Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

6. szám - Boronkai Pál

Hidrológiai Közlöny 1970. 5. sz. 243 Boronkai Pál 1897—1970 15)70. január 21-ón hirtelen eltávozott körünkből Boronkai Pál nyugalmazott városi főmérnök, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagja, a Soproni Csoport elnöke, a soproni Városszépítő Egyesület alelnöke, az építőipar kiváló dolgozója. Sírjánál sokan átélték Sopron városának fél évszázados, küzdelmes történetét. A nyitott sír fagyos göröngyei felett a búcsúztatás minden mondata a meghalt emlékét és az élő város elszáguldó évtizedeit idézte. Régi soproni iparoscsalád gyermeke volt. A nagymúltú Széchenyi István reáliskolában szerette meg a matematikát és a műszaki gondolkozást. 1921-ben fejezte be tanulmányait Budapesten a Műegyetemen. Külföldi utazások, tapasztalatszerzések után Sopron városának alkalmazottja 1922-től 1962-ig. Tehát 40 éven át közvetlenül intézte a város műszaki ügyeit. Sőt még egy évtizedig, nyugdíjaztatása után is — haláláig — dolgozott szeretett munkahelyén. Műszaki tevékenységét a két világháború rombolásai kísérték. Gyenge fizikuma arra késztette, hogy tudással, szorgalommal pótolja a mozgékonyságot, a közéleti nyilvánosságot. Már az I. világháború utáni években megjelentette műszaki tárgyú cikkeit, és főleg a Soproni Szemle hasábjain rögzítődtek akkori elgondolásai, városrendezési elképzelései. A 30-as évek közművesítési problémái teljes energiáját igénybe vették. Városrendezési elképzelései 1939-ben, majd 1940-ben jelentek meg. 1945 után egy teljesen elpusztított és szinte reménytelen helyzetben levő Sopront kellett újjáépíteni. Boronkai Pálra változatlanul nehezedtek azok a hagyományos kötelességek, amelyek a felszabadulás utáni időszakban fokozott mértékben jelentkeztek. Az újjáépítés legnehezebb évtizede után folytatta műszaki irodalmi tevékenységét. Feldolgozta Sopron vízellátási kérdéseit, és 1959-ben jelentette meg nyomtatásban is. 1960-ban elemezte az újjáépítés műszaki tapasztalatait . A bombázások, közművesítések, alapozási munkák feltárták Sopron város különleges talajviszonyait és ezen műszaki feladatok megoldása érdekében szervezte a MTESZ és a MHT Soproni Csoportjának szakembereivel az altalajviszonyok feltárását, kutatását és dokumentálását. Sopronban először készült egy olyan hosszés keresztmetszet-szelvény a város altalajviszonyairól, mely lehetővé tette a műemléki helyreállítások nagyméretű kibontakozását. 1963-ban elkészült a soproni Várkör homlokzatkialakítási tervezete. 1965-ben a nagy árvizek időszakában az árvízvédelmi feladatok megoldását dolgozta ki teljes részletességgel. Tapasztalatait összefoglaló tanulmány keretében ismertette. 1966-ban megírta a soproni Petőfi Színház műszaki vonatkozású építésztörténeti előtanulmányát . Sokat törődött a város köztisztaságával és tevékenységével irányt mutatott a hasonló adottságú városok köztisztasági problémáinak rendezéséhez. A város vízellátási, szennyvíztisztítási kérdéseit állandóan figyelte, és időt szakított arra is, hogy bekapcsolódjék a Fertő-tavi regionális terv elkészítésének ma is élő folyamatába. Eletének megértéséhez hozzátartozik az a légkör, mely Sopron városával és helyzetével harmonikusan öszszefügg. Munkáját és életét a soproni hagyományok tisztelete ós szeretete irányította. A napi munka elvégzése mellett környezetének és embertársainak kisebb-nagyobb gondjai is foglalkoztatták. A rossz esővízelvezető csatorna, az elhanyagolt csatornarács, az utcákon heverő szemét, a szeretett város minden műszaki baja és gondja nap mint nap arra késztették, hogy hatósági keretek közt intézkedjék a panaszok és problémák felszámolása érdekében. Hosszú élete folyamán szülővárosa felfedte rejtett mélységeit ós értékeit. A 2000 éves várostörténet, a római alapokra épített középkori házak, a feltárt ősrégi közművek maradványai mind-mind arra figyelmeztették, hogy alázatos tudással, a jelenlegi adottságok felhasználásával végezze munkáját. Tagja volt a Műemléki Albizottságnak. Ez a testület vigyázott arra, hogy a nagy lendülettel megindult városfejlesztési elképzelések ne rombolják szét a régi városszerkezetet. Közreműködött abban, hogy országos szaktekintélyek tárgyalják ós elemezzék a város műszaki problémáit. Fiatalos lelkesedéssel vállalta a több mint 100 éves múltra visszatekintő soproni Városszépítő Egyesület alelnöki tisztségét. A múltban ez az egyesület gondoskodott a város parkjainak, kertjeinek, erdeinek ápolásáról. Még napjainkban is nagyon sok pihenést nyújtó pad és létesítmény őrzi a régi Egyesület emléktábláját és megemlékező feliratait. 1968-ban befejezte a Soproni közművesítés történetével foglalkozó tanulmányát. Ezen tanulmányt barátai most dolgozzák fel nyomdai megjelentetésre. A gondosan kiválogatott adatok, műszaki leírások, idézetek, tapasztalati értékelések, hű képet nyújtanak Sopron város 100 éves közművesítési történetéről. Kívánatos lenne ezen nyomdai termék szélesebb körben való ismertetése. Amikor még életében munkájának egy-egy részletét velünk ismertette érdekesen nyilatkoztak meg azok a közgazdasági adottságok, amelyek a mindenkori társadalom gondolkozásmódjával ós osztályhelyzeti szempontjaival szorosan összefüggenek. Különös szomorúsággal állapítható meg, hogy munkáját saját városában igazi elismerés nem kísérte. A két világháború világgazdasági problémái súlyos helyzet elé állították azt a társadalmat, amelyben ólt. A felszabadulás utáni lehetőségek és fejlődési irányelvek már csak életének alkonyát befolyásolhatták. Elismeréssel és hálával adózott a Magyar Hidrológiai Társaság Elnökségének, amikor tiszteleti tagságának okiratát átvehette. Utolsó éveiben ez a megtiszteltetés adott külön lelki gazdagságot, munkakedvet, energiát számára. A sírjánál elhangzott búcsúztatók gazdag munkásságára tettek pontot, s a jelenlevők érezték, hogy az életbenmaradottakra hárul az a kötelességvállalás, melynek félévszázadon át hű teljesítője volt. Számunkra még az a lehetőség sem adatott meg, hogy özvegyének sorsát megkönnyítsük, mert 1970. március 16-án követte élettársát, hogy megossza vele immár az örök nyugalmat is. Garád Róbert