Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

4. szám - Barna Aladár–Dr. Salamin Pál: Javaslat a vízgazdálkodási tevékenység egységes értékelésére

Barna A.—dr. Salamin P.: A vízgazdálkodási tevékenység Hidrológiai Közlöny 1970. 4. sz. 155 Armentesítésnél és szabályozásnál: H=E—R=K-R, (12) vizi utak kialakításánál: l\Ala

k) es A= F* q{kti - t\s £(Ala

k)-llAl(k

k

l + k

k2)] £[(Al){k

k

l + k

k2)\ 9 F*(£*l + £* 2) ' (13) (14) vízei'őhasznosításnál: r

e=^Lvk

e=

^

e

ajek

e (is) Ve Ve €S V = Ve> (16) ahol // a hozam Ft-ban. Vízellátásnál: &£[Nei(kn + k

t

2) 365 • 10"

3] ötíi Fi= Vi Vi— H(Nei)SG5 • 10" Vi , (17) (18) es es _ H(tm) - Z[tjEi(kii + kji) 10 ^ j 1 í y. Vi=l\tiei) 10~

3, (20) szennyvízcsatornázásnál és tisztításnál: ,, bZ[N

tKi(kui + km)Z&5-10"3] ÖBis .... Vu Vn Vu= • 10~

3, (22) _ ZUttfiu) — l\tiUi(ki„i + , . 1 is — íí Vis csapadékvíz-csatornázásnál: bQlklr 1 r,

c=c s Vle 31,5.10

3O! Ö

k<° 31,5 • l0

6Qi q. Vlc = 10

3 Zselic) — Qik te 1 i

c~ V te U(tiflic) l Vic 31,5 -10

3o, (24) (25) (26) (27) 31,5-10 «Qíqí 10

3 (28) ahol N a lakosszám. Ennél az elemzésnél ki kell emelnünk először is, hogy miután a lakosság vízzel való ellátása, valamint részükre a csatornázás és a szennyvíztisztítás biztosítása közvetlenül csak a ráfordítási oldallal jellemezhető, olyan tényezőt kellett bevezetnünk, amely az eredményt a ráfordítás %-ában fejezi ki. A d tényezőt a Vízügyi Törvény 8. §-ának* megfelelően úgy határoztuk meg, hogy a lakosság vízellátását, és a kapcsolatos csatornázást és szennyvíztisztítást jellemző fajlagos hozam nem lehet kisebb mint az átlagos ipari fajlagos hozam: es Fi > Fi Fis Fis F/e Fi

c. (29a) (29b) (29c) A (13) és a (15) összefüggéseket kétféle formában is felírtuk, részben az egységes elemzés megkívánta módon, részben a gyakorlatban szokásos úton. Megemlítjük azt is, hogy a (12) egyenletben csak azok a ráfordítások szerepelnek, amelyek a károk elhárításával kapcsolatosak. A vízi utak és a vízerők hasznosításával kapcsolatos szabályozási munkák költségei a (13) és a (15) egyenletekbe vannak beépítve. A "pontonkénti és a ponthálózatonkénti (vízellátás, víztisztítás, csatornázás, szennyvíztisztítás) műveleteinek elemzéséhez az (1) és a (2) alakú összefüggéseket a (17)—(28) képletek szerint írtuk fel. A (26) és a (27) összefüggéseket kétféle formában is felírtuk, részben az egységes elemzés megkívánta, részben a gyakorlatban szokásos módon. A fajlagos hozam vizsgálatánál rámutatunk még arra is, hogy az (1) összefüggés alapján felépített részletes összefüggéseknek nem minden tagja és tényezője egyforma súlyú. Van amikor a V értéke jelentős, de ugyanakkor a költségek elenyészőek (a szárazgazdálkodás esete), vagy a ^ és a k

2 költségek, a t termés jelentős, de ugyanakkor a V értéke elenyésző (pl. a lecsapolásnál) stb. Lehetséges az is, hogy valamelyik beavatkozás (pl. egy tóhoz kapcsolódó dombvidéki vízgyűjtőterület erózió elleni védelme olyan vízmennyiségeket vonhat el (F) a tó vízháztartásától, hogy a tó képtelen tovább ellátni hasznosítási (pl. üdültetési) feladatait. Megemlíthetjük azt is, hogy a tározók vízgazdálkodási szerepét önállóan is vizsgálhatjuk (jelenleg a tározási feladatok rejtve szerepelnek az egyes vízgazdálkodási műveletekben), csak ekkor természetesen a fajlagos hozamot is önállóan kell megállapítanunk. Végül kiemeljük, hogy a vízrendezési munkák elemzésére új utakat javasoltunk [az (5), (25) és (27) képletekben], de egy esetben [a (12) képlet alkalmazásánál] a hagyományos elemzési utat is felvettük munkafeladataink közé. Az eljárás alapelveit nem változtatja meg az az irány, amely az eredmények megállapításánál következetesen a hagyományos utat követi. Lényeges azonban, hogy szerepeljen a ráfordítási oldalon olyan tényező, amely a „vízrendezés" belső összefüggéseit felméri! Végül két számpéldát mutatunk be a fajlagos hozam értékének nagyságrendi szemléltetésére. Az egyik példában hat termelőszövetkezeti gazdaság adatait használjuk fel az öntözés hatásának felmérésére. A hat gazdaság: Solt, Fájsz, Kisújszállás, Harta, Besenyszög és Kunmadaras. Szántóföldi területük 10 560 ha, amelynek kereken 16%-a öntözésre berendezett. Tőzsér János vizsgálati adatai szerint a hat gazdaság átlagában az 1 mm öntözővízre jutó jövedelemtöbblet 8,00 Ft/ha. Miután az öntözési költség 50%-a az összes * Ivóvízminőségű vizet csak az ivóvíz, a háztartási és az üzemi szociális célú vízszükséglet kielégítése után szabad más célra felhasználni."