Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

92 Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. HIDROLOGIA A magyar hidrológiai szakirodalom egyik első tanulmánya Dr. Z S U F F A IST V A N Kerek 150 évvel ezelőtt, 1817-ben egyik első tudományos igényű folyóiratunkban, a ,,Tudo­mányos Gyűjtemény"-ben jelent meg az alábbiakban facsimilében közölt cikk, a Velencei tóról. Szerzője Horvát István 1, a neves irodalmár és történész, aki f iatal korában Boldogréti Vig László írói álnév alatt jelentette meg cikkeit: ugyanebben a folyóirat számban a XV. századi magyar könyvnyomtatásról is írt. Korának mérnöki köreivel mint Fejér vármegye egyik hiva­talnoka szoros kapcsolatot tartott : meg nem nevezett írótársának az akkori vízgazdálkodás elleni támadását többes első személyben utasítja vissza: ,,Mennyi haszontalan víz, mennyi haszonta­lan földet befödi — így sóhajtanak bizonyosan azon íróink, kik keresve keresnek szidalmakat ellenünk." Rendkívül meglepő a tanulmány adatainak széles skálája és pontossága. A tó felszínére vo­natkozóan közölt adat (6 720 387 négyszögöl) jó összhangban van a ma nyilvántartott 20—26 km--rel. Még érdekesebb a Császárvíz ma nyilvántartott középvízhozamával teljesen meg­egyező vízhozamadata. A többi patak vízhozamával kapcsolatban megjegyezzük, hogy nagy részükön ma sem folyik rendszeres észlelés. Kiemelendőnek tartjuk, a Dinnyés—Kajtori csa­torna nyomvonalán végzett szintezés pontosságát is. A hazai hidrológia ezen egyik első munkája tehát mindenképpen megérdemli, hogy kiemel­jük a feledésből. Velentzei Tó Székes Fehérvármegyében. Számtalan hellemekkel diszesítette az élesztő természet Fehérvármegyét , mellyek közül nem utolsók a' szép és gyönyörű környékek. Ez lehe­tett oka, hogy a' Régi Magyarok — az együgyű természet izmos, de nem érzéketlen fiai — itt választották a' Fejedelem lakhelyét j itt tartották a' legfényesebb nemzeti üdnepléseket; itt látták egy testben egybegyűlve azon hazafiúi szent láng­gal lobogó, és a' nemzeti fényt, ditsöséget, mél­tóságot kedvelő lelkes férfiakat, kik a' Hazát vi­tézségekkel szerzettek, okosságokkal ápolgatták, karaikkal a' veszélyek ellen oltalmazták. Érde­mes volna azért gondosan leírni e' Vármegyét, 's reményiem is a' tsinos és hazafiúi lélekkel tün­döklő megyebéli számos Nemességtől, hogy óhaj­tásomat jó szándékával régen megelőzte, 's nein tsak megelőzte, hanem végre is fogja hajtani. Én addig is a' Velentzei Tó esméretével lépem a' tiszteletes olvasó Kar elébe, 's elmondom róla, a' mit mondani tudok. 1 Horvát István 1784-ben született Székesfehérvá­rott, bölcseleti doktor, egyetemi tanár. A nyelvész vitá­ban mesterének Révai Miklósnak a pártján van. Tanul­mányai során három év bölcseletet, négy év jogot tanult, és párhuzamosan egy évig orvosi ós mezőgazdasági elő­adásokat is hallgatott. 1830-ban nevezik ki, Révai meg­üresedett tanszékére, a magyar nyelv és irodalom taná­rának. A Magyar Tudományos Akadémia létrehozásá­ban, megszervezésében tevékenyen részt vesz, de tagsá­gát többszöri felszólítás után is visszautasítja. Elsősor­ban történelmi ós nyelvészeti tanulmányokat ír. 1846­ban hal meg Budapesten. (Szinnyei: Magyar írók) A fa­csimile szöveg utolsó, latin mondatának nyersfordítása: „Agárdon, a Fertő mellett öt szántásnyira és a Fertőben is a fent említett Barátoknak, mint a mi szolgáinknak részesedésük van." iVlidön az ország útján Budáról Székes-Fehér­vár felé Utazó Nyék pusztát elhagyja, a' Velen­tzei Hegyek, és a' Velentzei Tó ötlik szemébe. Azok pompás tekéntettel ajánlják magokat > és a' Fehérvári szőlő hegyig majd szőlőkkel , majd a' hegy tetőn fekvő Sukoró falúval, majd fákkal és* termékeny földekkel mulatják az utast; ez a' Su­korói hegy tetőn láttatja egy felül egészen a' ma­ga vizeit, más felül pedig a' magos rónaságot, melly túlsó oldalától a' Dunáig terjedi Legna­gyobb tova lévén Fehérvármegyének, e' néző pontból annak vizeit és nádasait majd más fél mérföldnyire szemlélni lehet, 's midőn éjszaki részről a' Velentzei, Sukorói ésPákozdi hegyhal­mok, és völgyek a' tovat körül kerítik, akkor a' déli részen a' Kis Velentzei, Gárdonyi, Agárdi, Pákozdi, és Dinnyési határokat egymásután szem alá vehetni, mellyeket e' tó habjaival mosogat. Szélessége egy fertály mérföldnél többet alig té­vén a 1 túlsó parton fekvő épületeket tiszta idő­ben igen szépen meglátni. Velentze , Pákozd, Gárdony és Dinnyés egyenesen a' Tóparton ; el­lenben Sukoró és Agárd a' tó parttól tsekély tá­vúiságra fekszenek, és így az ország ut kanyaro­dásai mindig más és más környék képekkel mu­latják a' néző szemeit. A' tóban tsulia, ponty, sügér, és derék ká­rász bőven találtatik, de mivel sáros a' viz fene­ke, és a' nádasok körül hináros, nyáron a' halak sár ízeket el nem tagadhatják. Vadrétzéjít, Buvá­rit^ Sártsáit, Tsörgo Rétzéjit, és egyéb vízi ma­darait a' birtokos urak sokszor na_gy vidámság* gal vadászszák.—Télen, midőn bé fagy, a'mi több­nyire minden esztendőben megesik, a' túlsó par­ti lakosok igen nagy könnyebbséggel hordják rajta a 1 Velentzei, Sukorói és Pákozdi köveket, mellyekkel ők magos rónaságokon szűkölködnek. Ugyan télén vagyon rajta a' nád gyűjtés is; Fekvése legnagyobb áradáskor'- bé föd 6,720,387. FI ölet , következésképen 5Ö00- hold

Next

/
Thumbnails
Contents