Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Dezsényi István–Bocz Károly: Csatornák vízzáróság vizsgálata alacsony nyomású levegőpróbával

Dezsényi I.—Bocz K.: Csatornák pízzárósága Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sz. 85 1. ábra. Víznyomáson alapuló vízzárósági vizsgálat a Mélyépterv által alkalmazott mérőedényes módszerrel Puc. I. HccAedoeamie eoilonponycKawuieü cnocoBnocmu, ocHoeaHnoe na nanope eodu, nymeM lUMeptimeAbHoeo cocyőa, npunnmoio HncmumymoM Meüsnmepo Abb. 1. Untersuehung der Wasserdichtheit mit Druckwasser gemass dem durch das Entwurfsbnro für Tiefbau (MÉLY ÉPTERV ) angewandten Messgefass- Verfahren lásai - szerkezeti okokból — a csatorna záradékvonala alatt helyezkednek el néhány centiméterrel, mely érték a nem légteleníthető térrel arányos. Kis esésű csatornáknál ebből kifolyólag jelentős levegőmennyiség marad a vízzel feltöltött csatornaszakaszban, melynek a csőfalon keresztülszivárgása gyakran nem zajlik le a pórustelítés 2 órás időtartama alatt. A minősítési időpontban még visszamaradt levegő a minősítés pontosságát döntően befolyásolhatja. A vízveszteség mérését mindaddig folytatni kell, míg az időegységre eső fajlagos vízveszteség konstanssá nem válik, azaz a visszamaradt levegő maradéktalanul el nem távozott. Ez a körülmény az értékelési időtartamot, és így közvetve a vizsgálat időtartamát is növeli. —- a minősítés pontosságát az alkalmazott víz fizikai és kémiai jellemzői is befolyásolják, bár ezen tényezők együttesen sem képviselnek olyan hibaforrást, mint az előzőekben ismertetettek. — további számos hibaforrás adódik a vizsgálat nem szabatos módon való végrehajtásából. Felszereltség hiányában (az 1. ábrán feltüntetett mérőedény és állvány) általában az előírt víznyomást a tisztítóakna megfelelő szintig való feltöltésével biztosítják, mely esetben a vízveszteség csak durván mérhető, valamint a mért vízveszteséget bizonytalan értékkel növeli az akna vízzárósági hibáiból származó vízveszteség. Az ily módon végrehajtott víznyomáspróbák eredményei teljesen bizonytalanoknak mondhatók. A víznyomáspróbás minősítési módszer részletezett hátrányai egyértelműen indokolják egy korszerűbb, gyorsabban végrehajtható és kevesebb hibaforrással bíró módszer bevezetését, melynek felszereltsége és végrehajtási módja eleve kizárja a nem szabatos alkalmazás lehetőségét. 3. A kisnyomású levegőpróbás vizsgálat elvének ismertetése A levegőpróbás minősítési módszer alapvető előnye, hogy a csőfal pórustelítődésének időtartama, mely a víznyomáspróbánál minimálisan 2 óra, elmarad. Az értékelési időtartama is lényegesen rövidebb, a megfelelő túlnyomás létrehozása a lezárt csatornaszakaszban pedig csak néhány percet vesz igénybe, szemben a vízzel feltöltés átlagos l -ly, órás időszükségletével. A levegőpróbás minősítési módszer a csatornából adott nyomás hatására kiszivárgó vízmennyiség, illetve levegőmennyiség összefüggésén alapszik. A csatornáknál az ex- vagy infiltrációra vonatkozó, megengedett vízmennyiség alapösszefüggése az alábbi: Q—5XdX l (1) ahol í^ a 15 perc alatt 2 in vízoszlopnyomás hatására megengedetten átszivárgó vízmenvnyiség 1/km/15 pere/2 m. vo. nv. d a csatorna belső átmérője cm / a vizsgált csatorna hossza km. Az átszivárgó vízmennyiségre vonatkozó általános összefüggés az alábbi: (2) v= ptvRr ahol V F R

r a csatornaszerkezeten, a csőfalon és a kötéseknél együttesen átszivárgó vízmenvnyiség l-ben, a csatornában fellépő (vizsgálati) víznyomás vízoszlopcentiméterben, a csatornaszakasz felülete m

2-ben, a felület fajlagos vízáteresztési ellenállása m

2, mp, cm.vo.ny./liter, ii

r a víz kinematikai nyúlóssági tényezője (viszkozitása). A vízzel telített falú csővezetékre vonatkozó [Íj összefüggésből számítható a csatornaszerkezetre jellemző, megengedett fajlagos vízáteresztés 15 perc alatt: -d [l/km] (a) Tr-0,01 -íMOOO [m

2/km] 10-rr = 0,159 l/m

2, 15 perc, 2 m vo. nv. mely értéket a [2] összefüggésbe behelyettesítve és az ilr tényezőt kiemelve megkapjuk a csatorna-