Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Karliczky Károly: A tározókból termelhető ivóvíz íz- és szagtalanítása

Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. 423 VÍZELLÁTÁS A tározókból termelhető ivóvíz íz- és szagtalanítása Lassú szűrési kísérlet a Rakacai-tározón KASI.ICZKT K ÁB O I,V* Az elmúlt évtizedekben a vízgazdálkodás a fokozódó vízigények kielégítésére a felhasznált nyersvíz tekintetében mind nagyobb ós nagyobb vízminőségi engedményeket tett. Az egyre kedvezőtlenebb összetételű és fokozódóan elszennyeződő felszíni vizek következtében a víztisztítási eljárások egyre nehezebb és összetettebb felai latokból állnak. A jó ivóvíz egyik legfontosabb minőségi követelménye és élvezhetőségének alapfeltétele, hogy megfelelő organoleptikus tulajdonságokkal rendelkezzék. Lebegőanyagtól mentes, nagy átlátszóságú, csökkentett szervesanyag tartalmú, tiszta vizet aránylag könnyű termelni. Kedvezőtlen nyersvíz összetétel esetén azonban a szag és íz megjavítása sokkal nehezebb feladat. Az ivóvíztermeléssel foglalkozó szakemberek sok esetben hajlamosak arra, hogy az élvezhetőség szempontjából alapvetően fontos íz- és szagmentességet bizonyos mértékig másodlagos körülménynek tekintsék. Ennek oka részben, hogy a víz ízével és szagával kapcsolatos kifogások bizonyos mórtékig szubjektív jellegűek. Az említett érzékszervi tulajdonságok számszerű jellemzése meglehetősen nehéz. A hígításos módszerekkel végzett küszöbérték vizsgálatok is terheltek szubjektív faktorokkal. Fiziológiás szempontból a szag- és ízhatások nem választhatók el élesen egymástól. A gyakorlatban az ízérzet kialakításában mindkét hatásnak szerepe van. Általában ritka eset, hogy az egyik vagy másik tényező önállóan jelentkezzék. Az ivóvíz íz- és szaghibáinak eredete Az ivóvízben kifogásolható íz és szag elsősorban a nyers vízből származik. A vízben levő növényi szervezetek zsíranyagai illóolaj vegyületeket tartalmaznak, melyek jellemző, sokszor kellemetlen (fű, széna, korhadt fa, doh) szagot adnak a víznek. Más szervezetek tömeges jelenléte halszaggal jelentkezik. Nagyobb mennyiségű lebegő szervezet testanyagának bomlása ugyancsak kellemetlen és intenzív szagtermeléssel járhat. A tisztított vízben oldott állapotban maradt szervesanyag bizonyos esetekben utólagos szaghatások forrása lehet. A felszíni víztermeléskor általánosan alkalmazott klóros fertőtlenítés a víz szervesanyag tartalmát is klórozza, melynek révén igen intenzív szagú klórozott szerves vegyületek képződhetnek. Közismert, hogy az ipari szennyvizekből származó, néhány mikrogramm/liter nagyságrendű fenol, klórozás esetén intenzív klórszagot ad a víznek. Hasonló jelenség léphet fel ipari szennyezésektől mentes, sőt tisztított vízben is, ha annak szervesanyag tartalma nagyobb. A tisztított víz szervesanyag tartalma önmagában is újabb szaghatások forrása lehet. A hálózat* Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest. ban különböző mikroszervezetek telepednek meg. Szervesanyag tartalmú lerakódások képződnek, melyek kellemetlen szagot és ízt kölcsönöznek a víznek. Igen gyakori jelenség, hogy a tisztítóműben íz- és szagmentesnek bizonyuló ivóvíz a fogyasztókhoz kifogásolható szaggal és ízzel érkezik. Sokszor az úgynevezett klórszag is elsősorban a hálózatban észlelhető. Magasabb szervesanyag tartalmú nyers víz felhasználásakor a probléma bizonyos mértékig t úlnő a közvetlen vízkezelési műveleteken, ilyenkor a megfelelő minőségű víz szolgáltatásának elengedhetetlen feltétele a csőhálózat gyakori tisztítása. Esetleg megfelelő adalékanyagok (pl. rézszulfát) segítségével kell meggátolni a mikroorganizmusok megtelepedését. A hazai tározók nagy részénél várható, hogy aránylag kedvezőtlenebb vízösszetétel következtében az íz- és szagmentesítés a víztermelőt olyan komplex üzemelési feladatok elé állítja, melyet korlátozott személyi és anyagi feltételek mellett, csak igen nehezen tud biztonságosan teljesíteni. íz- és szagtalanítási eljárások A víztisztítás alapműveleteként használt alumíniumszulfátos derítés szagtalanító hatása eléggé korlátozott. A szaganyagokat el kell roncsolni, vagy adszorbtív úton el kell távolítani a vízből. Erősen oxidatív jellegű anyagok, klór, klórdioxid, ózon, káliumpermanganát roncsoló hatása bizonyos fokú védelmet ad a másodlagos szagképződés lehetőségével szemben is. A szerves vegyületeket elroncsolva, klórmegkötő képességük csökken stb. Az aktív szén adszorbeiós képessége révén köti meg a szag- és ízanyagokat. A vízbői kiszűrt szénnel a szaganyagok is eltávolíthatók. Az aktív szénnel töltött szűrőben a szűrőtöltet tartja vissza a szaganyagokat. A szűrő telítődése után a töltetet cserélni, illetőleg regenerálni kell. HIDROFOR 1. ábra. A lassúszűrési kísérlet folyamatábrája