Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

4. szám - Barna Aladár–Dr. Salamin Pál: Javaslat a vízgazdálkodási tevékenység egységes értékelésére

154 Hidrológiai Közlöny 1970. 4. sz. Barna A.—dr. Salamin P.: A vízgazdálkodási tevékenység Szárazgazdálkodásnál: Z(AtFa) - A' wj r= v vagy es vagy X(tFa) - A— ] r= *

v sv í.át í\ = Mf*) V\=C-L, belvízrendezésnél és lecsapolásnál: Z(AtFa

0) + K- í'/Ü + R

0 V

0 = L-L'=AL, öntözésnél: l\At

sFöa

ö) ,r át

ö Fö=\ Fö{köi + hói) Vo át

ö halastógazdálkodásnál: £(hF

ha

h) - Fh(khi + *m)] F/i es (3) (3a) (4) (4a) (5) (6) (7) (8) (9) (10) ahol F a hatásterület km

2-ben vagy ha-ban, C a csapadék összes mennyisége 1000m

3-ben, L a levezetett víz összes mennyisége 1000 m

3-ben, L' a beavatkozás időpontja előtt levezetett összes víz mennyisége 1000 m

3-ben, K az elhárított közvetlen kár Ft-ban és Ji

0 a közvetlen kárelhárítással kapcsolatos ráfordítás Ft-ban, At a beavatkozással elért terméstöbblet, UV a szárazgazdálkodás során a növénytermelésre elhasznált összes víz mennyisége 1000 m

3-ben. A (3)—(10) képletek az egységes jelölések nyomán megérthetők. Külön kiemeljük, hogy a (3) és az (5) összefüggésékben az összegezéses tagok teljesen azonos felépítésűek. A t/v tag a t termés kialakításához szükséges fajlagos vízmennyiséget (v, 1000 m

3/ha) jelenti. Ez természetszerűleg növekszik a termés növekedésével. Azonos termés feltételezésénél annál kedvezőbb, minél nagyobb a nevező, azaz a vízhasznosulási tényező (v). A vízhasznosulás értéke pedig annál nagyobb lehet, minél jobban közelíti meg a talaj nedvességtartalma az optimális értéket. Ha a közelítést a talaj nedvességtartalmának növelésével érjük el (a szárazgazdálkodás fejlesztésével: a belvizek visszatartásával, a területi erózió elleni védelemmel stb.), akkor a visszatartott vizet a (4) szerinti összefüggéssel, ha a közelítést a nedvességtartalom csökkentésével érjük el (belvízrendezés, lecsapolás), akkor az eltávolított víz mennyiségét a (6) szerinti összefüggéssel állapíthatjuk meg. Az összefüggések kifejezik azt az elvet, hogy mindegy melyik oldalról közelítjük meg a talaj optimális nedvességtartalmát, mert ha sikerül ezt biztostani, a termés értéke nagy lesz. A szárazgazdálkodás esetére kétféle alakban is felírtuk az (1) összefüggést: részben úgy (3), hogy csak a beavatkozással elért terméstöbbletet (At) vettük figyelembe, és a V értékét (4) mint a beavatkozás során visszatartott csapadéktöbbletet számoltuk, részben úgy (3a), hogy a teljes visszatartott csapadékmennyiséggel (4a egyenlet: ZV) folytattuk le a vizsgálatot, s a teljes termésértéket (t) helyettesítettük be az összefüggésünkbe. Az első esetben a szárazgazdálkodás fejlesztését célzó beavatkozás hatását, a második esetben a szárazgazdálkodás egészét jellemeztük. Az (3) összefüggéssel kapcsolatban még megemlíthető, hogy ha nincs vízgazdálkodási jellegű költség, akkor: k=a=0, (11) s csak a V számításának van értelme (biztosítja a csapadék mennyiségének figyelembevételét). A (5) és a (6) összefüggésben szereplő V

0 érték számításánál két utat követhetünk. Egyrészt mint a beavatkozással elért levezetési többletet határoztuk meg. Másrészt figyelembe vesszük, hogy a levezetés gyorsítása is jelentős eredmény, s ezért a levezetési többlethez hozzáadjuk azt a vízmennyiséget is, amelyet valamilyen időhatárnál (pl. a tűrési időnél) gyorsabban vezetünk le, az előző levezetési helyzethez viszonyítva. Az öntözés esetére a (7) és a (8) összefüggéseket írtuk fel, ahol is csak az öntözéses többlettermést (Atg), és az ehhez tartozó fajlagos vízmennyiséget határoztuk meg, s vezettük be a számításainkba. A halastógazdálkodás esetére a (9) és a (10) összefüggések értelemszerűen hasonlóak. Megemlítjük még, hogy az (5) összefüggésben szerepeltetett K és i?

0 értékek a nem mezőgazdasági jellegű károkat (épületkárok, közlekedési utak kárai stb.) adják meg. A fajlagos vízmennyiség értéke (tjv), részben becslések, részben tényadatok szerint, a területi gazdálkodás egyes ágainál a következő értékű: Szárazgazdálkodás síkvidéken + 0,3—0,7 ezer m

3/ha dombvidéken + 0,4—0,8 ezer m

3/ha Belvízvezetés —0,6—0,8 ezer m

3/ha Lecsapolás —0,6—1,0 ezer m

3/ha Öntözés +1,4—4,0 ezer m

3/ha Halastógazdálkodás + 14—42 ezerm

3/ha A vonalmenti gazdálkodás (patakok, folyók és tavak menti gazdálkodás) műveleteinek elemzéséhez az (1) és a (2) alakú összefüggéseket a (12)—(16) képletek szerint írtuk fel.