Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Dr. Szarvas Ferenc: A biotechnika jelentősége és szerepe a vízépítésben

Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. 395 A biotechnika jelentősége és szerepe a vízépítésben Dr. SZAKVAS FEUENC* Az emberiség ismeretanyaga az utóbbi évtizedekben — kivált műszaki téren — óriási mértékben gyarapo­dott. Az egyes tudományterületek viszonylagos fejlett­sége azonban lényeges eltérést mutat egymástól. A kedvezőbb szellemi és anyagi ellátottság az erőtel­jesebb fejlődés kezdeti idején, hatványozottan növeli tovább a különbséget, a gyorsabb eredményre törek­vés pedig a gyakorlat terén inkább mennyiségi, mint minőségi irányban hat. Bizonyos határon túl azután súlyos kényszerítő körülmények figyelmeztetik az al­kotó, építő embert az aránytalanságokra; kérik szá­mon, vajon az ember, mint építő megfelelően szem előtt tartotta-e, hogy létesítményeinek a természetes állapothoz mért arányai növekedésével fokozottan nő a felelőssége az egészséges emberi biotop, az emberi élettér káros megváltoztatását illetően. Különösen nagy az ez irányú felelőssége azoknak a szakköröknek, amelyek olyan létfontosságú és az élő­világ szempontjából helyettesíthetetlen anyaggal dol­goznak, mint a víz. Ezekből a gondolatokból következik, hogy a vízépí­tőnek különös gondossággal kell a vízi és vízen kívüli bioszféra igényeit megismerni és munkájában érvé­nyesíteni. Éppen ezért az élőszervezetek műszaki célokra alkal­mazásának — a biotechnikának — a jelentőségét és sze­repét két nézőpontból kell vizsgálni: — az emberi lét biológiai igényei szempontjából álta­lában, — az élőszervezetek, mint a vízépítés építési anyagai jellemzőinek és alkalmazási lehetőségeinek a szem­szögéből sajátosan. Az első kérdéscsoportot illetően látnunk kell, hogy az ember is csak része az élő természetnek, attól nem füg­getlenítheti magát. Létfontosságú igények és azok a leg­több esetben kizárólagos forrásai kapcsolják az élő ter­mészethez, elsősorban annak egyedül autotrof — más élőlényektől független létre képes — szervezeteihez, a növényzethez. 1. Az élő növényi szervezetek vízépítési alkalmazásának általános indokai Az ember civilizációs és gazdasági berende­zettsége által igénybe vett, fokozatosan növekvő. tér, az emberiség létszámának növekedése, nagy mértékben szorítja vissza a számára is létalapot jelentő növényzetet, az egy főre eső asszimilá­ciós felületet, amely a földön a napfény-ener­giát egyedül képes szervesanyag-termelésre hasznosítani. Igaz ugyan, hogy az emberi tudomány már közel áll a fotoszintézis titkainak a megfejtésé­hez, a fotolízis és a klorofill szintézise már meg­oldott, de úgy tűnik, nem valószínű, hogy racio­nális lesz a növényzet fotoszintézist illető szere­pének mesterséges eszközökkel való helyettesí­tése. A vízmenti termőhelyek általában a legked­vezőbbek a növényzet szempontjából. Itt a leg­nagyobb arányú a szervesanyag- és az oxigén­termelés. E területek hasznosításáról az emberi­ség nem mondhat le, sőt a lehetséges mértékig növelnie kell azt. Mennyire jelentős ez, jelezze, hogy csupán az édesvizek a föld felszínének * Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. mintegy 1/50 részét alkotják, parti, illetőleg partmenti területeik számottevőek tehát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tengerek a föld fel­színének 7/10 részét borítják, szervesanyag-ter­melésük pedig területegységenként mintegy 40 százalékkal többre becsült, mint a szárazula­toké, látni fogjuk, hogy a hasznos növényzet minden lehetséges, elsősorban pedig a legked­vezőbb termőhelyeken való terjesztése, az em­ber jövője szempontjából nagy fontosságú. Számtalan egyéb érv, a növényzet légszűrő és baktericid hatása, a makroklíma durva szélső­ségeitől mentesítő szerepe, egyéb egészségügyi, üdülési és esztétikai jelentősége, a szervesanyag­forgalomban betöltött alapvető szerepe, mind amellett szól, hogy az általános emberi igények szempontjából előtérbe kell helyeznünk a nö­vényzet alkalmazását a vízépítésben is. Ha az építő azon kötelezettsége szempontjából vizsgáljuk a kérdést, hogy az ember ismeretei mielőbbi gyakorlati alkalmazásához mérten ke­vés anyagi ereje miatt, takarékoskodnia kell idővel, anyaggal, és energiával egyaránt, ökonó­miai síkon is nyomós érvet kapunk az élőszer­vezetek alkalmazásának általános indokoltsága mellett. Már közelebb áll a vízépítési feladatokhoz, de még mindig az általános indokok sorába tarto­zik, hogy a vízépítésnek, még részmunkálatok esetében sem szabad öncélúnak, csupán a me­derre vagy a vízfelületre korlátozódó vizsgála­tokra alapozottnak lennie, hanem szem előtt kell tartania a vízforgalom kedvezőbbé tételé­nek a szempontjait is a vízgyűjtőn. Vitathatatlan, hogy az erőteljesen növekvő népsűrűség eltartásához, még a vízben és nap­fény-energiában leggazdagabb trópusi szárazu­latokon sem elegendőek a természet eredeti ál­lapotában nyerhető javak. Az embernek meg kell változtatnia környezetét, a természet rejtett kincseit és energiáit ki kell aknáznia, ha gyara­podó létszáma növekvő kulturális és gazdasági szükségleteit ki akarja elégíteni. Ténylegesen az ember tevékenysége egyre ki­terjedtebben és olyan mértékben érvényesül, hogy a „mesterséges", az ember munkája révén megváltozó környezet, a naturálissal szemben egyre nagyobb területen kerül túlsúlyba. Az ütem azonban nem elégséges és jelentős szelle­mi és anyagi eszközöket köt le azoknak a hi­báknak a korrekciója, amelyeket az építő ember a biológiai törvényszerűségekkel szemben el­követ. Munkánk és eszközeink hatékonyságának ja­vítása érdekében, élettani és gazdasági okokból elengedhetetlen, hogy környezetünk megváltoz­tatása során a céloknak megfelelően, de qualita­tive érvényesítsük és hasznosítsuk a természet erőit, alapenergiáit. A biológiai és egyéb termé-

Next

/
Thumbnails
Contents