Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

3. szám - Dr. Dávid László: A kettős célú csatornák működésének néhány kérdése

Dr. Dávid L.: A kettős célú csatornák Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. 129 2. kép. Hagyományos működtetésű Jelvízszíntartó a Kis Rábán Foto: MTI, Manek Antal 0omo 2. Pezyjinmop zopu3onma eepxnezo óbetpa oöuinozo deücmeuH NA p. MÜAOÜ Paöa Bild 2. Oberwasserspiegelhalter mit herkömmlicher Betatigung an der Kis Rába kell tegyék az átfolyási tásuk esetén szabaddá szelvényt. A több magassági helyzetet az indokolja, hogy a tartandó vízszint magassága időben — több éves viszonylatban — változhat a csatorna környezetének talajvízjárási viszonyai következtében, mivel a csatornának talajvízszabályozó szerepe is van. E műtárgyak feladata bonyolultabb, mint az öntözőcsatornák vízszinttartói esetén. Ennek megfelelően az ilyen automatikus szerkezetek kialakítása is bonyolultabb. 3. Öntözővízveszteség a kettős célú csatornahálózatban Az öntözővízkészletek korlátozott volta miatt a vízkormányzás során törekedni kell a vízszállítás veszteségeinek csökkentésére. A kettős célú csatornákon a vízszállítás veszteségét egy adott időszakra vonatkozó vízháztartási mérlegből kiindulva ha25 .»?20 15 10• 25,0 i (2/,7 M 0 3 l t Idö [hónap] 3. ábra. A Tiszalöki Öntözőrendszer tényleges vízveszteségének változása az 1964. évi öntözési idényben Puc. 3. H3MeneHue cpaKmuuecKüx nomepb TucaMKCKOü cucmeMbi e eezetnaifuOHHOM nepuode 1964-zo zoda Abb. 3. Ánderung der tatsach.lich.en Wasserverluste des Bewásserungssystems Tiszalök in der Bewasserungsperiode 1964 tározhatjuk meg. Valamely kettős célú csatornahálózat meghatározott időtartamra szóló vízháztartási mérlegét a Ki + Vn + V

C

S=K

Z •+ V

F + V egyenlettel jellemezhetjük, ahol Ki és K

z a csatornahálózatban levő induló, illetve záró készletet , VJJ az öntözés céljából betáplált vízmennyiséget, Fi? a felhasznált (a gazdaságoknak kiszolgáltatott és a kieresztő művön távozott öszszes) vízmennyiséget, VQS a lehullott csapadékból a csatornákba befolyt vízmennyiség és a csurgalék vizek összegét, F a csatornahálózat vízszállítási veszteségét jelenti. Feltételezve, hogy Ki=K

z és az egyenletet átrendezve kapjuk, hogy V

B — V

F=V - Fos Az egyenletből látható, hogy a csapadék lefolyt hányada (Fos),' amennyiben jelentősebb vízminőségi problémák nem merülnek fel, nyilvánvalóan csökkenti a vízszállítás veszteségét, különösen akkor, ha a kieresztő művön távozott vízmennyiség is hasznosul, a befogadóra lejjebb támaszkodó más öntözőrendszereknél. E csökkentő hatás annál jelentősebb, minél hosszabb a vizsgált időszak, ugyanis a hazai viszonyaink között az öntözési idényben, hosszabb időszak alatt már jelentősebb a csapadék mennyisége. Rövidebb, csapadékmentes időszakban azonban, amikor Vcs= 0, a veszteség csak a betáplált és a felhasznált vízmennyiségek különbségeként jelentkezik. Rövid időszak és kisebb csatornahálózat esetén, a vízminőség javítás érdekében szükséges átöblítés miatt előfordulhat, hogy a Vcs növeli a vízveszteséget. A vízszállítás tényleges veszteségét végeredményben a F — Vcs vízmennyiségek összevonásával határozhatjuk meg. Szemléletesen mutatja ezt a hatást a 3. ábra, amelyben a Tiszalöki Öntözőrendszer (a csatornahálózat 65 százaléka kettős célú) 1964. évi tényleges vízszállítási veszteségeit dolgoztuk fel a teljes öntözési célra betáplált vízmennyiséghez viszonyítva százalékos formában. Látható, hogy a 6 hónapos öntözési időszak alatt a veszteség 10,9% volt. Rövidebb, nyári időszakokra vonatkoztatva a veszteség nőtt és az adatok segítségével rajzolt, görbe extrapolálásával azt is meg tudtuk határozni, hogy az 1964. évi 16 napos gyakorlatilag csapadékmentes csúcsidőszakban a vízszállítási veszteség elérte a kb. 25%-ot. Az elmondottakból kitűnik, hogy a kettős célú csatornák öntözés üzemeltetése során a vízszállítás tényleges vesztesége éghajlati viszonyaink között nem állandó, hanem az öntözési idényben változik. A kettős célú csatornák vízforgalmának tervezésekor, a rendelkezésre álló vízkészleteknek és a csatornahálózat üzemi hatásfokának vizsgálatakor ezt a körülményt minden esetben figyelembe kell venni. Természetesen a hatás jelentősége rendszerenként más és más, ezért célszerű ezt a változást minden rendszerre — mérési, üzemeltetési adatok alapján