Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
5. szám - Dr. Öllős Géza: Felszíni tározók vízminőségének befolyásolása
Hidrológiai Közlöny 1970. 4. sz. 199 VÍZELLÁTÁS Felszíni tározók vízminőségének befolyásolása* Dr. ÖLLÖS GÉZA** a műszaki tudományok kandidátusa 1. Bevezetés A felszíni tározókba került víz minősége a különféle hidrológiai, geológiai, biológiai stb. tényezőktől függően állandóan változik. Az említett tényezők közül tanulmányunkban — az eutrofizálódássál, —- a hőmérsékleti rétegződéssel és — a víz oldott oxigéntartalmának alakulásával kapcsolatos kedvezőtlen vízminőségi problémákkal, valamint ezek leküzdésére szolgáló fontosabb eljárásokkal, az ilyen irányú törekvések vázlatos áttekintésével foglalkozunk. Az ilyen irányú törekvések iránti érdeklődés érthető, hiszen a vízgazdálkodásban a víztározás egyre hangsúlyosabb szerephez jut. Ezzel egyidejűleg az is megfigyelhető, hogy a tározóterek vizének biotóp volta az esetek legnagyobb részében erőteljesebbé válik. Érthető tehát, hogy a kémiai folyamatok mellett a biológiai folyamatok vízminőséget befolyásoló hatása is erősödik. A tározott víz minőségének a víztisztításteehnológiák, valamint az öntisztulási folyamatok szempontjából való minél kedvezőbb fenntartása fontos érdek. A tározók életébe való műszaki beavatkozás ezért egyre inkább operatív jellegűvé válik. A tanulmány ezt a helyes irányt hivatott érzékeltetni. 2. Az eutrofizálódás Az eutrofizálódást előidéző tényezők közül elsősorban a tápanyag a legfontosabb. A tápanyag és a fénv jelenlétében a fitoplankton-szervezetek elszaporodhatnak. A tápanyagok közül a — foszforvegyületek, — nitrogénvegyületek, — a nyomelemek és — egyes biológiailag aktív anyagok játszák a legfontosabb szerepet. Az 1. ábra ti foszforvegyületek körfolyamatát szemlélteti valamely tóval kapcsolatban. Erről kitűnik, hogy a vízgyűjtő, a mezőgazdasági-területen és tt településen belül keletkező különböző foszforvegyületek a körfolyamat révén miként juthatnak a tóba. A tó számára az adott területi környezeti tényezők szem előtt tartása, azoknak a gazdaságosságon belüli befolyásolása (a foszfortápanyagoktóba jutásának gátlása) nyilvánvaló, hogy fontos vízgazdálkodási érdek. A foszforvegyületekhez hasonlóan jutnak a nitrogénvegyületek is a tóba. * A tanulmány a szerző ENSZ (WHO) ösztöndíjas nyugat-európai útja alapján készült. ** Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest. A renőszeríejuto P 1. ábra. A foszforvegyületek körfolyamata valamely tóval kapcsolatban [12] Fig. 1. The cycle of phosphorus compounds in a reservoir A P- és N-vegyületek, minthogy a fitoplankton-szervezetek tápanyagai, azok elszaporodásához vezethetnek (2. ábra). A fitoplankton ezekből a szervetlen vegyületekből biokémiai úton szerves anyagokat szintetizál. Pl. az ammóniából és a nitrátokból ti szerves kötött nitrogén (proteidammónia) a következőképpen képződhet: Napfény TPN+2HOH+ Klorofil] TPNH, + H,0, NO 3-+C0 2+ l/2().,+ H,() Napfény Klorofill szerves N, vagyis az egyenletek értelmében a vízmolekula hidrogénatomjainak elhasítását a klorofill által elnyelt napenergia biztosítja a trifoszfopiridinnukleotid energiadús vegyület (koenzim) közreműködésével. Ezáltal a víz minősége változik: oldott oxigén jut a vízbe, s ugyanakkor a CO., molekulában levő szénatom leválasztása lehetővé válik, vagyis az algaprotoplazma szerves molekulájának (általánosságban C 5H 80 2H) szintézisére sor kerül. EpilimnionMetolimnit Hipolimnion 2. ábra. A 1'- és N•tápanyagok és a fitoplankton kapcsolata tóban [12J Fig. 2. The relationship of P- and N- nutrients, as ívelt as phytoplancton in reservoirs
