Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

3. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: Az Eger-bervai karsztakna hidrológiai vizsgálata

Aujeszky G.—dr. Scheuer Gy.: Az Eger-Bervai karsztakna Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. 135 gáltuk az egri csapadékmérőállomás adatait, mert ennek van a környék állomásai közül a leghosszabb észlelési adatsora és így a tanulmány második felében tett megállapítások szempontjából ez volt a legalkalmasabb). Az évi csapadékösszegeket tekintve 1964-be n 672 mm, 1965-be n 818 mm, 1966-ba n 751 mm, 1967-be n 593 mm, 1968-ban pedig 514 mm csapadék hullott. Ez a csapadék sor az akna vízszint ingadozásaival nem mutat összefüggést. Igaz ugyan, hogy 1965 —66-ra adja a legnagyobb értéket, ami jó, mert egybeesik a legnagyobb vízszintemelkedés és vízállás idejével, de az 1964-es közepes csapadékösszeg nincs összhangban az 1964-es alacsony vízálással sem pedig az 1967-es közepes csapadékösszeg az akkori magas vízállással. Közismert azonban, hogy a karsztvizek csapadékból származó utánpótládása nem annyira a teljes év csapadékösszegétől függ, hanem elsősorban a vegetációs időszakon kívül késő ősszel, télen és kora tavasszal lehullott csapadék mennyiségétől. Ebből a megfigyelésből kiindulva dolgozott ki Kessler H. [6j összefüggést a csapadók és a karsztforrások vízhozamára nézve, először a Tettye forrás hozama és a Misina tetőn mért csapadékadatok alapján, majd később módszerét általánosította. Az általa felállított összefüggésben az évi csapadéköszszegen belül döntő súlyt kap az év első négy hónapjának csapadékösszege és figyelembe veszi az előző év utolsó négy hónapjának csapadékviszonyait is. Kessler módszerével számítva, a beszivárgás révén a karsztvizet tápláló, beszivárgó csapadékmennyiségre nézve — melyet a továbbiakban a rövidség kedvéért beszivárgó csapadékmennyiségnek nevezünk — az alábbi értékek adódnak: 1964-be n 128 mm, 1965-be n 245 mm, 1966-ban 285 mm, 1967-be n 184 mm, 1968-ba n 144 mm A beszivárgó csapadék mennyiségeknek ez a sorozata igen jó összhangban van a karsztakna vízszint változásaival. 1964-es és 1968-as alacsony vízállás idején kicsi volt a beszivárgó csapadékmennyiség. Az 1965-ös nagyarányú vízszintemelkedés, majd magas vízállás, továbbá az 1966. évi magas vízállás igen magas beszivárgó csapadékmennyiséggel esik egybe. 1967-ben pedig, amikor közepes volt a beszivárgó csapadékmennyiség, az előzőleg magas vízállás az év végére már süllyedésnek indult az aknában (2. ábra). A ATessfer-módszerrel számítható beszivárgó csapadékmennyiségek tehát kapcsolatban vannak az akna vízszint alakulásával. Azokban az években, amikor a Kessler módszerével számítható beszivárgó csapadékmennyiség nagy, magas a karsztvízszint és ennélfogva kedvezőek a bervai karsztaknából való víznyerési lehetőségek. Azokban az években, amikor a Kessler módszerével számítható beszivárgó csapadékmennyiség kicsi, alacsony a karsztvízszint is és ennek következtében kedvezőtlenek a víznyerési lehetőségek is. A bervai karsztakna vízszintalakulásai (2. ábra) azonban bizonyos helyi adottságokat is tükröznek. így például az 1965. évi 245 mm-es Kesslerféle beszivárgó csapadékmennyiséggel jellemezhető évben kb. 9 m-es vízszintemelkedés állt elő, míg a 285 mm-es Kessler-féle beszivárgó csapadékmennyiséggel jellemezhető 1966. évben a vízállásemelkedés mindössze 3 m körül volt. Ennek csak részben lehet oka az, hogy a víztermelés 1966-ban 1965-höz képest kb. 20%-al megnőtt. További ok lehet, hogy a magasabb szinten a bervai mészkő jobban karsztosodott, mint mélyebben és így fent nagyobb vízmennyiség tározódásának hatására következik be ugyanaz a vízszintemelkedés, mint lent. Másrészt pedig megfigyelt tény, hogy 14 m-es vízszintek idején a bervai karsztaknától DK-re mintegy 50 m-re levő viszonylag mélyebb térszintű helyen forrás fakad fel, tehát ilyen magas vízállás esetén a karsztvíz már nem tározódik tovább, hanem forrás alakjában kilép. Az 1967. óv végén meginduló és 1968-ban erőteljesen fokozódó vízszintsüllyedést megmagyarázza az 1967-es közepes és az 1968-as igen alacsony Kessler-íé\a beszivárgó csapadékmennyiség. Mivel az 1968-as év nem volt annyira kedvezőtlen a beszivárgás szempontjából mint az 1964-es, a vízszint nem is süllyedt le oly mértékben. (Az 1964. évi minimális viszonylagos nyugalmi vízállás 1,1 m volt, míg az 1968. évi 3,0 m). így volt ez annak ellenére, hogy 1967 —68-ban több vizet termeltek ki az aknából, mint 1964 —65-ben. (Az 1964. évi kb. 550 000 ill. az 1965. évi kb. 650 000 m

3-el szemben 1967-ben kb. 1 040 000, ill. 1968-ban kb. 890 000 m

3-t). A bervai akna vízszintváltozásait és ennélfogva víztermelési lehetőségeit tehát elsősorban a csapadékbeszivárgási viszonyok befolyásolják (de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a helyileg érvényesülő egyéb tényezők hatását sem). A beszivárgási viszonyok alakulását pedig elég jól jellemzik a Kessler-féle módszerrel számítható beszivárgó csapadékmennyiségek. 4.2 A karsztvíz szempontjából jellemző beszivárgási viszonyok alakulása az elmúlt 100 esztendőben. Miután az előző fejezetben említettek szerint úgy találtuk, hogy a Kessler-féle módszerrel a csapadék beszivárgásra kerülő és ily módon a karsztvizet tápláló hányadára számítható értékek — melyeket a rövidség kedvéért beszivárgó csapadékmennyiségeknek neveztünk el — jól jellemzik a karsztvízszint és ezzel összefüggésben a bervai karsztakna viszonylagos nyugalmi vízszintjeinek, valamint víztermelési lehetőségeinek alakulását, az egri csapadékmérő állomás 1862 óta végzett észlelései alapján kiszámítottuk az 1862 — 1968 közötti időszak mindenegyes évére a beszivárgó csapadékmennyiségeket (3. ábra). Amint az ábra adataiból kitűnik, a beszivárgó csapadékmennyiség a legkisebb 1874-ben volt 14 mm-es értékekkel, a legnagyobb pedig 1879-ben volt 390 mm-es értékkel. Igen kicsi volt még a beszivárgás 1949-ben is, amikor a beszivárgó csapadékmennyiség 18 mm volt. Az ingadozás tehát