évre tehető.
