Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

3. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: Az Eger-bervai karsztakna hidrológiai vizsgálata

134 Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. Aujeszky G.—dr. Scheuer Gy.: Az Eger-Bervai karsztakna sokat kénytelen alkalmazni, más években pedig bőséges vízkivétel mellett is nagymértékű vízszintemelkedés tapasztalható, ezért hidrológiai vizsgálatot végeztünk arra vonatkozóan, mi okozza az akna nagymértékű vízszintingadozását, amely a víztermelési lehetőségekre nagy hatással van. 4. A víztermelés és a beszivárgási viszonyok kapcsolata 4.1 A jelenlegi víztermelési viszonyok összefüggése a csapadékkal Az akna előző fejezetben ismertetett és a 2. ábrán bemutatott nagymértékű vízszintingadozásának okait a bervai mészkőrögben tárolt karsztvízkészletet növelő, illetve csökkentő tényezők időbeli ingadozásaiban kell keresnünk. Az akna viszonylagos nyugalmi vízszintjének növekedése ugyanis arra mutat, hogy a mészkőrögben tárolt vízkészlet is növekszik, míg a vízszintsüllyedés készletcsökkenésre utal. A bervai mészkőrög esetében a vízkészletet növelő tényezők: a helyszínen lehullott csapadék beszivárgásra kerülő és ily módon a karsztvizet tápláló hányada, továbbá a felszíni és felszínalatti hozzáfolyás. A vízkészletet csökkentő tényezők: az aknából történő vízkitermelés, a források alakjában történő vízkilépés, továbbá az esetleges felszínalatti elszivárgás. A bervai mészkőrög alapterülete földtani térképről lemérve 5 km

2 (1. ábra). Az erre a területre hulló csapadék beszivárgásra kerülő hányada táplálja a mészkőrög karsztvíz készletét. A mészkőrög területéhez E-ról közvetlenül csatlakoznak a Berva völgy, valamint a Mész völgy vízgyűjtőinek agyagpala területre eső részei (1. ábra). A Berva völgyben és a Mész völgyben folyó patakok a mészkő területre érve eltűnnek, vizük a karsztvízkészletet táplálja. Csak kivételesen bőséges csapadékú időszakokban folyik bennük a mészkőterületen levő Szakaszokon is víz. A Berva völgy vízgyűjtőjének agyagpala területre eső része 10 km

2, a Mész völgy vízgyűjtőjének agyagpala területre eső része pedig 6 km

2. Ilymódon tehát 16 km

2-nyi az a terület, melyről a felszínen lefolyó és összegyülekező vizek részben vagy egészben a bervai karsztvizet táplálják. A felszínalatti hozzáfolyás tényére egyértelmű mérésekkel igazolt adat nincs. Lehet őségé fennáll, mert bár a bervai mészkőrögöt vízzáró képződmények veszik körül, nincs kizárva, hogy valamilyen bonyolult úton kapcsolatban van a mélykarszttal. A kapcsolatot valószínűvé teszi a karsztakna vizének viszonylag magasabb vízhőfoka 19 °C, szemben a sekélykarsztból ezen a környéken fakadó karsztforrások (pl. a felsőtárkányi Szikla forrás) 10 °C körüli hőmérsékletével, továbbá a mélvkarsztból származó vizekhez (pl. az egri forrásvizekhez) hasonló vegyi összetétele, a magasabb sótartalma [7]. Ezek arra mutatnak, hogy a karsztakna vizében a mélykarszt jellegű vízkomponens is érvényre jut. A vízhőmérsékletnek, valamint a vegyi összetételben mutatkozó hasonlóságnak azonban más oka is lehet. A vízkészletet csökkentő tényezők közül jelentős — a természetes körforgásban résztvevő vízmennyiségekkel összemérhető nagyságrendű — a karsztaknából mesterségesen kitermelt és a gyár vízellátására felhasznált vízmennyiség: 1964-be n 551,000 m

3, 1965-be n 654,000 m

3, 1966-ba n 802,000 m

3, 1967-be n 1 044,000 m

3, 1968-ban pedig 886,000 m

3 vizet termeltek ki. Ami — ha az utánpótlódásnál csak a bervai mészkőrög 5 km

2-nyi területét vennénk figyelembe — 1964-be n 110 mm, 1965-be n 131 mm, 1966-ba n 160 mm, 1967-be n 209 mm, 1968-ban pedig 177 mm vízoszlopot jelentene. (Természetesen az utánpótlódás, mint a fentiekben láttuk, nemcsak a mészkőrög felszínén át történő beszivárgásból, hanem felszíni, valamint felszínalatti hozzáfolyásból is valószínűsíthető. Mégis a közölt számadatok jól érzékeltetik, hogy az aknából kivett vízmennyiség azonos nagyságrendű a víz természetes körforgásában résztvevő mennyiségekkel, például a mészkőrög felszínén át beszivárgó vízmennyiséggekkel). Források alakjában történő vízkilépés csak bőséges csapadékú és magas karsztvízállású időszakokban tapasztalható. Ilyen időszakos forrás van a Berva patak völgyében közvetlenül a karsztakna mellett, attól DK-re mintegy 50 m-re. Ugyancsak időszakos forrás van ott is, ahol a Mész völgy elhagyja a mészkőterületet. Felszínalatti elszivárgásra vonatkozóan határozott észlelési vagy mérési adat nincs. Mégis amenynyiben a bervai mészrögnek a mélykarszttal való összeköttetése fennáll, bizonyos meghatározott helyzetekben felléphet a felszínalatti elszivárgás is. A vízkészletet növelő tényezők közül kettő — a mészkőrögön át történő beszivárgás, valamint a felszíni hozzáfolyás — a csapadékviszonyok közvetlen befolyása alatt áll. De a csapadékviszonyok befolyásolják a harmadik tényezőt, a felszínalatti hozzáfolyást is, mert — amennyiben egyáltalán van ilyen felszínalatti hozzáfolyás — az a mélykarszt nyomásviszonyaitól függ, melyek viszont időbelileg eltolva bár, de visszatükrözik a szárazabb, illetve nedvesebb időszakokat. A vízkészletet csökkentő tényezők közül pedig a források alakjában történő vízkilépések és az esetleges felszínalatti elszivárgások függenek a csapadékviszonyoktól, illetve a függvényükben előálló különböző fokú vízkészlet felhalmozódásoktól és az utóbbiak által szabályozott nyomásviszonyoktól. Miután a vízkészletet növelő, illetve csökkentő tényezők többsége közvetlenül vagy közvetett formában függ a csapadékviszonyoktól megvizsgáltuk a csapadékviszonyok alakulását az egri csapadékerőmérőállomás (magasság: 173 mt. sz. f; szélesség: 47° 53'; hosszúság 20° 23') adatai alapján abban az 1964-től 1968-ig terjedő öt évben, amely alatt a karsztakna fentiekben ismertetett nagyarányú vízszintingadozását észleltük. (Azért vizs-