Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Dr. Lengyel Anna: A szennyvizek és szennyvíziszap humán parazitológiai vonatkozásai

Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. 427 SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A szennyvizek és szennyvíziszap humán parazitológiai vonatkozásai Dr. LENGYEL ANNA* Az urbanizáció extenzív és intenzív fokozódásával a szennyvizek eltávolítása, végsó' elhelyezése és ártalmatlanítása világszerte a közegészségügy egyik legnagyobb problémájává vált. A következőkben a szennyvizek sokrétű és összetett közegészségügyi-járványügyi problémaköréből a parazitológiai vonatkozásokról kívánunk rövid áttekintést adni. A szennyvizek a legkülönfélébb emberi és állati protozoonok cystáit, bélférgek petéit, lárváit a legkülönbözőbb mennyiségben tartalmazzák. A protozoonok és férgek fajai a földrajzi terület szerint változnak, a kimutatható peteszám a háztartási fekális szennyvizek arányától, a népesség, ill. a háziállatok fertőzöttségének fokától függ. Liebmann [1] szerint Közép-Európában egy milliós lakosszámú városban naponta mintegy egy milliárdra becsülhető a nyers szennyvízzel a szennyvízderítőkbe bekerülő féregpetéknek a száma. Dél-Európában, Afrika, Kis- és Kelet-Ázsia nagyvárosaiban ez a szám jelentősen magasabb. A mérsékelt égövi területeken a szennyvizek parazitológiai jelentőségét elsősorban a parazitás fertőző betegségek egyik csoportjának, az ún. geohelminthosisok epidemiológiájában játszott szerepe határozza meg. Az e csoportba tartozó bélféregfertőzések közös jellemzője, hogy a kórokozó a fertőzött szervezetből, a fertőző forrásból éretlenül, nem fertőzőképes állapotban ürül és csak a külvilágban; a talajban, szennyvízben, szennyvíziszapban eltöltött hosszabb-rövidebb fejlődési periódus után válik fertőzőképessé. Az ember fertőzése a fertőzőképes állapotot elért pete szájon át történő felvételével történik, fertőzött talaj részecskékkel szennyezett kéz közvetítésével, fekáliával vagy szennyvíziszappal trágyázott, szennyvízzel öntözött, nyersen fogyasztott gyümölcs- és zöldségfélék útján. A geohelminthosisok közül Európában az ostorféregfertőzés, a trichurosis és az orsóféreg-fertőzés, az ascaridosis a legnagyobb jelentőségű. Stoll ,,This wormy world" c. munkájában a világ Ascaris fertőzöttéinek számát 644,4 millióira, a Trichuris fertőzöttek számát 335,1 millióra becsüli: ebből Európára 30, ill. 34 millió esik. A szennyvizekben dominánsnak a geohelminth peték közül a nagy peteprodukció miatt az orsóférgek, az Ascaris fajok petéinek előfordulása tekinthető. A szóklettel ürülő Ascaris peték teljesen éretlenek; a vaskos hármas rétegeződósű petetokon belül differenciálatlan szikanyagot tartalmaznak. Az éretlen peték embryonális fejlődése optimális környezeti feltótelek (28—33 °C meleg, elegendő oxigén és nedvesség) között Í6—-28 nap alatt fejeződik be; ez az időszak szükséges a fertőzőképes stádium, a kifejlett lárvát tartalmazó pete kialakulásához. * Országos Közegészségügyi Intézet parazitológiai osztálya, Budapest. Gyakoriság szerint a szennyvizekben a második helyet a geohelminthek közül az ostorféreg, a Trichuris trichiura petéi foglalják el. A peték éretlenül ürülnek a szóklettel; fertőzőképessé válásuk, a hármas rétegeződósű petetokon belül a lárva kifejlődése, az Ascaris pete igényeivel nagyjából megegyező hőmérsékleti és nedvessógi viszonyok között 5—6 hét alatt fejeződik be. Az Ascaris és Trichuris peték embryonálódásához szükséges hőmérséklet legalább + 8— ós legfeljebb 39 °C. Alacsonyabb hőmérsékleten a fejlődés félbeszakad, de azonnal folytatódik, ha a peték a megfelelő feltételek közé kerülnek. A fagyáspont alatti hőmérsékletek sem károsítják jelentősen a geohelminth petéket. Az európai szennyvizekben a nagy galandféregfajok, a Taenia speciesek petéi is meglehetős gyakorisággal szerepelnek. A Taenia peték szennyvizekben való előfordulása elsődlegesen állategészségügyi probléma, de áttételesen humán parazitológiai szempontból is jelentős. A taeniidosisok terjedéséhez ugyanis köztigazda szükséges. A galandférgességek közül témánk vonatkozásában a simafejű galandféreg (Taenia saginata) fontos; ennek köztigazdája a szarvasmarha. Az emberi széklettel szennyvízbe került Taenia peték élet- és fertőzőképessége kezeletlen szennyvizekben 16—35 napig marad fenn [2]. A szennyvizekkel a legelőre került peték kedvező körülmények között 8 hétig is életben képesek maradni. A szarvasmarhák fertőzöttségének, a borsókakór létrejöttének egyik gyakori módja a szennyvízzel öntözött legelőkön való legeltetés, vagy innen származó takarmánnyal való etetés. Stoll szerint a világ Taenia saginata fertőzötteinek száma 38,9 millióra tehető. Az ember megbetegedése csak a köztigazda fertőzött húsának elégtelenül sütött-főzött vagy nyers állapotban való fogyasztása útján jön létre. Az európai szennyvizek parazitológiai spektruma az ismertetettnél jelentősen szélesebb. Humán egészségügyi viszonylatban azonban az egyéb peték, ill. protozoon cysták előfordulásának, azok alacsony rezisztenciája miatt, gyakorlati jelentősége nincsen. Az európai nyers szennyvizek petetartalma átlagos körülmények között literenként a tizes nagyságrendben mozog. Rudat [3] a berlini nyers szennyvízben literenként 2—10 Ascaris, ill. 2—5 Taenia petét mutatott ki; Sinnecker [4] 1958-ban 5 szennyvíztelep vizsgálata során a nyers szennyvízben literenként 30—83 Ascaris, 12—43 Trichuris, ill. 0—24 Taenia petét talált, míg Schmidt- Vieland [5] stuttgarti vizsgálataiban literenként 24—33—75 Ascaris pete kimutatását írja le. Engelbrecht [6] két, szennyvizét főként Berlinből kapó telep 164 randomizált mintájának vizsgálatakor literenként 2,3—22,0 Ascaris, ill. 0—9 Trichuris és 0—6,0 Taenia pete kimutatásáról számol be. Hazánkban Zoltai és Angyal [7] Budapest nyers szennyvizéből literenként 0,5—2 Ascaris petét mutattak ki, míg