Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Dr. Szarvas Ferenc: A biotechnika jelentősége és szerepe a vízépítésben

396 Hidrológiai Közlöny 1970. 9. sz. Dr. Szarvas F.: A biotechnika jelentősége szeti törvények, valamint a műszaki berendezés összhangjával pedig fenntartsuk a nélkülözhetetlen egyensúlyt. A fejlődésnek és az egyensúly folyamatos fenntartásának meghatározó tényezője a víz, illetőleg a vízháztartás minősége. Javítására, céljainknak megfelelő módosítására, olyan lehető komplex technikai rendszert kell kialakítanunk, amely a vízgazdálkodás rendjét a vízgyűjtőn az összes ható tényező összhangjával teremti meg, és amit — KirwalcL nyomán — vízháztartástechnikának nevezhetünk. Ennek a korszerű és nagyon hatékony rendszernek nélkülözhetetlen összetevői az élő növényi szervezetek is. Ugyancsak az általános indokok sorába tartoznak azok a hatások, amelyek hidrobiológiái szempontból indokolják a biotechnikai módszerek alkalmazását. A holt anyagú műszaki művek általában kedvezőtlenek a vízi élet harmóniája, a víz regeneráló képességének fenntartása, növelése és hasznosítása szempontjából. A legtöbb esetben nem eléggé széleskörű szemlélettel létesülnek és kedvezőtlen hatásukat rendszerint újabb berendezésekkel, jelentős anyagi eszközök igénybevételével kell a vízi élet érdekében ellensúlyozni. Az említetteken kívül még sok egyéb érvet sorakoztathatnánk fel, munkaerőgazdálkodási, ökonómiai, tájesztétikai, egészségügyi és egyéb síkon a biotechnikai módszerek alkalmazásának általános indokai sorában. Úgy gondolom azonban, nagyobb teret kell szentelnünk a sajátos indokok taglalásának. 2. Vízgazdálkodási és ökonómiai indokok Ahhoz, hogy a fontosabb sajátos indokokat áttekinthessük, előzetesen számba kell vennünk azokat a lényegesebb vízgazdálkodási, hidrológiai és hidraulikai problémákat, amelyek megoldásában a biotechnikai építési elemek és módszerek tekintetbe jöhetnek. Melyek ezek a fontosabb problémák? a) A legfontosabb és egyre súlyosódó probléma a természetes jó minőségű vízkészletek csökkenése. A népességnövekedés, a gazdasági élet, a civilizáció és kultúra fejlődése összességében is, fajlagosan is nagyobb vízkészleteket kíván. A lefolyás-gyorsítás, a vízfolyások rövidítése, a talajba szivárgás csökkentése, az árhullámok medreken kívüli levezetése arányának mérséklése folytán, a vízkészletek apadnak. b) A fentiekkel együttjár az árhullámok nagyságának, a kis és legkisebb vizek tartósságának a növekedése, ami vízgazdálkodási és vízi közlekedési szempontból egyaránt hátrányos. c) E jelenségek ellensúlyozására többlet tározóteret kell építeni, ami az abszolút szükségletként jelentkező tározótér mellett, növeli a létesítmények, a partvédelem, a feliszapolódás és az eutrofizáció elleni védelem költségét, az igénybeveendő terület nagyságát. d) Kis érdességű műszaki létesítmények, építési megoldások általában növelik a mozgó víz sebességét, vele a medereróziót, aminek ellensúlyozása újabb műveket kíván és növeli a költséget. e) A medererózió fokozódásával növekszik a hordalék mennyisége. f) A növényzet visszaszorulásával nagyobb lesz az improduktív párolgás aránya, csökken a harmatképződés. g) A napfényhatás gátlás nélküli érvényesülésével növekszik a vízhőmérséklet, csökken az oxigénfelvétel és a víz regeneráló képessége. A csökkenő regenerálódó képesség és növekvő szennyvízterhelés miatt viszont növekszik az eutrofizáció mértéke, a káros vízi növényzet mennyisége, a feliszapoló hatás, ami a medrek tározó, illetőleg emésztőképességének csökkenésével jár együtt. h) A vízminőség romlásával, a vízi élettér káros megváltoztatásával gyérül a magasabbrendű vízi élőlények állománya, ami tovább rontja a hidrobiológiái egyensúlyt, a vízminőséget, növeli az ivóvízszerzés költségeit, csökkenti a termelő vízfelület kiterjedését, a halhús-termelést. i) A szélhatások csökkentése nélkül, nagy a hullámzás kártétele, a hordalék mennyisége. j) A víz kémiai és fizikai hatása a vízi létesítményeket erősen igénybe veszi, ami növeli létesítésük és fenntartásuk költségeit. E problémacsoportok számbavétele után, tekintsük át az élő vízépítési elemek fontosabb jellemzőit, annak érdekében, hogy vízépítési alkalmazásuk területét meghatározhassuk, jelentőségüket megítélhessük. A növényvilág, kivált a nagyon sajátos vízi és vízmenti termőhelyi viszonyok között kifejlődött növények, faj- és fajtagazdagsága a legeltérőbb alkalmazási helyre és célra, a legkülönfélébb választékot nyújtja, mind állományképzési, alak- és élettani sajátosságaik, mind el• lenálló és tűrőképességük alapján. 3. Az élő növények műszaki szempontból fontosabb néhány jellemzője A földfelszín alatti növényi részek sűrűn behálózzák és kötik a talajt, a legkülönbözőbb mélységig. A felszíni — 0—20 cm — gyökérállományúaktól, néhány méteres mélységig lehatoló gyökérzetűeken át, több tíz méteres mélységre lejutó gyökerű növényeket ismerünk. Az eddig megállapított legnagyobb gyökerezési mélység 40 m. A vízemelésük ennek megfelelően jelentős. Viszonyaink között is több méternyi lehet. Néhány fontosabb növény gyökérzetének szakító szilárdsága: tarackbúza (Agropyron repens) lóhere (Trifolium repens) terebélyes laboda (Atriplex patula) fekete csucsor (Solanum nigrum) mezei üröm (Artemisia campestris) köz. lucerna (Medicago sativa) fekete nyár (Populus nigra) 72—253 kg/cm

2 109—285 kg/cm

2 93—306 kg/cm162—389 kg/cm-' 91—264 kg/cm

2 254—665 kg/cm

2 49—120 kg/cm

2