Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

3. szám - Dr. Bolberitz Károly: Műanyagok szerepe a vízellátásban

Dr. Bolberitz K.: Műanyagok szerepe a vízellátásban Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. 113 is. Ezért igen sokféle alapanyagból készített áruk vannak forgalomban [7, 9], Csőkészítésre használt termoplasztikus műanya­gok az alábbiak: polivinilklorid (PVC) polietilén (PE) akrilo-nitril-butadion­sztirén (ABS) sztirén-gumi (SR) klórozott polivinilklorid (CPVC) cellulóz-acetát-butilát (CAB) polipropilén (PP) polibutilón (PB) kereszt kötésű polietilén (PEX) polimetilpentőn (TPX) Különleges célokra gyártanak már csöveket, vagy kísérleteznek az alábbi anyagokkal: polivinilidén-fluorid poliszulfon polifenilénoxid polikarbonát fluorkarbon klórozott polietilén klórozott poliéter számos kopolimer Bevonatok alapanyagául a következő műanya­gok szolgálnak: fenolgyanták klórkaucsuk alkidgyanták polisztirén vinilgyanták poliakrilát epoxi gyanták poliamid kumaron-indón-melamin-gyan- nitrocellulóz ták szilikonok Az előbbiek némiképpen megvilágítják azt, hogv milyen nagy lehetőségek állnak rendelkezésünkre a tekintetben, hogy minden célra a legmegfelelőbb műanyagot állítsuk elő és azt is, hogy ezek a lehe­tőségek a jövőben még nagyobbak lesznek. Érthető ezekből, hogy a műanyagok mind nagyobb mérték­ban szorítják ki eddigi alkalmazási területük ki­sebb-nagyobb részéről a színesfémeket, a fát, tex­tilipari nyersanyagokat, bőrt, építőanyagokat, porcellánt, viaszokat, ragasztó anyagokat, gyantá­kat, szivacsot stb.-t. Érthető tehát, hogy a műanyagok a vízellátás te­rületén is mind nagyobb tért hódítanak, mert olyan előnyöket nyújtanak, melyekkel az eddig alkalma­zott, klasszikus anyagok sok tekintetben nem tud­nak versenyezni. Lényegesebb előnyeiket az alábbi felsorolás mu­tatja: 1. Kis jajsúly. A műanyagok fajsúlya 0,9—1,4 között van [8], A hő- és hang-szigetelésre készülő porózus műanyagok és műanyag-szivacsok faj­súlya még kisebb. Ez a kis fajsúly nemcsak a velük való dolgozást teszi könnyebbé, hanem lényegesen csökkenti a szállítási költségeket. 2. Rugalmasságuk szinte az igényeknek megfele­lően állítható be. Ebből következik az is, hogv ke­vésbé törékenyek, mint számos más, hasonló célra használt anyag, ami a felhasználás során nagv előnyt jelent. Rugalmasságuk ellenére, vagy talán éppen ebből kifolyólag, nyomásállóságuk, húzási, hajlítási, csavarási szilárdságuk viszonylag igen nagy. 3. Igen nagy előnyt jelent könnyű megmunkálha­tóságuk. A műanyagok fúrhatok, vághatok, fűré­szelhetők, reszelhetők, hajlíthatok. Konziszten­ciájuk homogén; anyagegyenetlenségből eredő ha­sadás, repedés nem jelentkezik. Emellett jól ra­gaszthatók, a hőre lágyulók hegeszthetők. Mind­ezek a tulajdonságok biztosítják azt, hogy a mű­anyagból készült tárgyak törés, meghibásodás esetén sokkal könnyebben javíthatók, mint a fából, vagy fémből készült tárgyak. 4. A jó tapadóképesség és a hegeszthetőség nagy előnyöket nyújt a műanyag csöveknél, mert igen jó, jól záró és mégis rugalmas kötéseket tesz lehetővé. 5. A műanyag tárgyaknak igen kicsi a hőtágulá­suk, ami nagy előny a fémekkel szemben, másoldal­ról viszont vízállóak, tehát elmarad a vetemedés, a fából készült tárgyak rendkívül hátrányos tulaj­donsága. A műanyagok alakállósága, ezek egyik legkedvezőbb tulajdonsága. 6. Míg a fém- vagy a fatárgyakon, építőanyag felületen sima felület létrehozása külön műveletet igényel, néha hosszas és drága műveletet, addig a műanyagból készült tárgyakon a sima felület már a darab készítésekor, ezzel egyidejűleg jön létre. Ez a sima felület nagy előnyt jelent pl. a csapágyaknál, de különösen a vízvezetéki csöveknél, ahol, mint tudjuk az elérhető áramlási sebesség, azonos csőát­mérő mellett, igen nagy mértékben függ a felület érdességétől, ill. simaságától [9]. 7. A műanyagok rossz elektromos vezetőképessége igen nagy előnyt jelent minden felhasználásnál. A víziparban szintén felbecsülhetetlen ez, hiszen teljesen kiküszöböli a kóbor áramok okozta elekt­romos korróziót. 8. Végül, talán mint legnagyobb előnyt kell meg­említenünk a műanyagok ellenállását a vegyi hatá­sokkal szemben. Az összes műanyag-féleség meglepő nagy ellenállást mutat a legkülönbözőbb vegyi be­hatásokkal szemben, akár savas, akár lúgos, akár oxidáló vagy redukáló hatásról van szó. Egyes mű­anyagok — főleg a halogéneket és elsősorban a sok fluort tartalmazó műanyagok — kémiai ellenálló képessége egészen hihetetlen méreteket ölt [2, 3]. A felsorolt előnyökkel szemben természetesen hátrányok is vannak. Hőállóság szempontjából a műanyagok a fával és főképpen a fémekkel szem­ben nem tudnak versenyezni. A legtöbb műanyag 100 °C feletti hőmérsékleten már lágyul és szilárd­ságát rövidesen elveszíti. Hidegben rugalmassága szűnik meg és törékeny lesz. Csekély hőállóságuk­ból következik, hogy a műanyag tárgyakat nem le­het hővel sterilizálni. Vízben áztatva kisebb-na­gyobb mértékben kioldódás jelentkezhet. Nagy vegyi ellenállásuk ellenére is olajok és szerves oldó­szerek megtámadhatják a felületet és duzzadást idéznek elő. Csekély mértékben, de megkötik a sza­bad klórt a műanyag felületek, ami főképpen a víz­vezetéki csöveknél bír jelentőséggel, mert a víz fer­tőtlenítésére a vízbe adagolt klór a vezetékben ilyen esetben már nem fejtheti ki hatását. Kelle­metlen tapasztalatokat szereztek külföldön egyes helyeken a lágy PVC és PE (polietilén) csövekkel; ezek fala a csövet körülvevő talajban előforduló szennyező anyagokból keletkező gázokat átengedi, ami a szállított víz minőségét ronthatja [6]. Végül ugyancsak a víz és a szennyvíz vezetésére alkalma­zott csöveknél hátrány az, hogy csőkereső műsze­rekkel helyük a föld alatt nem mutatható ki [10], mert e műszerek csak a fémcsöveket tudják ész­lelni. Természetes az, hogy e hátrányokat a szakem­berek igyekeznek megszüntetni. Ez sok esetben

Next

/
Thumbnails
Contents