Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

1. szám - Dr. Filep György: Szikes és sós öntözővizek javításának elvi alapjai

26 Hidrológiai Közlöny 1970. 1. sz. Dr. Filep Gy.: Szikes és sós öntözővizek maradék Na

2C0

3) értéke 2,5, akkor a víz javításához gipsz esetén mintegy 210, kristályos kalciumkloridot használva 265, kénsav alakalmazásakor pedig 115 g/m

s javítóanyag szükséges. Két eltérő jellegű (lúgosán hidrolizáló Na-sókat tartalmazó és nem tartalmazó) szikes víz javítás előtti és javítás utáni jellemzőit az 1. táblázatban közöljük. A táblázat adatai jól tükrözik a víz legfontosabb értékmérőinek változását, s a nem szódás szikes vizek javítóanyag-szükségletének számításához javasolt összefüggés (Ca^) gyakorlati alkalmaz hatóságát. Egyes esetekben, főként lúgos öntözővizeknek; lúgos, többnyire meszes- sós talajon történő alkalmazásakor, különböző savak javítóanyagkén ti felhasználása is indokolt lehet, amikor a közeg pHjának csökkentésével együtt a talaj mészvegyületeit is oldatba vihetjük. A szükséges javítóanyag mennyiség ez esetben a szódaegyenérték, illetve a beállítandó pH-érték figyelembevételével számítható. A javításnak ez a módja azonban a vegyületek kezelési és szállítási nehézségei miatt ez idő szerint nem általános. 2. Az öntözésre szánt (természetes) vizek lügításos javítása az előbbieknél kiterjedtebben használható eljárás. E módszerrel az utóbbi években hazánkban is figyelemre méltó eredményeket értek el egyes nagyobb kétéltű csatornák és holtágak vizének javításánál . A javítás helyes megoldása mindenkor a helyi viszonyoknak (hígító víz mennyiségének és minő150 200 250 300 350' 450 Higitwh sótartalma [mg/l] (C

h) 2. ábra. Nagy sótartalmú nem szódás öntözővizek hígítási •aránya különböző hígltóvizek esetében (2—10 = a hígítások mértéke ) Crftf =legfeljebb 500 mg/1; Co!iZ~1000 mg/l eléréséhez szükséges hígítási arány vonalai; C

e=az eredeti sós víz; Cft=a hígítóvíz sótartalma Fig. 2. Dilution ratio of sodic irrigation waters with high salts content, for different dilution waters (2—10 = dilution ratios ) Lines of dilution ratios necessary to obtain. Cdil— n0 more than 500 mg/lit; Cfal 1000 mg/Iit. C

e and Ch salts contents of originál and dilution water, resp. ségének, talaj tulajdonságainak stb.) is függvénye, ezért a hígító és a hígítandó víz helyes arányának, valamint a javítás eredményeként kapott víz tulajdonságainak pontos mérlegelése már az öntözőtelepek üzemeltetése előtt szükséges. A javítás lehetőségeiről és annak várható eredményéről —véleményünk szerint —az alább ismertetett megfontolások segítségével aránylag egyszerűen tájékozódhatunk. a) A különböző sótartalmú vizek megfelelő mértékű keverésének gyors megállapítására a 2. ábra szolgálhat. A koordináta rendszer függőleges tengelyén a hígítandó öntözővíz, vízszintes tengelyén pedig a rendelkezésre álló hígítóvíz sókoncentrációja van feltüntetve. A ferdén futó vonalak közül a folytonos vonalakkal rajzoltak (2—10) a javított öntözővíz maximálisan 500 mg/l-es sótartalmának beállításához szükséges hígítási arányt, a szaggatott vonalakkal rajzoltak (2—8) pedig az esetenként még eredményesen használható 1000 mg/l-es oldott sótartalom eléréséhez szükséges hígítási arányt tüntetik fel. A grafikon használatának módját a pontozott eredményvonallal berajzolt példa világosan mutatja. Ha 1750,0 mg/l sótartalmú, tehát öntözésre általában alkalmatlan víz hígítására 250,0 mg/l oldott sót tartalmazó víz áll rendelkezésre, a kívánt, legfeljebb 500 mg/l-es sótartalom eléréséhez kb. hatszoros hígítás látszik szükségesnek. Ha pedig a hígítóvíz csak korlátozott mennyiségben állna rendelkezésre és mind a talaj, mind az öntözővíz tulajdonságai lehetővé teszik, hogy 1000 mg/l sót tartalmazó vízzel még eredményesen öntözzünk, úgy kétszeres hígítás is elegendő lehet. Ugyanezen sós vizet 325 mg/l-es sókoncentrációjú vízzel keverve, az 500 mg/l-es együttes-sótartalom már csak 8-szoros hígítással érhető el. Mivel a hígított víz térfogatát (vau), a nagy sótartalmú hígítandó (eredeti) víz (v

e) és a hígító víz (v/,) térfogatának összege adja Vdil=V

e+V

h, s a választott példában az 500 mg/l-es sótartalom beállításához v

e=l és v/,=5 (ill. v

e=l és v/,=7) térfogatarány adódik; így nyilvánvaló, hogy a kisebb sótartalmú víz esetén legalább mintegy hatszoros, a valamivel sósabb víz használatakor pedig kb. 7-szeres mennyiségű hígítóvíz biztosítása szükséges. Szikes vizek javításakor, az esetleg szükséges javítóanyag mennyiségét és egyéb ható-tényezőket számításba véve, a megállapított értéknél, lehetőleg eggyel nagyobb hígítási arányszámot alkalmazunk. Olyan esetekben, amikor a példa szerint meghúzott vízszintes és függőleges vonal metszéspontja két arányvonal közé esik, a hígítás mértékére vonatkozóan szintén a metszéspont feletti vonallal megadott, vagy ahhoz közel eső magasabb érték legyen irányadó. b) A fentiek segítségével tehát könnyen eldönthetjük, hogy az adott feltételek között meg lehet-e valósítani a kívánt mértékű hígítást. A továbbiakban pedig pontosan meg kell állapítani a hígított