Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Könyvismertetés

426 Hidrológiai Közlöny 1970. 9. sz. Karliczky K.: A tározókból termelhető ivóvíz távozó vízben még 1 mg/l körül volt. Az egész tisztító berendezésen változatlanul haladt át a víz mangán és ammónia tartalma. A kísérletek nagy részében az 1,2 m 2 felületű lassú szűrő 10 l/perc vízmennyiséggel volt terhelve. Ez a terhelés 0,5 m/óra, 12 m/nap hidraulikus szűrő­terhelésnek felel meg. Egy hónapos üzemelés után ezt a szűrőterhelést még 18 m/nap értékig fokozni tudtuk. A lassú szűrő a maximális terhelés mellett is kifogástalan vizet szolgáltatott. A fentiek szerint a Lázbércre tervezett lassú szűrő 6 m/nap szűrő­terhelése biztonságos üzemet tesz lehetővé. Összehasonlításképpen alumíniumszulfát adago­lás nélkül is üzemeltettük a berendezést. Az elő­tisztító rendszer (derítő, gyorsszűrő) megkerülése nehézségekbe ütközött. A víz a teljes berendezésen áthaladva jutott a lassú szűrőre. A nyersvíz átlátszósága 450 mm, oxigénfogyasz­tása 5,7 mg/l volt. A derítőn és a gyorsszűrőn át­haladó vízmennyiség a szokásos 50 l/pere teljesít­ményre volt beállítva. A lassú szűrőn kezdetben 15 l/perc, majd később a szűrő eltömődésének arányában kisebb vízmennyiség haladt át percen­ként. A derítőben alumíniumszulfát adagolás nélkül alig érezhető változás következett be a vízössze­tételben. A nyersvízben levő lebegő anyag egy része kiülepedett, aminek következtében, hozzávető­legesen 0,2 mg/l oxigénfogyasztás csökkenés kö­vetkezett be. A gyorsszűrőn kezdetben erőteljes szűrőhatást észleltünk. A víz átlátszósága 1 m-re növekedett. Az oxigénfogyasztás csökkenése meg­közelítette a 2 mg/l-t. 6 órás üzemelés után az átlátszóság 600 mm-re csökkent és az oxigén­fogyasztás csökkenése is 0,5 mg/l-re szállt le. A kí­sérlet további időtartamában a víz a lassú szűrőre ennek megfelelő összetétellel jutott. Szennyezett­sége alig különbözött a nyersvízétől. Kezdetben a lassú szűrőből távozó tisztított víz minden tekintetben kifogástalan volt, 6 óra el­teltével az egyetlen változás abban mutatkozott, hogy a víz oxigénfogyasztása valamit emelkedett. 24 órás üzemelés végére, amikor már előtisztítást alig végzett a derítő és gyorsszűrő, a lassú szűrő­ből még mindig kifogástalan átlátszóságú, szag­talan víz távozott. A lassú szűrő teljesítménye azonban az előtisztított víz lebegőanyag tartal­mának növekedésére 10 l/perc alá csökkent. A szűrő szervesanyag visszatartása is romlott. A lassú szűrőről távozó vízben az oxigénfogyasztás a kísérlet végére 4 mg/l fölé emelkedett. A kísérleti eredmények értékelése A kísérletekből minden esetre megállapítható a lázbérci tisztítóműhöz tervezett technológiai koncepció használhatósága. A végzett munka tájékoztató jellegű üzemi kísér­letként értékelhető. A vizsgálatok rövid időtartama megakadályozta, hogy a lassú szűrő üzemszerű működésének minden feltételét megfigyelni tud­juk. A rövid, 6 hetes kísérleti idő nem tette lehe­tővé, hogy a vizsgálatokat a lassú szűrő teljesít­ményének érezhető csökkenéséig folytassuk. A szű­rőhatás részletesebb elemzésére sem volt mód. A szűrő működését csak a szabványos vízminőségi mutatók alapján ellenőriztük. Minden esetre meg­állapítható, hogy a lassú szűrő szag- és íztelenítő képessége kifogástalannak mutatkozott. Előtisz­tított víz használata esetén terhelhetősége gyakor­latilag nem változott egy hónapos üzemelés után sem. A rendkívül jól előtisztított víz miatt a ter­helés a gyorsszűrő terhelésének 25%-áig volt fo­kozható. Minden víztisztítási problémát azonban a lassú szűrő sem képes megoldani. A mangán változat­lanul haladt át az egész szűrőberendezésen. Az alumíniumszulfát adagolás egymagában olyan vi­szonyokat teremtett, hogy a mangán leválására a víz oxigéntelítődése után sem lehetett számítani. A tisztítómű csak a szervesen kötött nitrogént tartotta vissza. Az aránylag magas ammónium­ion tartalom változatlan maradt. A felszíni vízből történő ivóvíz előkészítésének egyik legnagyobb problémája a szagtalanítás. A kísérletek szerint ennek a megoldása teljes mér­tékben sikerült. A lassú szűrő előnyösen csökken­tette a víz szervesanyag tartalmát, a vizet csak­nem teljes mértékben vastalanította, az alumí­niumszulfátos derítés következtében fellépő ag­resszív tulajdonságokat is megszüntette. Üzeme­lése olcsó. Ezek az eredmények a magasabb be­ruházási költségek mellett is figyelmre méltóak. Remélhető, hogy a lázbérci víztisztítómű techno­lógiai terve lényeges lépés a tározóból termelt ivóvíz komplex tisztítási problémáinak megoldá­sában. Lapunk 1970. 8. számában, annak 384. oldalán névelírás történt. A helyes szöveg a következő: Dr. Dudich Endre — Dr. Loksa Imre: Állatrendszertan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1969, 708. oldal, 363 szövegközi ábra, 8 színes tábla. Ára műanyag kötésben 102,—Ft.

Next

/
Thumbnails
Contents