Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

4. szám - Barna Aladár–Dr. Salamin Pál: Javaslat a vízgazdálkodási tevékenység egységes értékelésére

152 Hidrológiai Közlöny 1970. 4. sz. Barna A.—dr. Salamin P.: A vízgazdálkodási tevékenység A VÍZHASZNOSULÁSI TÉNYEZŐK rendszere (2. táblázat 3—4. oszlopa) mindazokat a vízgazdálkodási műveleteket jellemzik, amelyek — mint az előzőekben láttuk — vízmennyiségeket használnak fel vagy távolítanak el. S ilyen szempontból jellemzik a vízgazdálkodási műveleteket , hogy azok legbensőbb, leglényegesebb törvényszerűségeit kifejezzék, érvényre juttassák. A vízhasznosulási tényezők középértékeinek, szélsőértékeinek, térbeli és időbeli változásainak, és változási tendenciáinak feltárása igen nagy lehetőségeket rejt magában, részben az egyes műveletek hatásainak megismerésére, részben a műveletek egységes keretben való tanulmányozására. Jó példát mutatott mindezekre Oroszlány István, aki a mezőgazdasági vízgazdálkodás hatásainak felmérésére bevezette és részletesen elemezte a vízhasznosulási tényezőt (v, ve, GE kg/ha-mm). Megállapította a szárazgazdálkodás átlagos körülményei között a i> tényező változását 1891-től napjainkig búzára (4,2—7,4), kukoricára (4,1—8,5) és számos más haszonnövényre. Megállapította, hogy ugyanezek a tényezők milyen értékűek voltak kedvező termelési helyzetben, magas színvonalon gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben (a búza esetében: 11,5, a kukoricánál: 12,8). llámutatott az előrejelzés lehetőségeire is, s kategóriákat állapított meg a vízgazdálkodási műveletek alkalmazási lehetőségeire: I. ínég nem beszélhetünk öntözéses gazdálkodásról II. öntözéses gazdálkodásról egyes jó üzemekben lehet szó III. a külterjes öntözéses gazdálkodás nagy területeken megindítható . . VI. a belterjes öntözés nagy területeken megindítható 10,0 GE kg/ha • mm V. a vízgazdálkodás távlati terveire elképzelhető érték 15,0 GE kg/ha - mm Elemezte a vízhasznosulási tényezőn át az öntözés szerepét , kimutatva például, hogy a szárazgazdálkodásra érvényes v= 10,0 GE kg/ha-mm esetében 110 mm öntözővíz adagolásáig biztosítható a vízhasznosulási tényező változatlansága (vsSv

1

0), de ezen túl a ve rohamosan romlik. Összefoglalta a Tisza vízgyűjtőjére vonatkoztatva művelési áganként azokat a vízhasznosulási tényezőket, amelyekkel ma reálisan számolhatunk (legelők: 1,5, szántók: 5,0—10,0, zöldségkertészeti területek: 15,0 ós gyümölcsösök: 23,0). Ezt az utat követve törekedtünk a v tényező használatát kiterjeszteni a mezőgazdasági vízgazdálkodás egyéb területeire is, így például az erózió elleni védelem vizsgálatánál. Oroszlány István adataiból kiindulva példaképpen bizonyítottuk, hogy az 1950—66-os időszakban az alföldi megyékben (Szabolcs, Hajdú, Heves, Szolnok, Békés, Csongrád) a vízhasznosulási tényező búzára 6,1, kukoricára 6,8, a dombvidéki megyékben (Fejér, Vas, Zala, Somogy) búzára 5,4, kukoricára 6,0, amely eltérések a lejtésben levő területek nagyobb lefolyási hányadának, de egyidejűleg az erózió hatását is jelzik. A v tényező tárgyalásakor természetesen rá kell mutatni arra is, hogy a v alakulása igen sok tényezőtől függ, így a mezőgazdasági műveletek teljes egészétől, de természetesen a víznek a területre juttatási körülményeitől is. A halastavakban folytatott gazdálkodás jellemzésére bevezetett <7/1000 m

3 tényező a hazai átlagos természetes termelési körülmények (1,7 <7/ha) között, 14 ill. 26 ezer m

3/ha vízfelhasználás esetében, 0,12 és 0,06 közötti értékű. Intenzív gazdálkodás esetén ez a tényező 0,50—0,25, szélső esetben 1,0—0,5 értékű. A hajózás esetére az árutonna-kilométer teljesítmény (9?), a vízerőhasznosítás hatásának vizsgálatakor a kWh-ákban kifejezett energiamennyiséget (1p) vettük alapul. Természetesen a tkni-eknek és a kWh-áknak az igénybevett vízmennyiség egységére (1000 m

3) vonatkoztatása erőltetett. A hajózásnál a vízállás, a vízerőhasznosításnál pedig a vízmennyiség és a vízszínesés szorzata az a tényező, amelv az egyes hasznosítási helyzeteket , folyamatokat a legjobban jellemzi. Az egységes tárgyalás azonban megkívánta az ugyanazon alapra (1000 m

3) való átértékelést, ami a hajózás esetében egyértelmű, de a vízerőhasznosítás esetében sem elfogadhatatlan, hiszen adott vízerőtelep jellemzésénél az egész meghatározható módon kötött a vízhozamhoz. Itt említjük meg először, hogy a vízhasznosulási tényező meghatározásakor ugyanannak a vízmeny nyiségnek térben vagy időben kétszeres vagy többszörös hasznosítása esetében erre figyelemmel kell lennünk, aminek azonban nincs számítási akadálya ! A lakótelepek és ipartelepek vízellátásának jellemzéséhez használt EI és e,- vízhasznosulási tényezők közismertek m

3/fő-nap és m

3/t dimenziójú alakjukban. Értéküket a tervezési segédletek, szabványok (pl. Országos Vízügyi Főigazgatóság (szakmai szabvány): Ivó és ipari vízszükségletek, Tervezési irányértékek, 1961) tartalmazzák. Időbeli változási törvényeiket külföldön és itthon is vizsgálták. Példaképpen említjük meg, hogy hazánkban a közműves vízellátás tényezőjének alsó határértékére az ei = 0,1 m

:

!/fő-nap a jellemző. Az ipari fogyasztásnál a vízhasznosulási tényezők igen változatosak (pl. cukorra: 90—200, acélra: 30—40, alumíniumra: 100- 150 m

3/t stb.). A lakótelepi és ipartelepi szennyvízelvezetés és tisztítás vízhasznosulási tényezői a xt és x;. Ezek is, — mint már mondottuk — átvitt értelemben vízhasznosulást jellemeznek, a friss víz elhasználódásának menetéből, az ipari üzemek belső vízháztartási mérlegéből, valamint az ipari termékek értékéből levezethetők. A csapadékvíz-csatornázás vízhasznosulási tényezőinek (qi és Qi) megállapításakor a csatornarendszer végső szelvényének legnagyobb kapacitásából (m

3/s) indulhatunk ki. Ennek egész évre átszámított (1000 m

3/év) értékéhez, mint alaphoz viszonyítjuk az évente ténylegesen levezetett csapadékvíz mennyiségét. Minél kisebb az így megállapított tényező, annál biztonságosabb, de egyben költségesebb is a csatornarendszer. A Q tényező valószínűségi tartalommal is felruházható, hiszen a legnagyobb kapacitás adott valószínűségű csapadékhoz tartozik. A vízhasznosulási tényezők (előző összefoglalásakor) csak egv-két kisebb jelentőségű vízgazdálkodási művelet jellemző tényezőjével nem foglalkoztunk, így például a hévízhasznosítással és a fürdők, üdülőtelepek kérdéseivel. A vízhasznosulási tényezők térbeli és időbeli változásainak vizsgálata vízgazdálkodási kutató inté4,0 GE kg/ha - mm 5,5 GE kg/ha • mm 7,0 GE kg/ha • 111111