Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

3. szám - Dr. Bolberitz Károly: Műanyagok szerepe a vízellátásban

114 Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. Dr. Bolberitz K.: Műanyagok szerepe a vízellátásban már sikerült is [11], a többi esetben pedig a jövő fog tökéletesebb megoldásokat hozni. De már ma is megállapíthatjuk, hogy a műanyagok olyan lehetőségeket adnak kezünkbe, melyekre néhány évtized előtt még csak nem is gondolhattunk. A műanyagok terjedése a vízellátás terén Érthető ilyen körülmények között, hogy a szakemberek a vízellátási céJolcra is igyekeztek hasznosítani a műanyagok nyújtotta előnyöket. A vízellátás terén különféle műanyagokat, igen különböző célokra és a legkülönbözőbb módon szokás alkalmazni. I. Az első csoportba a műanyagból készült tárgyak tartoznak. Legnagyobb elterjedtségnek ezek közül a műanyag-csövek örvendenek. Elterjedésükről már számok is állnak rendelkezésre, bár elég régiek. Hollandiában a vízműveknél 1961-ben már 1500 km fővezeték és 7000 km bekötő vezeték, az összes bekötő vezetékek 12%Ta, volt műanyag-cső [12]. Japánban ezzel szemben a vízvezetéki elosztó hálózatnak már a 60%-át tették ki a műanyagcsövek. Az USA-ban, 1965-ben, már 130 000 km műanyag-cső volt üzemben [13]. Azóta e számok erősen növekedtek. E gyors elterjedés fő oka abban rejlik, hogy e csövek fektetése igen könnyű. Az elosztó vezetékek részére hajlékony csöveket gyártanak, melyeket nagy hengerekre csavarva szállítanak a helyszínre és csőkötések nélkül fektetik őket, úgy mint a kábeleket. Nagyobb átmérőjű csövek esetén is olcsó a szállítás és a csőkötések is gyorsabban és megbízhatóbban készíthetők el, mint a fém-, azbeszt-cement, vagy a betoncsöveknél. A számos egyéb előny mellett ez a fő oka a gyors elterjedésnek. Erre a célra túlnyomórészt kemény PVC, és lágy vagy kemény polietilén csöveket használnak. A lágy PVC csövek annak idején nem váltak be, mert felületükön baktérium telepek keletkeztek és mert nem voltak gázzáróak; ma azonban már sikerült a hibákat nagyobbrészt kiküszöbölni. Csak a közelmúltban kezdték használni a műanyagcsöveket a csatornázás terén a szennyvizek összegyűjtésére. Bár ezen a téren a műanyagok alkalmazása még nagyobb előnyöket biztosít, mint a vízvezetésnél, a késedelem onnan eredt, hogy itt nagyobb átmérőjű csövekre volt szükség és ezek gyártását csak az utóbbi években kezdték meg [11, 14]. Minthogy a vízművek és csatornaművek létesítési és bővítési költségeinek túlnyomó részét a csőhálózat kiépítése képezi, könnyen érhető, miért terjednek el e felhasználási körben is mind nagyobb mértékben a műanyagcsövek. Használják a műanyagcsöveket a vízhálózaton kívül fúrt kutak bélelésére is. Bár ez az alkalmazás még nem teljesen megoldott, de ahol alkalmazni lehet, óriási előnyöket nyújt. Ismert, hogy a mélyebb rétegekből származó vizek tekintélyes része agresszív, azaz megtámadja a vascső anyagát és vasat old ki. Ez a nagy vastartalom, a vizet használhatatlanná teszi, vastalanítása viszont költséges. A műanvag béléscső ezt a kérdést tökéletesen megoldja [14], De nemcsak a béléscsövet támadja meg az agresszív víz, hanem a cső végén levő szűrőt is, amit általában bronzból készítettek. Ezeket a bronz szitaszöveteket a nylon-hálók úgy látszik teljesen kiszorítják. Még egy további előny e szűrőknél, amire még nem mutattak rá az, hogy ha a lerakódások miatt a szűrő eltömődik, ezt sósavas kezeléssel minden további nélkül meg lehet tiszítani, inig a fém-sziták esetében a savas leoldás mindig kockázatos művelet. Teljesen kiszorították már az egyéb szűrőszöveteket a műanyagból készültek a szennyvíz-iszap víztelenítése terén, lévén szűrőképességük és élettartamuk sokkal hosszabb. Az utóbbi években mind több helyen ajánlják a műanyagból készült csepegtető testeket. Ezek előnye, hogy nem tömődnek el, szellőzésük egyenletesebb. A tapasztalatok azonban még nem elég széleskörűek [15 —17]. Nagv mértéken terjednek a műanyagok a különféle vízvezetéki szerelvények: csapok, lefolyók, vízzárak, vízórák készítése terén. A WC szerelvények túlnyomó része ma már mindenütt műanyagokból készül. II. Külön csoportba tartozik a műanyagok felhasználása a felületek bevonására. E bevonatok célja kétféle lehet. Szolgálhatja a felület védelmét a korrózióval szemben és használják ezeket valamely felület vízzáróvá tételére. Utóbbi célra elsősorban védőgátaknál, a földcsatornáknál, a földgátakkal körülvett tározóknál van szükség. Ismert, hogy még az agyag is, igen lassan bár, de átengedi a vizet. A nem tiszta agyag, az agyag-homok keverékek vízátengedése már számottevő lehet. Ha ezeket a felületeket műanyag fóüával borítjuk be, megfelelő sima vagy rugalmas alapon, melyre a fólia ráfekszik és így nagy nyomást kibír, akkor a legteljesebb vízzárást sikerül biztosítani. Minthogy a fóliákat csak bizonyos szélességekben gyártják, a fóliacsíkokat vízzáróan kell egymáshoz kapcsolni. A fólia alapanyagától függően ez ragasztással, hegesztéssel vagy ragasztó-szalag felhasználásával történhet [18 — 20]. Erősen terjed külföldön is a műanyagok felhasználása a vasbeton víztartályok, de újabban fürdőmedencék vízzárásának fokozására [21]. A beton sem teljésen vízzáró anyag, különösen ha vékony falú, mint a vasbeton szerkezeteknél. Ha a fal nem kifogástalan nyersanyagból készül, vagy a munka felületes volt, repedések, kis csatornák keletkeznek, melyek a medencét használhatatlanná teszik. A vízzáróvá tételre legkézenfekvőbb megoldás a repedések kitöltése műanvag-kittel és a felület bevonása műanyag alapanyagú lakkal. Rendkívül fontos e vízzáró rétegnél az, hogy jól tapadjon és tartós legyen, mert csak így biztosítja az elérni kívánt célt [22, 23]. Eredményesen alkalmazták egyes helyeken a műanyagokat rézlemez helyett, a vasbetonszerkezetek dilatációs hézagainak kitöltésére. De nemcsak a vízzárás fokozására használják ezeket a műanyag alapanyagú lakkokat, hanem a korrózió elleni védelemre is. Ennek a fémből, túlnyomórészt vasból készült víztartályoknál van jelentősége, de bizonyos esetekben betontartályoknál is [24], Tudjuk, hogy a műanyagok mennyire ellen-