Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

3. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: Az Eger-bervai karsztakna hidrológiai vizsgálata

Aujeszky G.—dr. Scheuer Gy.: Az Eger-Bervai karsztakna Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. 133 i HgGsaaiiaas-Bosaga^rsasiBaaaas: 5B3Saa32B5jIEa3j!l33BBG^ag3EMI Sl 80000 p> 70000 e 60000 e iOOOO í 30000 E 70000 ^ 10000 o £ 1b,0 13,0 12,0 11,0 ^ 100I berni korsztakna 9f„ vízállása 7,0 -ja w ^ M\0 3,0 w 1,0 Fenekszint 0A bervai korsztaknubol havqnta kitermelt vízmennyiség pMűűO E 30000 3 20000 & 10000 E n 2. ábra. A karsztakna víztermelési és vízállási grafikonja. Abb. 2. Wasserförderungs- und Wasserstands-Oraphikone des Karstschachtes Az üzem felett felsőtriász korú mészkőből álló gerinc húzódik, melyet Baloqli Kálmán [3] ,,bervai mészkő"-nek nevezett el. A Berva bérctől Ny-ra, É-ra, továbbá K-re vízzáró képződménynek tekinthető középsőtriász la

_ dini sötétszürke agyagpalaösszlet található homokkő és mészkő betelepülésekkel. A D-i oldalon miocén képződmények, főként vulkáni tufa (elsősorban riolittufa) található, amely a vizsgálatok szerint víznyerésre kedvezőtlen kifejlődésű. Az üzem környezetében előforduló kőzetek tehát vízbeszerzés szempontjából a mészkövön kívül meddőek. Csupán a kb. 1,5 km-re húzódó Tárkányi völgy felszínközeli homokos kavics rétege alkalmas a vizszerzésre. A Berva bércen létesített mészkőbányák, valamint kutató fúrások feltárási adatai szerint a bervai mészkő erősen karsztosodott. 3. A vízellátás jelenlegi helyzete A Finomszerelvénygyár a vizet a Berva bére déli lábánál levő 1G m mély karsztaknából nyeri. Az akna 1963-ban létesült [1] a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat tervei alapján. Korábban is — a gyár 1952. évi megalakulásától kezdve — kismélységű karsztaknából nyerték a vizet, ez azonban a biztonságos vízellátást nem biztosította. Az aknákat egyébként — a régit és az újat is — a Berva forrás mellé telepítették. Ez azonban sohasem volt egy állandó forrás, a víz esak időszakosan, bőséges esapadékú időkben jelent meg, egyébként a forrás kiszáradt. Az új akna létesítését követő évben — 1964-ben — a viszonylagos nyugalmi vízszint (24 óra vízkivételi üzemszünet után mért vízszint) erős süllyedésnek indult (2. ábra) annyira, hogy 1964í márciusában már csak 1,10 m víz volt a 16 m mély akna alján. A kis vízborítás akadályozta a búvárszivattyúk normális üzemét, úgyhogy a karsztaknából az akkori 2000 m

3/nap vízigény helyett csak 1300 m

3/nap körüli vízmennyiséget lehetett kitermelni. 1965 elején a viszonylagos nyugalmi vízszint emelkedni kezdett, június végére már 12 m vízoszlop volt a karsztaknában annak ellenére, hogy ekkor már folyamatosan kitermelték a 2000 m

3/nap-os teljes vízigénynek megfelelő vízmennyiséget. Az év hátralevő részében sem süllyedt a vízállás llm alá. Ugyancsak nem süllyedt a vízállás llm alá sem az egész 1966-os évben, sem pedig 1967 első tíz hónapjában, annak ellenére, hogy a gyár vízigényének növekedésével a víztermelés a 3000 m

3/nap-ot is meghaladta, sőt időnkónt a 4000 m

3/nap-ot is elérte. 1967. novemberétől kezdve a viszonylagos nyugalmi vízszint azonban ismét süllyedésnek indult, 1968. júniusig mérsékelten, majd június után rohamosan úgy, hogy 1968. novemberére már ismét csak 2,5 m vízoszlop volt az aknában, holott az év közepétől kezdve —- éppen a vízszintsüllyedésre való tekintettel — a víztermelést is lecsökkentették átlagosan 2500 m

3/nap-ra. Miután a fentiek szerint egyes években olyan alacsony a vízállás a karsztaknában, hogy a beépített búvárszivattyúk is csak csökkentett hozammal üzemeltethetők és ezért a gyár vízkorlátozá-